.
.
ahol a hangok elhallgatnak
az érintések eltompulnak
a suttogás hasít a néma éjben
a gondolat száguld a sötétben
mi marad nekünk a táguló térben ?
hol számunkra nincs idő
s nincs távolság
ahol nem tudod,
pedig úgy elmondanád
de már nincs mivel
és nincs hol
mert a szívednek
már nincs otthon
csak az elmúlt év emléke
egy forró csók ölelése
a tündérek néma éneke
az emlékek örök üzenete
.
.
A megismételhetetlen történet
egy röpke pillantás,
melynek hatalmában állt hogy elrontsa
egy fáradtan kiejtett mondat
melynek hatalmában állt hogy sárba tiporja
s egy hatalmasnak vélt érzés,
mely oly gyenge lábakon állt
hogy csupán ennyi lerombolhatta
.
.
szomorú ember ki rövidke életében
saját elméjének rabja
kinek szíve, lelke
nem tud szabadon szárnyalni,
mert valami súlyos földi béklyó
a földön tartja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése