.
Néha köveket gördít elénk Isten az utunkra
apróbbakat közepeseket, hatalmasokat
és néha olyanokat, melyet átláthatatlanul
áthághatatlannak látunk
melyek eltakarják az utat,
melyet úgy tűnik nem tudunk sem kikerülni,
sem átugrani
és csak tornyosul előttünk hatalmas falként,
mindent eltakarva
a kisebbeket odébb rúgjuk
átlépjük
felvesszük és játszunk vele
majd elhajítjuk
de minden ellenkező érzés ellenére idővel még a leghatalmasabbak is eltűnnek
mert hogy ugye jön az erózió
a szél
a víz
a napsütés
és a jég
és ezek a legkeményebb sziklákat is kikezdik,
melyek így a végén már csak löszként hemperegnek talpunk alatt
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése