Maci tanulság tortája

Beültem a kocsiba és elindultam hazafelé. Ahogy indítottam a motort, olyasmi történt, ami még soha. Na a mai napon, nem ez az egyetlen. hatalmas huppanással vendég vágódott az anyósülésemre. Naná, hogy Maci volt. Kérdőn, felvonva szemem néztem rá !
-Mi járatban erre felé ?
- jöttem vigyázni Rád !
- na ne már ! Most ?? Elkéstél !
- az úton hazafelé !
- ja úgy, akkor gyere
furcsa derű csillogott maci szemében,,, de ez a derű 2 pillanat alatt hangos nevetéssé nőtt. Mit nevetéssé,,,, hamarosan már ülésen fetrengve röhögött. megrökönyödve néztem rá !
- most mi a csuda van Veled ?? megbuggyantál ?
- Ó neeeem. Hogy érzed magad ? Milyen volt a félgörbe éjszaka ?
- hmmmmmmmmmmmmmm . Tök jó !
- hogy lehet egy ilyen este csak úgy tök jó ?
- hogy lehet egy éjszaka félgörbe ?
- és mi a konzekvencia ? Jó volt ? megbántad ? hogyan tovább ? vannak érzéseid ? vannak terveid ? van egyáltalán tovább ?
- nincs konzekvencia. Isteni jó volt az élmény. Nincs gondolat, ,, nincs érzés, nincs terv, mert ebben a pillanatban nincs szükség sem rá. Majd ha szükség lesz akkor alakul.
Bár kétségtelenül 3 hatalmas meglepetés is ért.
hirtelen beállt az elgondolkodtató csend. Közben már félúton voltunk őrmedvémmel.
beértünk egy városba, és felém nyújtva valamit megszólalt.
- ezt a mai nap emlékére hoztam neked ! Tanulságként.
- tanulságként ??? nem értem. De most nem tudom megfogni, mert vezetek.
- nézd csak ! Piros lett a lámpa. Csak nézd meg. Van 74 másodperced.
megfogtam a tenyérnyi csomagot, és gyanakodva nézegettem.
- Szép,, de ki merjem bontani ? Mi van benne !
- ne gondolkodj annyit,,, bontsd !
mivel még mindig volt idő, hát aggódva óvatosan bontogatni kezdtem. Egy torta volt benne. picike, tenyérnyi, de tökéletes kis torta.
- de Maci,, én nem vagyok oda az édességért !
- Ne gondolkodj, kóstold meg !
megfogtam a mellé rakott villát, és megkóstoltam. Hát mit mondjak, igen csak finom torta volt. Meglepődtem magam is. A vissza lévő 20 másodpercben befaltam az egész tenyérnyi tortát.
Közben zöldre váltott a lámpa, és elindultam.
Csak akkor esett le hogy mit mondott maci .
Ez volt a mai nap tanulsága ??
na de hogyan,, miért ,??? ekkor maci szépen csendben csak annyit mondott :
- te magad mondtad a szavakat : nem merem kibontani,,, nincs időm megkóstolni,, nem szeretem a tortát,,, na már most az élet egy meglepetés torta.
ha van merszed a csomagokat kibontani, ha van időd megkóstolni,, ha bevállalsz néha olyan dolgokat, amiket eddig nem mertél kipróbálni, akkor lehet hogy kiderül, a csomagban életed finom falatja van !

Maci és az üvegfal

Az udvaron ültem egy kövön. A langyos eső, szelíden pergett arcomon. Meleg-hűvös, kellemes nyári fürdő, agyontaposott lelkemnek. Térdemen könyökölve, államat kezeimbe fektetve , csak néztem ki unottan a 2 lukon, amit szememnek mondanak. Néztem a távoli semmibe. 
Örültem hogy nem kell azon gondolkodnom, hogy ennyire sírok, vagy csak az esőt hagyom gravitációs útján haladni. Annyira döbbenetesen üres volt a szívem, hogy gondolkodni sem tudtam azon, hogy van-e bajom. Akarom-e tudni ha van? Nem éreztem már sem fájdalmat, sem csalódottságot, sem bánatot. Legfeljebb értetlenséget. Megvannak a határaink, ameddig tehetünk saját életünk történéseiért, azután már csak a sorsra és a másikra bízhatjuk jövőnket. Pont ebben a feladom-megadom-melankólikus állapotban voltam. Minden kezemben lévő lehetséges kártyámat kijátszva, lehúzva redőnyöket, bezárva fiókokat.
Néztem a távoli semmit. Csupán az volt volt gyanús, hogy nem esett az eső annyira, amennyire sós volt már, a blúzom. A távoli merengésemben, egyszer csak feltűnt egy barna gombóc. És közeledett. Gurulva, mászva, ugrálva, félvidám bolondan. Menetrendszerű medve megérkezett. Előttem egy méterrel azonban megtorpant. Fura volt az egész. Kinyújtotta apró kezecskéjét, mint aki meg akar ölelni. Ölelj, hát, más sem hiányzik. Apró, barna , megnyugtató ölelés. Mindig jól jön ! Hiszen ölelés kuponom is van már :-) Kinyújtottam én is kezem, és félig felállva hajoltam előre. Akkorát koppantam, hogy visszazuhantam. Nem értettem. Újra felálltam, és kicsit óvatosabban közeledtem Macim felé. Újra beleütköztem valamibe. De hát látni nem lehetett. Gyanakodva kezdtem tapogatózni. És valóban egy fal volt előttem. Egy sima, átlátszó, igen tiszta, de határozottan kemény műanyag fal. Maci a túlsó felén mutogatott, én ezen a felén. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy bizony ebből, nem lesz ölelés. Bármennyire is szeretném, bármennyire is jól esne,, bármennyire is vonz, az én imádott medvém. Egy karnyújtásniyra tőlem,,, még egy méter sem. Még köpni sem nehéz ekkorát,, de mégsem érhetem el. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ,, nekem is ez jutott rögtön az eszembe !! Ami most neked ! Hogy átugram, megkerülöm, megmászom. Most már mindegy,, akarom,, ölelni akarom,, most már itt van, most már látom. Emlékszem milyen jó is volt a karjaiban, a karjaimban ! Érzetem az ellenállhatatlan vonzást. Amint ezen agyaltam, nézve,, keresve a plexi széleit egyszer csak furcsa mozgásra lettem figyelmes a túloldalon. Egy sereg furcsa szerzet mászott elő a bokrokból. Érdekesek voltak, kedvesek,, szépek,,, de nem tudom kik,,, mik. Maci is felfigyelt rájuk. Tündérek voltak, vagy angyalok, vagy csak az erdő furcsa teremtményei ??? Mindenesetre annyira elragadták maci figyelmét, hogy egy kis idő múltán jól láthatóan már nem foglalkozott velem. Az előbb még kapálózott, ő is át akart mászni hozzám a falon,, de már nem figyelt. Hátat fordított, és elkezdett szaladni, a régi -új barátok felé. Még sose láttam őket,,, talán maci sem, mégis olyan örömmel üdvözölték egymást, hogy rólam teljesen megfeledkezett. Kiabáltam, vertem a falat, ordítottam,, de nem figyeltek már rám. Szerettem volna átrepülni azon a falon,, csak tehessek már valamit azért az ölelésért. De nem ment. Összetörve fordítottam hátat,, nehéz volt még a látványt is elviselni, hogyan lettem érdekes, fontos-ból semmi egy pillanat alatt. Elindultam , gondoltam nekem már úgy is mindegy. Szárnyaim úgy sincsenek. Ahogy léptem kettőt, a földön, valami nagyon érdekeset vettem észre. Lábaimmal elkezdtem lerugdosni a földet, és egy létrát találtam. Egy hatalmasan hosszú, falmászó létrát. Első reakciómként megörültem neki. Talán fel is kurjantottam. Mielőtt felemeltem, hogy hasznát is vegyem visszanéztem a túloldalra. De ott nem volt már senki. Sem medve, sem tündérek, sem senki. Messze távolból hangos kacaj, viháncolás hallatszott, körvonalazódva pár bolond táncoló kontúrjaival. Nevetésükből éles, gúnyos, bántó hangulat áradt. A győzelemittas sereg kacaja. Visszafordultam ,, és elindultam haza. Arra gondoltam hogy mások fájdalmának árnyékában, lehet még nagyobb öröm a tánc. Csak talán azt nem tudják, hogy esőtől, könnytől áztatott ruhára lehet ugyan még egy vödör vizet ráönteni, de csak a nyakonöntött tudja, mennyi abból a só, és mennyi a víz.

KÉPED KÉPEMRE RAJZOLTAD,
SZÍVED SZÍVEMBE KARCOLTAD

Zsebkendő

Kellemes hajnal volt. Nyári hűvös reggel. Korán kidobott az ágy egy átvergődött éjszaka után. Szerettem volna tovább érezni amit álmodtam, de gondoltam jobb lesz ha nekiveselkedek az elmaradt dolgaimnak.
Megfőztem a kávém és kifeküdtem a hintaágyba.
Nem lepődtem meg,,, sőt vártam, akartam, kívántam.
És megjelent. Mosolyogva ugrott a hasamra.
-Kislány,,, ki fogod önteni a kávét, ha fekve akarod inni !
-Nem akarom,, tudod hogy mindig megvárom hogy félig kihűljön.
-Zabosnak tűnsz.
csak megvontam a vállam... nem volt kedvem beszélgetni. Hanyatt vágódva néztem a még halványan pislákoló csillagokat. Igazából vártam a piszok nagy bölcsességet, de erre ő is mellém vágódott és elkezdte hintáztatni az ágyat.
-Maci !! Mond!! tudom hogy van valami bölcsességed mára is !
- Hát lenne, de nem fogod tőle jobban érezni magad.
- sebaj,,, csak mondd !
- Nézd csak azokat a csillagokat az égen ! Már halványak, de te is tudod hogy ott vannak. Sőt azt is hogy pár óra múlva majd ismét teljes fényükben ragyognak. De a csillagok soha nem találkoznak ! Vannak iker csillagok is. Mindig együtt ragyognak. Látják egymást, fényesek,, de csak innen a Földről tűnnek úgy mintha közel lennének. És még a hatalmas nagy távolságba nézve sem futnak össze, mint az egyenesek.
- Ok,, és mi van ha én nem akarok csillag lenni ?? Sem ragyogni, messze lenni más csillagoktól ??
- Talán a Nap lennél, vagy a Hold ? Akik örökre egymás körül forognak ? Porszem amibe állandóan belerúgnak ? Víz mely folyamatosan sodródik , keveredve, kavarodva állandóan másokkal fodrozódva ? Tűz akarsz lenni, mely bár hevesen ég, de hamar elhamvad ?
pár pillanat csend következett, majd hagos ordítással felcsattantam :

- ZSEBKENDŐ !! Maci,, zsebkendő szeretnék lenni !! Az jó ! Szeretnék valaki zsebében lapulni. Mindig, minden pillanatban. Csak akkor előkerülni, amikor szüksége van rám. De állandóan vele lenni. Az sem baj ha néha az orrát fújja belém. A szeretet már csak ilyen. De ha szomorú vigasztalhatom. Ha boldog, az örömkönnyeit törölgeti belém. És ahányszor felveszi a nadrágját vele vagyok. Hallhatom, érezhetem.
- Hát persze,, ameddig el nem használódsz, és dob ki a kukába,, vagy a mosógépbe !! Tényleg ezt szeretnéd ?? Maradj te csak csillag. Oda való vagy.
- Na ma piszkosul megvigasztaltál.
- Nem is akartalak. Azt akartam találd ki, mi szeretnél lenni ! Vagy azt hogy örülj annak ami lehetsz. Közelebb lehetsz más csillagokhoz, mint bárki más aki simán Földlakó.-
- De ez a csillag most olyan fényes volt !! Szerettem volna még nézni egy darabig. Sőt fürdeni a fényében !!
- Lehet hogy nem csillag volt hanem meteor ?? Az ég egyik felén feltűnt, de mire felkelt a Nap, hulló csillagként hagyta el a látómezőt ?
- Na Maci, épp itt az ideje hogy elmenj. Túl sok hülyeséget hordasz ma itt össze. Megyek dolgomra.
Felpattantam a hintaágyból,, felhajtottam a már kihűlt kávét. Felnéztem az égre,, csillag már egy darab sem. Sem hulló, sem álló.
Tudtam hogy estére újra feljönnek azok a csillagok, már csak azt a kérdés hogy mind felkel-e,, és lesz-e köztük hulló is !