Katona Ági gondolatai mulandóak, a maradóknak .

2014. július 22., kedd

maci és a rongyos bál

Az esti csendes sötétségben kötögettem megszokott kis fotelemben. Egyszer csak kintről, valami furcsa vibráló fény szűrődött be. Mivel pár perc múltán sem szűnt meg kimentem, hogy megnézzem.
Az udvarom közepén igen furcsa látványban volt részem. Egy bolond tündér táncolt nekem. Galyóca volt az. Gyönyörű halvány narancsárga, átlátszó báli ruhában forgott, lassú, bódult táncoló léptekkel. Ruhájából áradt a vibráló fény. Megrökönyödve álltam , csak kerestem a szavakat.
Igen régóta nem volt szerencsém lelkem tündéréhez. Nem tudtam mire vélni a dolgot. De ahogy közelebb értem, feltűnt egy nagyon viccesen különös részlet. Ordenári,,, a ruhához nagyon nem illő bakancs volt a lábán.
Közeledtemre lelassult a tánca, a forgása abbamaradt. Csak kezeivel, fejével, csípőjével ringatózott tovább, és érdekesen rám nézett.
- helló Galyóca ! Mi jártban erre felé ahol csak a mókusok és mi járunk ? Nagyon régen nem látogattál meg. Bizonyára most is tartogatsz számomra valami érdekeset.
Halvány mosoly öntötte el arcát.de nem szólalt meg.
- Szóval ? mi ez a fura öltözet ? Tán bálba mész ?, akkor meg mi hozzá ez a bolond bakancs ?
mosolya szélesebb lett. Elkezdett dalolva válaszolni nekem.
- Az erdőnkben bál lesz. Minden erdőnek vannak tündérei, és a tündéreknek báljai. De minden bál más. A mienk ünnepien gyönyörű lesz. Viszont a bál az erdő közepén, az út pedig sáros.
..............kicsi hatásszünetet tartva, és látva értetlen ábrázatom , folytatni kezdte............
Te is a bálunkba készülsz.... te is ünneplősbe kezdted öltöztetni magad.... de a te utad úgy tűnik mocsáron és ingoványon fog átvinni............... jó lesz ha előkeresed a legvacakabb bakancsodat, hogy ne az ünneplőbe öltöztetett lelked mocskold be.
Tudod nem minden bál fenséges és gyönyörű. Az erdő közepébe pedig köves és jó utak is visznek.
A bált ahová készülsz, ugyan Te választottad. De arról nem tehetsz hogy az erdőnek egy olyan pontján állsz, ahonnan ennyire vacak út visz oda .
Meg is fordulhatsz.
Körbe is járhatod, hogy keress egy jobb utat.
Vagy kereshetsz egy kevésbe puccos bált is,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,, ahogy jónak látod ! Én elindulok a mi bálunkra . Várunk Téged is , hogy mielőbb megérkezz !

Azzal megfordult,, fellibbent és mielőtt megszólalhattam volna eltűnt.
Tudtam előre, hogy megint valami leckével jön elő. Szívem hangja csalja, csak azt nem tudtam hogy a szívem jelen pillanatban hangokat ad. Két másodperc elteltével azonban leesett a tantusz :

Galyóca !!! Neked nem is kell a sárban, mocsokban taposva menned a bálba !!!
ezek szerint mégis csak ad

2014. július 13., vasárnap

Maci és a kertész könyve

Kiültem az udvarra a hintaágyba. Sürgős intim telefonbeszélgetésem volt a legjobb barátnőmmel. Miközben a titkaimtól harsogott a hegy , egyszer csak megpillantottam egy négylevelű lóherét a lábam előtt. ÁÁÁÁ, biztos rosszul látom. De nem,, tényleg az volt. Letéptem, hátha szerencsét hoz. Jobb lett volna otthagyni, legalább neki szerencséje lett volna.
Abban a pillanatban a bokrok közül Maci bújt elő, egy hatalmas könyvvel a karjaiban. Hozzá képest volt hatalmas, nekem csupán kényelmesen tenyérnyi. Boldog örömmel hozta , és tette ölembe.
- Olvass nekem belőle ! ..mondta
- Huuu Maci,, ez gyönyörű egy könyv ! Honnan szedted ? Mi van benne ? És pont most ? Nem ér rá máskor ?
- Találtam, ne is törődj vele. És igen pont most, mert most vagyok itt, és most találtam. -
- De hát te is tudsz olvasni, olvasd el magadnak !
- Az más . Az együtt olvasás jobb. Jobb, mert közben együtt vagyunk, és ha Te olvasol nekem, akkor becsukhatom a szemem és elképzelhetem amit hallok.
Nem vitatkoztam tovább, mert az együttlét jobb mint a magány az vitathatatlan. Letettem hát a telefont, és kezembe vettem a könyvet.
Valóban különleges volt. Antik hangulatú, kicsit kopottas, de mégis jó állapotban. Önkéntelenül is orromhoz vettem és megszagoltam. Varázslatos régi könyv illata volt. A lapjai kicsit sárgák, a betűi dőltek , néhol már kicsit kopottak. Képek , illusztrációk is voltak benne. Ahogy belelapoztam olyan volt, mintha egy másik világba csöppentem volna hirtelen. Szinte féltem elkezdeni olvasni.
- tudod maci olyan ez mint Harry Potterrel. Az első könyv végére már minden faágat varázspálcának hiszel, és várod mikor jön el érted is Hagrid. Én sokszor nem is hiszem el, hogy ebben a világban kell élnem, amikor ott van az a másik is. Van hát veszélye egy ilyen könyvnek, aminek még ráadásul az illata is rabul ejt.
De ha már a kezembe vettem, és ennyit forgattam belekezdtem. Kíváncsi egy némber vagyok, ez vitathatatlan.
Nem kellett benne csalódnom. Olvasmányos, magával ragadó stílusa, szinte letehetetlenné tette.
Egy kertészről szólt. Bemutatta az életét, a jellemét, szerénységét, a kunyhóját. A virágait, a kertjét, az életét, az ételeit, a gondolatait. Szinte már sétáltam vele az udvarában, szinte már láttam a szemét, ismertem a gondolatait. Nem volt nehéz pillantok alatt a történet rabjává válni.
Elolvastam már vagy 10 oldalt. Macikám csüngött minden során. Izgett mozgott mellettem a hintaágyban. Közben néha az ölembe is befészkelte magát.
Aztán egy lapozás során furcsa dolog történt.
A megjelenő betűk egy pillanat alatt mind eltűntek. Azt hittem káprázik a szemem. Néztem, néztem , lapoztam előre, lapoztam hátra. Vissza a 10. oldalra. Most már ott voltak ugyan a betűk, de össze-vissza keveredve. Olvashatatlanul.
A képek érintetlenek voltak. Az arca, könyv illata,, mind mind megvolt. Csak a történet lett olvashatatlan. Nem értettem mi történt.
Néztem macira hogy megkérdezzem mi a véleménye, de Maci is eltűnt. Már nem kuporodott. Magamra maradtam a olvashatatlan könyvvel, Benne a rengeteg betű, a képek mind. És nem ismerhettem meg tovább a történetet.
Gondolkodtam rajta, hogy mitévő legyek. Szívem szerint földhöz vágtam volna dühömben. De arra gondoltam a könyv nem tehet róla hogy összekeveredtek benne a betűk. Hisz amikor kezembe vettem belelapoztam. Láttam a sorokat minden oldalon. Rendben voltak.
Zavaromban bevittem a lakásba. Könyvjelzőnek beletettem a Lóherét. Feltettem a polcra. Időnként levettem, és megnéztem mi van.
Időnként persze igen költői kifejezés. 5 percenként, majd óránként.
A történet bizony talány maradt. Kis idő múltán el kellett döntenem mit tegyek vele.
A könyv túlságosan értékes. A könyv jó is. Szépen írták, szépen rajzolták, szépen karban is tartották.
Ha valami ponyva lenne, akkor bedobnám a tűzbe és tojnám le mi van benne. De nem találok okot rá.
De azért ez mégsem állapot, hogy itt nézegetem a polcomon.
Igazából mire várok ? Csodára ? Majd rendeződnek benne ismét a betűk ?
Igazából mit szeretnék ?
Talán hogy eltűnjön. Eltűnjön belőle az összes betű !!!!
Én nem írhatom újra. Magától nem akar. Akkor legyen üres minden lap !!
Igen,,, nem csak az zavar hogy nem tudom tovább olvasni, hanem hogy itt van, és azok a hülye betűk is benne vannak ...
Bitang hülye egy érzés,,, és még jobb a kérdés.
Talán van olyan magas polc ahol nem érem el és nem nézegetem ??

Maciiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii ! Vidd a fenébe innen ezt a könyvet, mert teljesen hülyét csinál belőlem !!

Olasz kifli

Furcsa neszezésre ébredtem. A zaj kifejezetten a konyha felől jött, bár visszafogott és halk volt. Mint amikor lábujjhegyen ordítok. Megpróbáltam kinyitni a szemem, de a kísérlet gyérre sikeredett. Annyit tudtam megállapítani, hogy valahol a - nap akarna felkelni, de én nem - időben vagyunk. Megfogtam a takarót és édes durcásan az arcomba húztam. Közben azon gondolkodtam , vajon mi a csudát művelhet odakinn, ahelyett hogy engem simogatna idebenn. De hát lássuk be, egy ilyen éjszaka után lehet az ember fiának olyan halaszthatatlan szükséglete, mint az ivás, vagy a kalória pótlás. Miközben ezzel vigasztaltam magam, majdnem sikerült visszaaludnom az arcomra húzott takaró alatt.
A majdnem is kudarcba fulladt, mert óvatos léptei alatt a padló reccsent minduntalan. Még a takaró alatt is éreztem a kávé ellenállhatatlan illatát.
Igazságtalanul azonban nem az öröm szavai szólaltak meg bennem, hanem a felháborodásé. Még jó hogy csak bennem, és nem kifelé.
Amikor érezhetően leült az ágyam szélére, óvatos-gyáván résnyire kinyitottam az egyik szemem, takarómat az orromig lehúzva. Kandikálásom eredménye egy tálca látványa volt, a felerősödött kávé illatával, és egy kielégültem szerelmes-boldog pasi vigyorával.
Most mit csináljak ? Küldjem el az anyukájához hajnali kávézásra ??
Ez volt az első ki nem mondott gondolatom.
De kulturáltan egy mosoly kíséretében csak annyit tudtam kinyögni hogy :
- most ?? később nem lehetne ?
erre jött a még mindig vigyorral teli válasz :
- azt mondtad nincs az a kávé, ami után nem tudnál elaludni !
erre igazán nem lehetett mit mondani, hiszen ezek szerint nem felkelteni akar, csak félálomban kávézni. Ez már visszautasíthatatlan ajánlatnak tűnt így hajnaltájt.
Felültem, de eközben a már magamról ledobott takarótól megszabadulva egy másik édes illat csapta meg az orromat. Olaszország illat !!!
Édes isten ! hát mi történt ??
Ránéztem a tálcára, és a tejesen, habosan fodrozódó valószínű totál koffein mentes kávé mellet egy gyönyörűséges olasz kifli vigyorgott rám, tele vaníliával és édes ropogós cukormázzal a tetején .
Elment a nem létező és maradék hangom is.
- Hát ezt honnan ? És mikor ? És kitől ? És miért ?,,, ja a miért értelmetlen
A meghatódottságtól annyira megzavarodtam, hogy azt sem tudtam egyek igyak, vagy a nyakába döntsem az egészet.
Világossá vált hogy miért ilyen korán. De még mindig nem értettem honnan tudta hogy ezt. És főleg honnan tudta beszerezni.
Szar úgy enni hogy közben bámulják az ember minden falatát, de legyűrtem. Közben arra gondoltam, létezik-e ennél nagyobb élvezet ?
Amikor befejeztem felállt, és büszkén kivonult a szobából a tányérral.
Én pedig befordultam, magamra húztam a takarót, gondosan olyan pózban és irányban hogy hátulról hozzám lehessen férni véletlenül és pontosan.
Pár perc múlva éreztem is az ágy 10 centivel való alábbsűlyedését, amiből tudtam hogy megérkezett a 100 kg férfihús.
Aztán a takaróm alá áramló hűvös levegőből a férfi közeledését. Aztán már éreztem a karját, az ölelését. Derekamon a hozzám simuló, nekem növesztett pocak melegét. Vállamon a finom puszik érintését.
És ezzel együtt , azt a hihetetlen gondoskodó, viszonzásra vágyó szeretetet ami egy férfit egy átdorbézolt éjszaka után arra sarkall hogy nekem finom vaníliás kiflit szervírozzon, még melegen, hajnalban .
Teste melegét érezve eszembe jutott hogy mitől is aludtam én ilyen hihetetlen édesen . Láttam a szemeit, amiből áradt az őszinte vággyal teli odaadás. A szerelem szele. Éreztem esti odaadó kényeztetését. És azt, ami a legpótolhatatlanabb,, a karjaiban aludtam el ! Megnyugtató ölelése, simogatása, minden altatónál többet ért. Biztonságban éreztem magam, mert tudtam hogy vigyázni fog rám.
És azt hiszem ebben a pillanatban már mindketten aludtunk, édesen egymás ölében, mint 2 reggeli, meleg olasz kifli !
Egy adott pillanatban teljesen mindegy, hogy fülig és őszintén szerelmes vagy, vagy csak piszkosul vágyódsz rá, esetleg csak a sértett hiúságod tüzel.
Az érzelem ugyanott gyökerezik, a fájdalom ugyanott hat, és a mélysége sem más. Amikor hat, akkor nagyon hat a kicsi és a hatalmas érzelem is.
Ez olyan mint a tenger. Csak azt érzed hogy vízben vagy, és nem ér le a lábad. Hogy 10 méter, vagy 10 centi van alatta, azt nem. Csupán a kiszolgáltatottságot. Vagyis meg kell tanulni úszni !
Érezni mindig kiszolgáltatottságot jelent. Akár pozitív, akár negatív az az érzelem. Ki vagy szolgáltatva egy másik embernek, aki érzelmei, viselkedése felett nincs hatalmad. Nem tehetsz magadért semmit sem. Szeretetet nem lehet kérni, venni,átültetni, legfeljebb kiérdemelni lehet. Nagyon felnőttnek kell lenni hogy megértsd ez mulandó, bármi is táplálja . A szeretet is, a vágy is, és a bánat is !

2014. július 4., péntek

Maci és a kosár alma

Dühösen csapkodtam és arra gondoltam, ha most nem verhetek meg valakit, hát felrobbanok. Hirtelen ötlettől vezéreltetve ordítottam egy nagyot :
Maciiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii !
sarkát összeverve, egy pillanat alatt termett ott mellettem
- még jó hogy medve vagy !
- miért ? - kérdezte dermedten
- mert az emberi hülyeségnek párja nincs !
megszólalni sem mert szegény megszeppent medve

Na van egy feladatod ! Itt ez a kosár alma ! Megfogod szépen ! Elviszed oda jó messzire ! Éhes az emberünk, hogy kicsit vagy nagyon az majd kiderül.
Van benne minden féle alma. Takard le szépen, és kínáld meg vele.
Ha le akarná venni a konyharuhát a tetejéről, ne engedd neki.
Kérdezd meg tőle ismer-e ?? Tudja-e ki vagy.
Ha azt mondja igen, akkor kérdezd meg tőle szereti-e az almát.
Ha igen, akkor kérdezd meg éhes-e ?
Ha mindenre azt mondja igen, és még mindig nem tudja eldönteni hogy merjen-e venni belőle, akkor fordulj sarkon, indulj el haza.
De mielőtt elindulsz borítsd ki az almát, úgy hogy elguruljon mind !
És mutasd meg neki hogy egytől egyig egészséges alma volt. Ízletes, tökéletes, édes, finom. Éhét is csillapította volna,, és kedvét is lelte volna benne.
Utálatos dolog a határozatlanság, a félelem és a bizalmatlanság bizonyos helyzetekben.
Mert a végén sem alma nem maradt, sem jól nem lakott, te pedig feleslegesen mentél messzire !
Na persze mindeközben az almák meg csak gurulnak, guruknak, gurulnak

Szóval indulj, ,, az este még messze van, addig akár oda is érhetsz !

homokvár

Èpíts magadnak vàrat homokból !
Miért is ne ?
Szeretnél benne élni ?
Na de miért nem ?
És miből építenèd azt a vàrat amiben akàr csak egyetlen éjszakàt is el szeretnél tölteni ?
Ès mégis miért építenél bàrmiből is bàrmit, ha soha nem szeretnél benne időt tölteni ?
Na ha minderre válaszoltál , akkor tedd fel ugyanezeket a kérdéseket életed kapcsolataira ! Èn a magam ostoba módjàn téglàkat szeretek lerakni. Mégha csak egy aprócska szoba is lesz belőle, de az biztonsàgos, meleget adò, megbìzható viharàlló legyen! Ha csak homokom van , inkàbb nem épìtek. Az építés ugyanis mindenképp fàrasztó, időigényes és felelősségteljes munka . Nem szeretném ha szobàm bárkire is ráomolna !