Katona Ági gondolatai mulandóak, a maradóknak .

2015. október 18., vasárnap

ÁTTELELŐ SZERELEM

Elmélázva ültem az ablak előtt.

Lassan sötétedett,,, nem tudtam elszakadni a gondolattól, hogy mennyire utálom a korai sötétedést, a hideget, a  csupasz fákat.
Volt egy olyan visszatérő ostoba vágy gondolatom, hogy jöhetne egy őszön egy olyan átütő érzelem, kaland, szerelem, ami elfeledteti velem hogy milyen évszakban is vagyunk

Áttelelő szerelem ,,,, nem átalusszuk, átszeretjük.....
Van  annyi pénz amivel én szeretem a telet,,, de rájöttem , van az a szerelem is....

Ilyen hülyeségeken gondolkodtam amikor finom illat csapta meg az orrom.
Becsuktam a szemem és élveztem az illatot. Találgattam milyen étel lehet, amikor feltűnt, hogy az illat túl intenzív és nagyon közelről jöhet.
Akkor már a csoszogást is hallottam,,, és persze tudtam, hogy macim az.

Jósolható volt a jövetele. Az elmúlt napok eseményei után, nyilvánvaló volt.
Aztán az illat,, a finom ételek illatának, hihetetlen egyvelege. Egy jó konyhában sincs egyszerre ennyi finom illat.

Volt benne tészta, hús, zöldség és leves illata. De még túrós sütié is.
Nem fordultam meg,,, csak néztem az ablakon lecsorduló cseppeket...
Szerettem volna melankolikus hangulatban tovább sajnáltatni magam,, de amikor megállt mellettem nem lehetett nem kíváncsiskodni a hatalmas bugyor láttán.
Jézus !! Mi ez ?? Nagy volt, nagy volt,,,,,  na de annyi illat finom étele, amennyi jött belőle, mégsem férhetett el benne.
Békességesen megfordultam. Kicsit talán mosolyra is húztam a szám. Maci nyújtotta a csomagot.
Édes kockás terítőbe csomagolt elemózsiás bugyor volt.
Elvettem tőle, megköszöntem szépen.
- hoztam neked, hogy szép legyen az őszöd, és ne vedd észre a hideget !
mondta macim.

Egy adag illatos, meleg ételtől ??? Gondoltam magamban, de nem akartam megbántani.
Odahúztam egy kis asztalt és letettem rá.
Forgattam, nézegettem. Érdekes volt, hogy össze volt kötve a szája.
És még hogy össze volt kötve !!! Egy derékszíjjal volt összefogatva. Egy férfi övvel. Vastag, erős övvel.
Miközben azon gondolkodtam, vajon egy asztalnyi csomagból, hogyan áradhat ennyi étel illata, megpróbáltam kicsatolni az övet.
Minél jobban próbálkoztam az öv annál inkább megfeszült. Nem hogy engedett volna, vagy kinyílt volna,,, egyre szorosabb lett.
Aggodalmaim csak nőttek. Mozdulataim egyre erőszakosabbak lettek, a gondolataim egyre dühösebbek.
A bugyor meg csak, dagadt, dagadt, majd felrobbant.

Ebben a pillanatban jöttem rá, hogy ez nem egy sima ajándék vacsi csomag. Nem egy hétköznapi ételcsomag. Ránéztem macira, de pillantásomban minden benne lehetett.
Elsőre kaján vigyorral vette tudomásul, hogy megneszeltem a cselt. Majd szégyenlősen lesütötte a szemét. De a vigyort nem lehetett levasalni az ábrázatáról.

Átmenetileg feladva harcomat az övvel ,,, leültem. Elengedtem mindent. A gondolatokat, az övcsatot, a kapkodást,,, és lazán, de merev tekintettel néztem macira :
- Na akkor mesélj !! Mondd a mondandód ! Áruld el a titkot ! MI A FENE EZ ????
- már rájöttél, csak még nem mondtad ki. Minél jobban félsz tőle, minél kíváncsibb vagy minél jobban kételkedsz, minél kevésbé hiszed el, hogy a csomagodban jó dolog van, és minden illatnak gazdája, annál szorosabb lesz az öved.
Megjött az ősz csomagod. Dőlj hátra,,, csukd be a szemed, élvezd az illatokat, és ereszd el magad. Hiába van tele élvezetekkel,, egyszerre csak egyet tudsz elfogyasztani belőle !
Ne kételkedj, és adj időt !
Ha annyira félsz attól amit hozhat a sors meglepetése, akkor ne akard kibontogatni az életed ízekkel teli csomagját !
Ha hiszel benne az is lesz benne amit kívánsz..........
- na deeeee,, szóval,,, akkor minek tetted elém, ha .........................

de ekkor már elindult. Hátát fordítva, riszálva szőrös tomporát vidáman szökdécselve , ugrálva, nevetve ment el,, ki tudja megint hova.

Megszoktam már az ilyen végkifejleteket.
Hátra dőltem,,,, és csak néztem néztem a csomagot,, nem is tudom mit vártam..
a csodát ?

és akkor észrevettem, hogy már nincs is rajta az öv. Mintha soha nem is lett volna
az asztalkendő szélei csak egymásra hajtogatva feküdtek a csomag tetején
óvatosan, két ujjammal megfogtam a csücskét
kihajtottam
és csak egy tálka volt benne
egyetlen egy , szép hófehér porcelán tálka, szép hófehér porcelán tetővel
ledöbbentem
semmi ezer étel, semmi ezer íz
csak egyetlen egy tányérnyi ,,,, de az maga a csoda
Ahogy felemeltem és megszagoltam azonnal megismertem. Levente esküvőjén ettem ilyet. Vőlegény leves volt a neve, és azt hiszem fürjtojásból készült. Azóta is sokszor emlegettem, mert olyan finom levest még soha nem ettem.
Annyira belefeledkeztem az emlékekbe  a gondolatokba és az evésbe, hogy észre sem vettem, de teljesen beesteledett.
A meleg levestől és macim társaságától valahogy tompultak az aggodalmaim,, és akkor már pontosan tudtam, hogy a porcelán tálban holnap új étel lesz.

Csak hogy boldogságban, izgalomban, élményekkel, kalandokkal vészeljem át a hideg ,, csupasz, sötét telet ....

2 megjegyzés: