Katona Ági gondolatai mulandóak, a maradóknak .

2015. április 15., szerda

Maci, és a soha véget nem érő történet

Régen bebizonyosodott már, hogy nem kell ennyit dolgozni.
Az ember csak fárad ,, fárad és hülyül.
Egyszer csak úgy lesz vége, hogy észre sem vesszük,,,,,,,,,,, volt valami.
Kiégett aggyal baktattam fel a kis házhoz.
Eljött a pillanat, hogy szükségem van rá.
Ahogy közeledtem , az ablakon át kiszűrődő, halk pityergésre lettem figyelmes.
Óvatosan nyitottam az ajtót.
Nem is értem miért. Mitől féltem ? Hogy megzavarom benne ? Hogy abbahagyja ?
Vagy hogy más is ott van ? Nem is ő sír ?

Míg ezt végigzongoráztam magamban, már benn is voltam.
Macim egy könyv felett áztatva a lapokat, törölgette szemeit.
Amikor észrevette, hogy beléptem alább hagyott vele, és szipogásos könnytörölgetésbe ment át.
Félve tettem fel a kötelező kérdést :
- mi a baj ? Miért sírsz ?
ez az a kérdés ami a civil életben a : " hogy vagy ",, és remény szerint, nem jön rá terjedelmes válasz, hisz úgy is tudjuk, hogy sehogy.

Nem jött válasz, csak további szipogások, hát blöfföltem, mert úgy gondoltam ilyen szomorú könnyeket, nem szabad kibeszélés nélkül hagyni, mégha félünk is a választól
- Szomorú a történet ?
csak vállvonogatás és "nem" bólintás volt a válasz
- gonosz a csodaszép főszereplő ?
Ismét a nem bólogatás
- akkor áruld már el !!!
- nincs vége !
- mi van ? minek nincs vége ?
- nincs vége a történetnek. Amikor a legjobban beleéltem magam, hirtelen elfogytak a betűk. A lapok üresek, a történet nem folytatódik.
először meglepődtem, majd leesett a tantusz
- Te Maci ! ez nem az a könyv amit tőlem kaptál ?
meglepődésében a gyenge mosolyom láttán, abbahagyta a kesergést, és halkan válaszolt .
- de,,,, de ,, azt hiszem igen. Az , az Tőled kaptam. Mert ? Selejtet hoztál nekem ?
- dehogy csacska,,,
és akkor már széles vigyorra kerekedett az arcom, mert pontosan tudtam miről van szó
- Add csak ide, balga medve

megfogtam a könyvet, és a fény felé fordítottam, Csodák csodája előbújtak titkos betűi.
Medvémnek csaknem leesett az álla. Mohón kapta ki kezemből, és falta tovább a betűket.
Én már vártam a következő reakciót, mert ismertem a folytatást.

Lapozott egyet, és ott ismét nem voltak betűk. Felemelte forgatta, fújta , lehelte, de semmi.
Kérdő tekintettel nézett rám, nyújtotta felém a könyvet, és várta az újabb segítséget.
Most én ingattam a fejem, immár kevésbé mosolygós arccal.

- nem, sajnos többet nem segíthetek. Ez a Te könyved. Érted ??? A Tiéd ! Kaptál bele lapokat. Kaptál eseményeket. Kaptál szereplőket, helyszíneket. Kaptál érzéseket, lehetőségeket !
Innentől ez a már a te történeted.
Maci arca elkomorult, nem tudott mit kezdeni az információval.

Ekkor farzsebembe nyúltam, és elővettem egy tollat, majd feléje nyújtottam.
- Itt egy toll ! Kaptál tőlem egy könyvet a történeteddel !Az elkezdett történetednek voltak jól olvasható lapjai. Voltak rejtett oldalai. Segítettem elolvasni, a titkokat felfedni. Azért vannak a továbbiakban üres lapok, mert a többit neked kell megírnod !

medve kikerekedett szemmel nézett rám :
- nekem ?? És ha nem tudok írni ? És ha nem lesz jó ?
- neked az lesz jó amilyennek te írod. És az lesz olvasód akinek a te írásod tetszik. Nincs olyan , hogy jó vagy rossz.
A világ legjobb könyve, a Te soha véget nem érő történeted.
Amikor megveszel egy könyvet, kezedbe veszed, olvasod. Napokig forgatod. majd befejezed, polcra teszed. Emléke porosodik, fakul. De véget ér. Nincs tovább. A történet végén vagy egy pont. Könyv összecsuk.

De ez a te történeted, minden nap folytatódik. Soha nem ér véget. Nincs boldog vége, vagy szomorú. Soha nincs vége. Minden reggel újat írhatsz. De ha napokig elő sem veszed, az sem baj. Ha csak egy hónap múlva írod tovább, akkor is a te történeted. Meg fog várni,,, csak rád vár. És új, tiszta lappal, minden nap.
Nem kell, hogy értse bárki is. Nem kell jónak lennie. Semmi nem kell.
ELÉG HA TE TUDOD, EZ A KÖNYV TÉGED MINDEN NAP VÁR !

Maci nyúlt a tollért. Megfogta, forgatta. Írt egy rovást az első tiszta lapra. Majd nézegette. Aztán betűket kezdett formálni. Arca ránca elsimult, könnye felszáradt. Lassan átszellemült az írástól. Pár perc múltán egy mosoly jelent meg szája szélén. Úgy éreztem ez a rádöbbent lehetőség mosolya.

Megnyugodva fordítottam hátat, és elindultam az ajtó felé. Ekkor azonban a sercegő papírcsendet egy halk szólítás szakított meg :
- Várj még ! Gyere ide !

Megfordultam és kíváncsian néztem, mit szeretne.
Intett a kezével hogy menjek oda. Majd az orrom alá dugta az irományát.
Össze- vissza,,, ákom-bákom szöveg volt rajta.
Az én döbbenetemet, és az ő örömittas ábrázatát egy időben, látni kellett volna.

- EZ MEG MICSODA ???
kérdeztem meglepetten
- titkosírás !!
innentől fogva , ha én írhatom a történetet, akkor az titkosírással lesz írva !
Senki nem tudja majd elolvasni, csak én,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,, meg persze Te !

Hatalmas mosollyal fogadtam az infót. Kezemet emelve egy tenyeresre összecsaptunk a levegőben !
- látom érted a lényeget !!

Jót nevettünk mind a ketten, és én is kicsit megnyugodva már otthagytam őt a titkos történeteivel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése