Katona Ági gondolatai mulandóak, a maradóknak .

2015. április 26., vasárnap

Egy férfi pont annyira lesz nélkülözhető a nő számàra egy szakítás után,
Amennyire megbecsülte az a férfi a nő anya, feleség, és hàztartàsvezetői szerepének fontossàgàt a kapcsolatuk alatt !
Mindenki szép !
Csak meg kell talàlni , hogy kinek.
A különbség csak annyi az emberek közt , hogy van aki sokaknak tetszik , van aki csak keveseknek !
Sajnos az emberi értékrend kincs központú !
Az az értékes amiből kevés van , pedig sokaknak tetszik.
A többség olyan, amiből sok van , de csak egyeseknek tetszik.
Èn olyan vagyok amilyen kevés van , sőt nincs is több , de keveseknek tetszik :-)
Így a többség hülyének és különcnek hisz.
Ezért csak egy màsik hülye különchöz illek majd , aki szintén ritka példány.
Ebben a felállásban viszont vagyunk páran !

2015. április 23., csütörtök

Mindenki vàgyik egy olyan életre, ami túl jó neki , s talàn nem is tudna vele mit kezdeni !
Mindenki vàgyik egy szerelemre mely túl jó neki, s talàn nem is érezné szabadnak magàt benne !
Mindenki vàgyik egy tàrsra ki túl jó hozzà, s talàn nem is érezné egyenrangúnak, és boldognak magàt mellette !
Èn egyszerűen csak szeretni akarlak,,, pedig lehet , soha nem tudnàl boldoggá tenni .

2015. április 17., péntek

ARANYVIRÁGSZÁL

Aranyvirágszál :
az vagyok, ki nem lehettél
... szerettelek
azzá lehettem, ki hiányzott belőled
... szerettem a lelked
azt írhatom, mit nem írhattál
... szerettem a hangod
azt tehetem, mit nem tehettél
... szerettem az illatod
úgy szeretek, ahogy nem szerethettél
... szerettem ahogy megöleltél
úgy élhetek, ahogy nem élhettél
... szerettem ahogy megnevettettél,
De Te mégis világnak csodájává lettél,
... mindent elénekeltél,
Életedet adtad nekem, úgy szerettél !

2015. április 15., szerda

Maci, és a soha véget nem érő történet

Régen bebizonyosodott már, hogy nem kell ennyit dolgozni.
Az ember csak fárad ,, fárad és hülyül.
Egyszer csak úgy lesz vége, hogy észre sem vesszük,,,,,,,,,,, volt valami.
Kiégett aggyal baktattam fel a kis házhoz.
Eljött a pillanat, hogy szükségem van rá.
Ahogy közeledtem , az ablakon át kiszűrődő, halk pityergésre lettem figyelmes.
Óvatosan nyitottam az ajtót.
Nem is értem miért. Mitől féltem ? Hogy megzavarom benne ? Hogy abbahagyja ?
Vagy hogy más is ott van ? Nem is ő sír ?

Míg ezt végigzongoráztam magamban, már benn is voltam.
Macim egy könyv felett áztatva a lapokat, törölgette szemeit.
Amikor észrevette, hogy beléptem alább hagyott vele, és szipogásos könnytörölgetésbe ment át.
Félve tettem fel a kötelező kérdést :
- mi a baj ? Miért sírsz ?
ez az a kérdés ami a civil életben a : " hogy vagy ",, és remény szerint, nem jön rá terjedelmes válasz, hisz úgy is tudjuk, hogy sehogy.

Nem jött válasz, csak további szipogások, hát blöfföltem, mert úgy gondoltam ilyen szomorú könnyeket, nem szabad kibeszélés nélkül hagyni, mégha félünk is a választól
- Szomorú a történet ?
csak vállvonogatás és "nem" bólintás volt a válasz
- gonosz a csodaszép főszereplő ?
Ismét a nem bólogatás
- akkor áruld már el !!!
- nincs vége !
- mi van ? minek nincs vége ?
- nincs vége a történetnek. Amikor a legjobban beleéltem magam, hirtelen elfogytak a betűk. A lapok üresek, a történet nem folytatódik.
először meglepődtem, majd leesett a tantusz
- Te Maci ! ez nem az a könyv amit tőlem kaptál ?
meglepődésében a gyenge mosolyom láttán, abbahagyta a kesergést, és halkan válaszolt .
- de,,,, de ,, azt hiszem igen. Az , az Tőled kaptam. Mert ? Selejtet hoztál nekem ?
- dehogy csacska,,,
és akkor már széles vigyorra kerekedett az arcom, mert pontosan tudtam miről van szó
- Add csak ide, balga medve

megfogtam a könyvet, és a fény felé fordítottam, Csodák csodája előbújtak titkos betűi.
Medvémnek csaknem leesett az álla. Mohón kapta ki kezemből, és falta tovább a betűket.
Én már vártam a következő reakciót, mert ismertem a folytatást.

Lapozott egyet, és ott ismét nem voltak betűk. Felemelte forgatta, fújta , lehelte, de semmi.
Kérdő tekintettel nézett rám, nyújtotta felém a könyvet, és várta az újabb segítséget.
Most én ingattam a fejem, immár kevésbé mosolygós arccal.

- nem, sajnos többet nem segíthetek. Ez a Te könyved. Érted ??? A Tiéd ! Kaptál bele lapokat. Kaptál eseményeket. Kaptál szereplőket, helyszíneket. Kaptál érzéseket, lehetőségeket !
Innentől ez a már a te történeted.
Maci arca elkomorult, nem tudott mit kezdeni az információval.

Ekkor farzsebembe nyúltam, és elővettem egy tollat, majd feléje nyújtottam.
- Itt egy toll ! Kaptál tőlem egy könyvet a történeteddel !Az elkezdett történetednek voltak jól olvasható lapjai. Voltak rejtett oldalai. Segítettem elolvasni, a titkokat felfedni. Azért vannak a továbbiakban üres lapok, mert a többit neked kell megírnod !

medve kikerekedett szemmel nézett rám :
- nekem ?? És ha nem tudok írni ? És ha nem lesz jó ?
- neked az lesz jó amilyennek te írod. És az lesz olvasód akinek a te írásod tetszik. Nincs olyan , hogy jó vagy rossz.
A világ legjobb könyve, a Te soha véget nem érő történeted.
Amikor megveszel egy könyvet, kezedbe veszed, olvasod. Napokig forgatod. majd befejezed, polcra teszed. Emléke porosodik, fakul. De véget ér. Nincs tovább. A történet végén vagy egy pont. Könyv összecsuk.

De ez a te történeted, minden nap folytatódik. Soha nem ér véget. Nincs boldog vége, vagy szomorú. Soha nincs vége. Minden reggel újat írhatsz. De ha napokig elő sem veszed, az sem baj. Ha csak egy hónap múlva írod tovább, akkor is a te történeted. Meg fog várni,,, csak rád vár. És új, tiszta lappal, minden nap.
Nem kell, hogy értse bárki is. Nem kell jónak lennie. Semmi nem kell.
ELÉG HA TE TUDOD, EZ A KÖNYV TÉGED MINDEN NAP VÁR !

Maci nyúlt a tollért. Megfogta, forgatta. Írt egy rovást az első tiszta lapra. Majd nézegette. Aztán betűket kezdett formálni. Arca ránca elsimult, könnye felszáradt. Lassan átszellemült az írástól. Pár perc múltán egy mosoly jelent meg szája szélén. Úgy éreztem ez a rádöbbent lehetőség mosolya.

Megnyugodva fordítottam hátat, és elindultam az ajtó felé. Ekkor azonban a sercegő papírcsendet egy halk szólítás szakított meg :
- Várj még ! Gyere ide !

Megfordultam és kíváncsian néztem, mit szeretne.
Intett a kezével hogy menjek oda. Majd az orrom alá dugta az irományát.
Össze- vissza,,, ákom-bákom szöveg volt rajta.
Az én döbbenetemet, és az ő örömittas ábrázatát egy időben, látni kellett volna.

- EZ MEG MICSODA ???
kérdeztem meglepetten
- titkosírás !!
innentől fogva , ha én írhatom a történetet, akkor az titkosírással lesz írva !
Senki nem tudja majd elolvasni, csak én,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,, meg persze Te !

Hatalmas mosollyal fogadtam az infót. Kezemet emelve egy tenyeresre összecsaptunk a levegőben !
- látom érted a lényeget !!

Jót nevettünk mind a ketten, és én is kicsit megnyugodva már otthagytam őt a titkos történeteivel.
Hazudunk
Hazug álarcok mögé rejtjük arcunk
Mert a csupasz arcunk
Sértőbb , mint bármely ál-arcunk.
A penna
Mely mosolyodat rajzolta
Radírja
Könnyeidet lemosta
Hegye
Szívedet karcolta
Most
Elméd ostora.

Ha papír voltàl..
Arcodra pírt rajzolt tàn
S ha kőből voltàl ?
Elporladtàl ?
Ha hegyét csorbítod
Többé nem rajzol màr !

2015. április 11., szombat

" UTÀLLAK !
Azért utállak , mert mindahányszor elkezdelek megszetetni , az villan át az agyamon, vajon kinek ..., melyikünknek lenne az jó !
Ès hàny embert is hozna ez bajba ?
Ne harcolj hàt a szeretetemért !
Hagyd kérlek , hogy békességben utàljalak ! "
Valahol ott bújik
Sötét csendben
Néma fegyelemben
Kiàltó
Borzongó őrületben
Derékba tört hadak
Útjai kísérte
Jövőtlen üzenetben
Az ígéret
Neked
Hogy könny szülte szerelmed
Szerelmed szülte könnyed lesz.
Ha elfogadod
Múltad bosszújànak tőre lesz.

2015. április 7., kedd

Maci és a gyöngysorok

Piszkosul elegem volt, és vágytam egy kis lélekemelő hangulatra, ezért gondoltam egyet és felbaktattam Macihoz a házikóba.
Nem voltam ott azóta az első eset óta, mióta megtaláltam, ezért kíváncsi is voltam ott van-e még, vagy csak álmodtam az egészet.

Ott volt.
belépve megrökönyödtem egy pillanatra, mert a szobában körbe-körbe nyakláncok lógtak állványokon.
Voltak csodaszépek és csodarondák, de meglepő és érdekes látvány volt mindenképp, ahogy Maci ült egy asztal mögött és fűzögette őket.
Elámulva kérdeztem tőle, hogy mire kellene vélnem ezt a hirtelen támadt szorgalmas alkotás kedvet.

Csak megvonta a vállát, és fűzött tovább.
Elindultam hát körbe, és végignéztem őket.
Ezer színben, ezer fajta gyöngyszem.
Egyszínű, tarka, sima szemű és egyenetlen.

Egyszer maci megszólalt halkan :
- Életláncok, sorsszemek.
 - Tessék ?? ,,,,,,,,,,,,,,Néztem fel hirtelen,,, hiszen ezer félék, meg még több. Nem mindegyik tetszik.
De érdekes.
- Épp ez a lényeg,,,,,,,,,,,,,, mondta Maci.  Mindenkinek más
- de én nem tudnék egyet választani,, nekem mindig más tetszene. Hangulattól, ruhától, élethelyzettől függően. Nem tudnék egyet kiválasztani, és aztán mindig azt hordani.
- igen ! - válaszolta Maci - Neked egy különlegeset fűztem. Te nem szereted az állandóságot, szereted az izgalmat, a változatosságot. Mind hangulatban, mind történésekben. Nem szereted a monotóniát. Neked kellenek a színek, a hangulatok, az érzések.

És kezembe nyomott egy különleges gyöngysort.

Olyan volt, mint a kagylók belseje,,, kicsit gyöngyház fényű, De amikor belenéztem tükröződött is, Saját arcomat láttam benne a saját hangulatommal. Kicsit olyan is volt, mint egy szépen csiszolt gyémánt. Ahány oldalról néztem, annyi színben pompázott. Mégis mindig egyazon színben.
Először olyan giccsesnek tűnt. Mondtam Macinak,,, : Biztosan ezt ?
- biztosan. Majd csak mosolygott csendesen. Csak menj ki vele !!

Feltettem a nyakamba, majd elindultam vele ki a napra,, el a dolgomra.
Amikor ránéztem, hirtelen narancssárga színben pompázott ,, pont olyanban amilyen Galyóca szoknyája volt.
Meglepve néztem le rá, de nem volt időm gondolkodni, életem változóan színes nyakláncán, ahogyan most sem. Csak gyorsan leírtam, nehogy elfelejtsem.

Csak azon gondolkodtam el egy pillanatra, hogy akkor ezek szerint vannak emberek, akiknek a lánca egyszínű, egyenletes ,, és egyszerű ?
Vajon ők választanak ilyet, vagy csak ezt kapják ??
Hmmmm
én megőrülnék tőle azt hiszem .