Katona Ági gondolatai mulandóak, a maradóknak .

2015. március 23., hétfő

MACI , AZ ECET ÉS A VIRÁGOK

 Minden szívnek a megfelelő érzelem, minden elmének a megfelelő gondolat, a pont jó időben és pont jó mennyiségben + napfény !

Reszkettem a fáradtságtól és valami betegségféle is bujkált bennem, mégsem nyughattam .

Letettük a telefont úgy egy óra beszélgetés után, és éreztem, hogy a dolgok rossz irányba fordultak.
Féltem a következményektől és menekülni szerettem volna.

Mi elől és hova ?
Magam elől, az érzéseim elől.
Hogy nem tudom akarok-e most valakihez közel kerülni.
Mindannyian tudjuk, hogy bennem van a hiba.
Tudjuk , hogy nem vagyok normális.
Most már belátom, beláttam,,,, nem akarom senkire ráerőszakolni a hülye természetem és a hülye gondolataim.
A felelősségen és sok más baromságon járt a fejem, miközben belekeveredtek a hízelgően felejthetetlen szavai.

Egyszer csak azt vettem észre , hogy a kisháznál vagyok.
Falai éppúgy düledeznek mint fél éve, az ablak kitörve, az ajtó lóg,,,,,,,,,,,
de mégis valami furcsa volt benne.

Az esti szürkületben , halvány fény szűrődött ki és én kíváncsian nyitottam be.

Olyan látvány tárult a szemem elé, amire nem is számítottam.
Egy szerényen gyönyörű szobácska. Kandalló a sarokban, meleg és félhomály. Nyárelő hangulat a tavasz esti hűvösével, amiben még kellemes a tűz melege.
A kandalló előtt maci heveredett a földön, és bámult bele a tűzbe.
A tér éppoly nagy volt, amennyire kicsi, és nem is értettem, hogyan lehet ez. Talán a fények, talán a meleg ?

Óvatosan lépkedtem, és azon gondolkodtam, vajon erről én miért nem tudok !
Hogyan tartotta titokban ?
És mikor csinálta ?
És miért ?

Nem akartam hangulatgyilkos lenni, ezért csendben letelepedtem mellé.
Érdekes volt, de fel sem nézett rám. Mintha várt volna, és meg sem lepődne.

Együtt bámultuk a lángokat egy darabig, majd megszólalt :

-Mitől félsz ??

Fennakadt a lélegzetem ...............

-honnan tudod ?
Miért kérded ?
Félnék ? Úgy érzed ?

- hát,,, túl régóta ismerlek.
Akkor keresel, ha baj van.

- de hát nem is kerestelek..

- ugyan már,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,, kit akarunk becsapni ?

- na jó félek,,, félek mindentől. A saját fogadalmaimtól, a helyzettől. A döntéskényszertől. A holnaptól.

- Mit mondtál neki az imént ? Ezt nem kell ma eldöntened !
Akkor vedd magadra is. Ne ítélkezz előre, és ne döntsd el, ameddig nem érzed.

- És mi lesz, ha megint,,,,,,,,,,,,,,,,, szóval érted,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,
Ide akar jönni.
megcsinálni, ,,, lenyírni, segíteni
én meg nem akarom.
mi van ha megint rossz lesz a vége ?
Hogyan magyarázzam meg neki , hogy mitől félek ?
El fog szaladni....
Ő is

- Na gyere velem egy picit !
Mondta Maci és megfogta a kezemet

kiléptünk az ajtón, és körben felvitt az emeleti szobába
A hideg megcsapta az arcomat, és ismét éreztem a tavaszi este  hűvös fenyegetését.
Belépve a felső szobába már nem fogadott sem rend, sem tisztaság, sem melegség.
Ahogy körbenéztem egy gyenge fényű lámpa világánál, az ablakban sorakozó ,, jobb időket megélt cserepes virágokat láttam.
Szegények kókadoztak, kiégtek, nyomorúságos állapotban voltak.
Mellettük üvegekben folyadékok , amik azt sejtették, hogy gondozva, öntözve vannak, de a kép valahogy egész mást mutatott.

-Maci mi ez ? ... kérdeztem
- Menj és nézd meg közelebbről őket.

odaléptem, és abban a pillanatban megcsapta az orromat egy furcsa szag.
Nem is egy, hanem több szag fura keveredése.

Megfogtam az üvegeket és beleszagoltam.

Az egyikben, ecet volt, a másikban, citromlé, a harmadikban hypo .
Megdöbbentem néztem Macira, majd a virágokra.
Nem értetem az egészet.
Ekkor Maci megszólalt csendesen :

- Az emberek úgy bánnak más emeberek érzéseivel, mint itt valaki a virágokkal !
Szép cserepekbe ültetik, kiteszik a napfényre, öntözik, és várják hogy nyíljon és pompázzon.
Azonban néha csak későn veszik észre, hogy amivel öntözték, az nem  éltető víz volt, hanem méreg. Amit szép gondosan adagoltak, mindaddig, míg ki nem pusztult a szép viráguk.
Majd éppoly értetlenül állnak a cserép mellett, mint most Te.

Nincs Veled semmi baj !
Csak nem jó vízzel öntöztek. Méreggel tápláltak, és kiégett a szíved.

Ha eljön hát , akkor hozd fel ide,,, mutasd meg neki !
Ha érti, akkor nem kell aggódnod.
Ha nem érti, akkor úgy sem jön többet.

Ilyen egyszerű lenne ?
Minden virágnak a megfelelő táplálék, a megfelelő időben, a megfelelő mennyiségben + napfény .

Minden szívnek a megfelelő érzelem, minden elmének a megfelelő gondolat, a pont jó időben és pont jó mennyiségben + napfény !

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése