Kandallóhangulat

Egy pipadohàny illatú szoba.
Ódon bútorok.
Plafonig érő könyvespolcok.
Kandallóban pattogó tűz.
Antik bőrkanapé.
Egy zomàncozott lâbos tele fűszeres forralt borral.
Kissé kàbultan fekszem, fejem egy férfi ölébe hajtom.  Ő meg csak mesèl mesèl mesèl....
A hangok egy édes vörösboros fàtyolon szűrődnek àt... Mintha egy màsik rúlt vilâgból szólnának
Idővel màr nem is tudom hogy fülemhez vagy szívmhez.
Ahogy idővel màr összemosódik a hang is az érintéssel, az ilkatokkal..... S lassan vàgyakkà izzanak össze ..
Nem tudni hogy a forrósàg testemben a tűztől a bortól a hangtól vagy a simogatàstól gyulladt-e.
Ès közben hallgatom a mesèt Eszékről ,, ràdióról , gyerekkorom történelméről....
Ez az én kandalló hangulatom :(

Baki tündér

Sürgős elmélázhatnékom támadt, ezért gondoltam kisétálok megszokott eredi rejtekembe. Ja !! Van erdei rejtekem,,, és titkos is !
Ahogy sürgősen baktattam az úton , már messziről feltűnt egy békésen üldögélő tündér egy öreg tölgy tövében. Amint közelebb értem már láttam hogy Galyóca az. Ilyen helyeken nem lepődünk meg ezen, hát én sem tettem.
- Mit csinálsz erre Kedves ?? Tán makkokat számolsz ??
- veszélyes !!
jött a válasz
- Mi ?? Miiiiii ?
- veszélyes !!
csak nem értettük meg egymást ,, én maradtam a mi-nél, ő a veszélyesnél, hát mentem tovább.
Rejtekemhez érve lehuppantam a mohámra. Csodás, puha moha. Mintha csak engem várna. Ahányszor felkelek, mindannyiszor azonnal visszaugrik eredeti magasságára.
Szóval huppantam, dőltem, olvasni kezdtem.
Hogy jón ez az elmélázáshoz ?
Már csak pár oldal volt vissza. Tudtam én is, tudta ő is, még a könyv is, hogy az utolsó lapnál végleg véget ér a történet. Meg akartam hagyni hát az utolsó lapokat a magánynak, hogy illően köszönjek el majdnem szerelemtől. Mire végére értem magasan járt a nap, s rendesen megszomjaztam. Összecsuktam a könyvet, s egy mély sóhajjal búcsúztattam a múltat. Ahogy felnéztem hogy felálljak, meglepődve vettem észre , hogy Galyóca ott áll mellettem.
- Mit szeretnél ?? -kérdeztem
- Veszélyes - jött a dühítő válasz
de nem mentem bele bosszantó szócsatába, csak annyit mondtam :
- minden veszélyes,, de most szomjan halok,és a szomjan halás is veszélyes.
elindultam hát a patak felé, hogy igyak egy pár kortyot, de Galyóca csak jött velem, és le nem vette rólam a szemét.
megálltam a patak mellett,,, szép tiszta vizű patak volt. Szinte tisztán illatos. Lehajoltam és belemerítettem a kezem.
Abban a pillanatban a tiszta víz zavaros lett. Ihatatlanul zavaros. Álltam meglepődve, miközben hagytam kicsorogni a zavaros vizet a kezeim közül. De mire a patakra néztem már megint tiszta volt. Ismét merítettem, és ismét zavaros volt. Orromhoz emeletem, szagolgattam, meg akartam ízlelni, de nem mertem. Ránéztem Galyócára, de már meg sem lepődtem amikor megszólalt :
- ugye megmondtam hogy veszélyes !!
Innád, ,, szomjas vagy,, a víz tiszta mindaddig míg bele nem nyúlok. Merjem, vagy ne merjem ? Tiszta vagy csak annak látszik ? Koszos,, vagy csak annak látszik ? Jogos a kérdés.
Galyóca most már némán,, kérdőn, kikerekedett szemmel nézett , és többé nem mondta hogy veszélyes. De nem bírta hangtalan :
- mered, vagy nem mered ???
Felálltam, úgy gondoltam felesleges kockázat,, ez nem játék.
elindultam volna,, de visszanéztem,,, és meggondoltam magam.
nehogymár !!!
nem én lennék én
leültem a patak mellé, s elkezdtem nézni,,, nem is nézni,, bámulni,, bele a közepébe, mintha majd ott megtalálnám a választ.
egyszer csak megszólalt Galyóca egészen más hangon :
- ugye tudod hogy új Tündér érkezett ?
- Tudom - volt az igen halk válaszom .
- veszélyes ..............................
- de legalább tündér ! Szerinted befogadják ? - kérdeztem
- kicsoda bolond ?? Trágyatündér ???
elkezdtünk éktelenül nevetni ezen, magam sem tudom miért, de elképzeltem Trágyatündért, ahogy az én kulturális új tündéremet méregeti,, és ahogy okos tündérem Trágyatündért iskoláztatja irodalomból . Könnyeim közül tudtam csak kipréselni pár hangot :
- neeeem,,, nem csak ő. Mindenki,,, mind az összes !
- de hát már benn van, nem vetted észre ?? nem kérdezte, nem kopogott,,, betört,,, simán,,, olyan. Baki tündér !
- Micsoda ??? Baki ?? bolond vagy ?? De akárhogy is igazad van. bolondos, édes és roppant veszélyes.
felálltunk hát és ilyen jó hangulatban indultunk volna el,,,, de visszaléptem, becsuktam a szemem és csukott szemmel merítettem bele tenyerem a vízben, úgy ittam belőle.
Rákacsintottam Galyócára :
CSAK EGYSZER ÉLÜNK BARÁTOM ,,,, GYERE !!
és mentünk haza nagyvidáman, egész úton az új tündérről beszélgetve !

Maci, a napfelkelte és a puzzle

Egyszer csak egy furcsa, erős fényre lettem figyelmes ! A visszapillantó tükörben egy meghatározhatatlan narancssárga fény tűnt fel. Annyira varázslatosan különleges volt, hogy teljesen elvarázsolt. Meg szerettem volna állni, hogy lefényképezzem, amikor megszólalt egy kedvesen ismerős, de rég nem hallott hang.
-Te most tényleg meg akarsz állni ??
- Jézusom Maci! a szívbajt hozod rám ! Miiii ? Igen ! Gyönyörű,,, látod ! A felkelő nap. A hegyek és szürke felhők közt . Gyönyörű !
- Ja...... a nap minden nap felkel..... minden reggel gyönyörű,,, azért mert Te ilyenkor még alszol és nem látod, attól még így van.
- hmmm, na ja. De a nap minden nap máskor kel. Én meg mindig ugyanakkor. Miért nem értük még be egymást ??
- Mert nem a nap kel fel szebben ma mint máskor, hanem Te látsz szebben ma reggel mint máskor. De inkább menj tovább, lesz még hajnal is meg napfelkelte is !
Megadóan mentem tovább, de nem bírta befogni kicsiny száját :
- konzekvencia ???
- mié ?? a napfelkeltéé ??
úgy nézett rám, hogy belém fagyott a kötekedés, és megadóan rontottam ki magamból
- Maci ! ez olyan mint egy puzzle ! Rakosgatod, rakosgatod. Keresed a darabok helyét. Próbálod ösztönösen, majd tudományosan. Először könnyen megy. Majd csak lassan. Kezd körvonalazódni a kép. Aztán megáll a tudomány. Vannak lukak, melybe nem találod a megfelelő darabot. Aztán vannak darabok, melyeknek nem találod a helyét. Több heti munkával nagyjából összeáll a kép. Megszenvedtél vele, de azért alakulgat. Már vagy ezerszer ott akartad hagyni, de végül is büszke vagy magadra, és a művedre. Hisz annyi darabnak megtaláltad már a megfelelő helyét ! Aztán amikor már majdnem kész kiderül, hogy hiányzik a kép arcáról a száj. Nem tudni hogy sír, vagy mosolyog. Csak annyit, hogy könnyes a szeme.
A kép nem teljes, a lényeg lemaradt, az utolsó puzzle darab hiányzik .
Szeretnéd már látni, szeretnéd tudni szép-e a kép. Szeretnéd bekeretezni és feltenni a falra. Azt sem tudod igazán hogy méltó-e arra hogy bekeretezd, és kitedd. lehet nem is szép ! De az utolsó darab nélkül, ez soha nem fog kiderülni.
Aztán lehajolsz, lenézel az asztal alá. Ott megtalálod a hiányzót, s beteszed a helyére ! Akkor kiderül hogy mire is lesz jó az a kész kép !! Lehet nem is szép, lehet nem is kell bekeretezni. Vagy mégis ??
Soha, de soha nem volna szabad megengedni , hogy kibontott puzzle-kat teljes összerakás nélkül félretegyenek ! Én törvényben tiltanám meg ! Félig kész képről nem lehet tudni, hogy a hős rajta sír ,, vagy nevet !

na szóóóóóval, ez egy ilyen hülye dolog ,,,,,,,,,,,,,,,,, kép, puzzle,,, stb,,, érted ugye ??
lenéztem az ülésre, mert nem kaptam választ,,, már üres volt
belenéztem a tükörbe, de a nap már felkelt, csodaszép fénye eltűnt .....
lehet ma nem is kelt fel a nap ?? ezt is csak álmodtam ?