Katona Ági gondolatai mulandóak, a maradóknak .

2014. augusztus 5., kedd

Galyóca és a százmillió gyertya

Épp boldog voltam ! Na nem olyan világmegváltó boldog, csak amolyan, reméljük így marad boldog . Boldog magamba fordulásomat valami furcsa nesz törte meg. Lehet, hogy már percek óta hallom, csak nem is figyeltem fel rá ? Egy dal szólt. Különleges szép dal. Olyan volt, mintha nagyon távolban szólna,és engem hívna. Egyre erősödött, egyre dallamosabb, lágyabb lett.
Elfeledkeztem saját buta boldog gondolataimról, és kíváncsian elkezdtem keresni a dal forrását. Miért is ne az erdőből szólt volna, de mintha ezer hegyen át visszhangozna. Naná hogy nem bírtam és elindultam a hang forrását felkutatni. Mi kell egy boldog szívnek, ha nem egy gyönyörű hang.
Oyan titokzatos volt, hogy egyre közeledve azt vettem észre, settenkedni kezdtem. Lábujjhegyen, óvatosan , nehogy egy ág reccsenjen. Ahogy beljebb mentem az erdőben , nem hogy erősödött volna, hanem egy pillanatban halkult is a zene. Megálltam körülnézni, hátha rossz irányba megyek. De más irányban sem erősödött.
A zene elhalkult, de ringatóan szólt tovább. Ott ahol megálltam , az orrom előtt egy gyenge pislákoló fény szűrődött át a bokrok ágai közt. Persze még óvatosabbra fogtam mozdulataim. Széthajtottam az ágakat, és kukucskálva lestem át, hogy megnézzem már mi ez a fene nagy titokzatosság.
Amint széthajtottam az ágakat annyira meglepődtem, hogy gyermekien tátva maradt a szám.
Előttem egy picike tisztás.
Tündérek hada a közepén.
Valamit körbeálltak, de nem látszott, hogy mit. Ha kíváncsiság ölni tudna, már halott lettem volna,,, de nem láthattam át a tündéreken.
Meseszerűen borultam át a széthajtott bokor ágain, rendesen és szó szerint pofára vágódva a fűben. Csendes káromkodásom közt próbáltam talpra kecmeregni, gondolva, hátha titokban maradtam. Ostoba gondolat volt. Mire felegyenesedtem, már mind engem néztek. Nem is mind. Voltak páran, kik még a kör közepén tevékenykedtek. Hátuk mögül érdekes fény vibrált.
De többségük velem szemben állt. Egyáltalán nem meglepetten. Pontosan úgy, mintha vártak volna. Engem,, csak is engem. Ünnepélyes ábrázatuk, szinte megijesztett. Zavaromban krákogtam, mire ők édesen elmosolyodtak. Galyóca lépett ki a tündérek gyűrűjéből elsőként. Nyugisabban körülnézve vettem észre, hogy összes valamikori tündérem ott volt. A szerencse malom tündére, a szivárvány tündér, de még trágya tündér is. Aztaaaaa
itt valami nagy balhé van ................ gondoltam hirtelen.
A dal közben teljesen elhalkult.
Lemerevedett arccal néztem, és vártam az ítéletet. Mert hogy pontosan olyan volt, mintha valami ítéletet készülnének rám osztani, amiért tetten értem őket. Aztán Galyóca megszólalt :
-Örülünk , hogy megérkeztél ! Már vártunk !
Vártak ?? hisz nem is hívtak. De mégis mi a csuda történik itt ??
- Látom boldog vagy ! Helyes . Örülök neki - szólt Galyóca.
Elpirultam, szinte szégyelltem hogy boldog merészelek lenni.,,, de folytatta :
- gondoltuk megajándékozunk valamivel, ennek a szép eseménynek a tiszteletére.
Esemény ,??? milyen esemény ? nem igazán értettem.
akkor a tündérek serege lassú mozdulattal ketté nyílt, szabaddá téve az eddig gondosan rejtett látványt.
Szemem tágra nyílt, mert ilyen csodát csak ritkán lát az ember.
A kör közepén gyertyák égtek . Már első ránézésre különlegesek voltak. A fényüknek színe volt. A narancs, a sárga, a bordó megannyi különleges árnyalata. Folyamatos vibrálásuk miatt, összeolvadt ez a sok szín, valami hihetetlen fényt kölcsönözve a körülötte állóknak, és az erdőnek. A sok színes gyertya közepén, egy koránt sem annyira különleges és szép piros-fehér gyertya állt. Az ő fénye nem vibrált.
Olyan ünnepélyes volt a pillanat , hogy éreztem ez több mint egy rakás gyertya játéka a réten. Szemem nem tudtam levenni róla, de Galyóca folytatta.
Mindannyian,, életed összes tündére hoztunk neked valamit , mert kérted, és különleges kérésed eljutott hozzánk.
Mindenki mást hozott neked, hogy elérhesd amit olyan nagyon akartál. Minden gyertya egy-egy ajándék.
Egyik a türelem, másik a szerénység, harmadik a szelídség, hallgatás, aztán a remény, a megalkuvás, a megadás, az elfogadás, az őszinte és igaz hit , és még egy rakás érzés, és tulajdonság lángjai. Mind mind olyasmi amire szükséged volt,, amikben nemigen hittél.
Középen a szerelem lángja. A szerelem lángja örök, az benned él. Soha ki nem alszik. Ameddig csak egyetlen egy is ég a körülötte lévőkből, élni fog !
Próbáltam megérteni a szavakat. Szemeimbe könny szökött, és már nem tudtam mitől is táncolnak annyira a fények.
A tündérek még eközben is tettek le egy egy gyertyát. Csak ők tudják még miféle lángok gyertyáit ! Mintha egész tündérvilág az én örömöm segítésére, és ünneplésére gyűlt volna össze.
Egy pillanatra becsukta a szemem, hogy kitöröljem belőle a könnyeket. Amikor kinyitottam eltűnt minden. El a tündérek, el a tisztás.
Egy sötét szoba kellemes ágyában feküdtem. A polcokon gyertyák égtek, félhomályt kölcsönözve a szobának. Félhagosan elmosolyodtam magam, mire megszólalt mellettem egy édes hang : IGEN ?
Ó hát mit mondhatnék ? Örülök Neked !
Persze hang nem jött ki torkomon, de talán az érzés a gondolat igen .