Katona Ági gondolatai mulandóak, a maradóknak .

2013. február 28., csütörtök

Aranypor vihar

Furcsa dübörgésre lettem figyelmes odakintről.

Ijedten lestem ki az ablakon, de nem láttam mást, mint kavargó port.
Csak nem vihar közeleg ??

Kiszaladtam, de ahogy kinyitottam az ajtót, már éreztem a közelgő vihar illatát és erejét.

Na, baj lesz itt, ha nem igyekszem, azt hiszem.
Kiszaladtam a hintaágyhoz, hogy bekapkodjam a párnákat és a takarókat, de annyira felerősödött a szél, hogy már nem volt kedvem elindulni vele a házba.

Bepattantam a hintaágyba, rá egy nagy párnára.
fejemre húztam a takarót és alaposan bebugyoláltam magam.
Arra gondoltam, hogy milyen vicces is ez.
nem volt benne semmi ijesztő, sőt kellemes langyos volt a levegő is

Csak valahogy a nagy szél, ismeretlen eredetű port,,,vagy homokot kezdett forgatni.

Kikukucskáltam egy csepp résen a takaró alól, és valami különlegesen varázslatosat láttam.

A háttérben az ég alja korom fekete volt.
Olyan elmondhatatlan hangulatot árasztva, amit szavakkal el sem lehet mesélni.
feljebb egy vékony sugárban kikandikált egy sugár napsugár....
A szél pedig őrült erővel forgatta a homokot.

Ez a csöppnyi napsugár, pedig elkapta pillantásával a porszemeket, minek következtében a fekete háttér előtt olyannak tűnt, mintha sárgás arany kristály szemek hancúroznának a tavaszi melegben.

nem hittem a szememnek
ilyet csak animációkon láthat az ember,,,, a valóságban nem létezhet ilyen

gyorsan visszarántottam a fejemre a takarót, mert a csodás látvány vacak érzés volt, ahogy belerepült a szemembe

takaró alatti magányomban, egyszer csak azt vettem észre hogy nem vagyok egyedül

Maci kuporgott az ölemben

Meleg szőrpamacs volt, egy pillanatra azt hittem porcica az...

- Mizu Maci ??

Csak nem megijedtél Te is ??
 Zajos a porvihar ??

- Porvihaaaaaaaaaaar ??

miféle porvihar ?
Ez aranyhomok vihar
emlékvihar --

- nahát maci miket beszélsz ?
 elég közönséges  homoknak tűnik ez
bár tény ami tény,,,,,,,,,,,, szóval különleges színei vannak, az kétségtelen.

- Ha nem hiszel nekem csak csukd be szépen a szemed, és úgy hallgasd a szelet

Szót fogadtam,,,,, becsuktam a szemem,,,, még jobban összegömbölyödtem, és figyeltem..........

nem történt semmi
már épp fel akartam adni, amikor furcsa érzés kerekedett bennem

hirtelen forogni kezdtem, mint 2 pohár bor után........
aztán.............

egy kedves folyó partján ültem
szép voltam, fiatal,, boldog

a folyó felől egy férfi lépdelt elő, táncos léptekkel

- gyere,,, gyere,,, !!!  kiabált felém 

Nézd mit építettem neked !

Megragadta a kezem, és ellentmondást nem tűrően húzott fel
már vele szaladtam a parton felfelé

lábunk keverte a száraz homokot, csak úgy repültek a napfényben a csillámló szemek

egyszer csak megláttam
egy édes aranyos homokvárat

a férfi megállt, és arcomat fürkészte
várta a reakciót

- gyönyörűűűű,, igazán remek ! Tényleg nekem építetted ??

- hát persze. De ez semmi,,,, gyere közelebb

Nagyokat nevetve, benyúlt a vár alá, és a hűvös homokból előhúzott 2 üveg jéghideg sört

mosolyom egekig emelkedett,, hevesen kaptam a sör felé és együtt nevetve tovább nyeltük kedvesemmel
közben elterültem a homokban és csodáltam a váram körül csillogó homokszemeket

Az álom lassan elszállt, kezdtem visszatérni a hintaszékbe, de akkor hirtelen egy új helyen ébredtem

most egy tenger partján hevertem
napoztam a forró homokban
élveztem ahogy a nap melegíti a bőrömet, közben hallgattam a tenger zúgását

egyszer csak eltakarta valami a napot,, egy édes árnyék közeledtét éreztem
becsukott szemmel mosolyogtam, amikor megéreztem a bőrömön a rám csurgó homok simogatását

kikukucskáltam és láttam ahogy egy férfi markát fölém emelve ereszti rám a meleg homokot
először  csak a hasamra , majd a combjaimra

végén már annyira csikált, hogy nem bírtam tovább és elkezdtem nevetni, hogy hagyja már abba

odahajolt, megcsókolt, és forró ölelésbe, majd egy édes szeretkezésbe forrtunk össze

ezután már kapkodtak az emlék képek
ide-oda
homok
ölelések
csók

megannyi emlék, miknek nem is voltam soha részese

de az érzéseknek igen
az események nem voltak valósak, de az emberek, az ölelések igen

minden homokszem egy-egy emlék

visszatértem lassan valójában a takaró alatti valóságos világba
és hogy megbizonyosodjak róla, most nem álmodok, kinéztem a kémlelő nyílásomon

A szél változatlan erővel forgatta a homokot
de ahogy most néztem, már nem homoknak véltem

valóságos aranypornak láttam, ahogyan Maci is mondta
erősebben kezdtem nézni hogy valóban mit is látok,, homokot, vagy aranyat,
és akkor megláttam a csillogó visszaverődő fényben a képet

a férfi képét,
a másikban a tengerpartét
a sörét
a várét,
a másik férfiét
és az összes többi emlékét

Hatalmas forgatagban keveregtek, össze vissza
Mint egy fazék levesben a rízsszemek
Már nem lehetett lassan tudni ki-kivel van
melyik esemény, melyik emberrel
melyik érzéssel

megráztam a fejem,,, nem hittem a szememnek.
visszahúzódtam a takaró alá, becsuktam a szemem, hátha látok még valamit, de nem

többé már nem

lassan hallottam ahogyan a szél lecsendesedik
majd el is múlik
kinéztem óvatosan, nehogy szemembe repüljön valami kéretlen

csend volt
hirtelen beállt, hatalmas csend

ledobtam magamról a takarót
és körülnéztem
kerestem a vihar nyomait
a letört faágakat
megtépázott lombokat
a leülepedett homokot

de nem volt
a viharnak az ég világon semmi nyoma nem volt
se letört ágak, sem sérülések
sem homok
de még csak egy kósza homokszem sem

sem arany
sem barna

semmi sem

az arany emlék homokvihar nyomtalanul elment

elvitte a porszemeket, el az aranyat

Talán itt sem volt
talán igaz sem volt mindez ?
.


2013. február 9., szombat

Maci és a jégvirág

Már megint
vagy még mindig

de tél van ,,, hideg,, és fűteni kell

kiléptem az ajtón, mint minden nap sokszor, és elindultam a garázs felé

meglepődtem rajta hogy bevilágította az utamat a holdfény
nagy meglepődésemben meg sem néztem hogy telihold van-e vagy csak tiszta az ég

óvatosan lépkedtem a kazán felé, amikor egy furcsa árnyékot vettem észre
a deszka kupacon ült
először azt hittem a macskánk az, de rájöttem hogy cicusom nem lehet, mert benn van a szobában

aztán ahogy megmozdult a frász majdnem kitört

persze Maci volt
élő eleven plüss létében

-- na Te galád, muszály neked állandóan rám hozni a frászt ???
mi járatban erre , ahol csak a madarak járnak ??

de maci nem válaszolt
mellém csapódott és jött velem a kazánhoz
feldobta magát egy kupac fára és nézte a tüzet amíg pakoltam a fát

sötét volt már, de mégis a hold fényénél egész jól lehetett látni
elindultam kifelé, de Ő a tűzbe meredve gubbasztott a kupacon

gyere már Te medve,,, ne légy ledermedve
én fázom
nekem csak hájam van, nem bundám

lassan elindultunk a ház mellett vissza a lakásba
egyszer csak látom, macim döbbenettől ledermedve áll az úton
szemével meredten egy pontra fókuszál, és nem tud leszakadni a látványról

oda néztem én is, és valóban érdekes volt ....
február 7-én, a mínusz 2 fokban egy gyönyörűséges jácint pompázott az udvarban
hegyesen ágaskodva meglepő és merőben szokatlan képet nyújtott

de ott volt

keményen mint egy frissen nyíló csodaszép, üde virág
a hosszú szára, a levelei, és pompázatos virága

medve halkan megszólalt :

- látod ???

- igen,,, látom

- és a többieket is ??

- többieket ?

többieket nem láttam
és bár én rögtön tudtam a virág titkát, de többieket akkor sem láttam
néztem a virágra
néztem macira
aztán újra a virágra,,,,,,,,,,, és akkor már én is láttam

furcsa , aprócska kis szárnyas lények ugráltak, táncoltak a virág körül
egymást kezét fogva, kört alkotva ünnepelték a csodát

pár pillanatig lenyűgözve bámultam őket, mert roppant viccesnek véltem a látványt

Na de most tényleg !!! Komolyan ! Valóban nem látják ??

Maci ledermedve,,,,,,
tündérkék örömtáncot táncolva ünneplik, a jéggé fagyott , kidobott , elszáradt jácintomat ??
Amit a fiam viccesen kiültetett ?
Aminek a pompázatos virága csak egy elfáradt , a holdfényben  nagynak tetsző hamis virág.
Igazából valóságosnak, és ünnepelni valónak hiszik ?
egy csodának ?
a tavasz hamis hírnökét ??

valóban nem látják, vagy csak nem akarják, hogy ez csak egy jégbe fagyott, kidobott levirágzott virág ??

na deeeeeeeeeeeeeeeeeeee

mit is okoskodok én ?

nem mindegy
néha csak okot kell keresni egy kis ünnepségre
és ha ezért igazinak kell hinnünk,, egy hamis képet...

miért is ne ???

csendben bemenetem,,, hagytam macit álmodozni,
titkot fejteni
majd csak rájön

hogy az élet néha egy illúzió

de sebaj, ha párpillanatra örömet okoz
.

2013. február 5., kedd

Időnk kövei

.
Néha köveket gördít elénk Isten az utunkra
apróbbakat közepeseket, hatalmasokat
és néha olyanokat, melyet átláthatatlanul
áthághatatlannak látunk

melyek eltakarják az utat,
melyet úgy tűnik nem tudunk sem kikerülni,
sem átugrani
és csak tornyosul előttünk hatalmas falként,
mindent eltakarva

a kisebbeket odébb rúgjuk
átlépjük
felvesszük és játszunk vele
majd elhajítjuk 

de minden ellenkező érzés ellenére idővel még a leghatalmasabbak is eltűnnek

mert hogy ugye jön az erózió
a szél
a víz
a napsütés
és a jég

és ezek a legkeményebb sziklákat is kikezdik,
melyek így a végén már csak löszként hemperegnek talpunk alatt
.