Katona Ági gondolatai mulandóak, a maradóknak .

2012. október 28., vasárnap

2012. október 24., szerda

A lélekvadász

.
Abban a pillanatban ahogy megszerezted,, elvesztettél valamit

   ÖNMAGADAT

többé már nem vagy magad, minden csak tőle és ő általa vagy

Amikor elvesztetted őt , visszakaptad önmagad

de úgy érzed ennek, igen nagy ára van
elvesztetted a boldogságodat.

Fel kell tehát tenned a kérdést önmagadnak, mit is szeretnél ?
Most úgy érzed őt visszakapni
és ezért odaadnád magadat.

De hidd el ez a rossz döntés.
Becsüld jobban magad, és megtalálod  aki még nálad is többre tartja, azt aki vagy.

Akkor döbbensz majd rá, milyen értékes is vagy.
Ha már nem Őt akarod, hanem azt, aki téged akar.

És ha véletlen Ő lesz az , akkor szerencséd van.
De ebben ne bízz, ezt ne várd.

Vannak akik kapni akarnak
és akik adni
lelkeket.

Ha eljön életedben az a pillanat, amikor rájössz hogy
Te, te magad vagy
a boldogság, a szerelem, a jó
és nem őáltala
akkor nyered vissza a nyugalmadat.

Rengeteg idő, de eljön
én tudom
és akkor majd sok mindenre rájössz.

Én ezért már csak olyan embert  szeretnék szeretni, akinek igazán, és őszintén, és nagyon

 nagyon szüksége van rám.

A lelkemre, arra aki vagyok.
A szeretetemre
A törődésemre
Aki nem elrabolja lelkemet, hanem zsebre teszi, felemeli és vigyáz rá,,, jobban mint a sajátjára,,, .

Bárki is legyen az  ,
bárhol is legyen

ha jön
ha távolodik
ha van
ha nincs
ha volt
ha lesz

ebben a sok milliárdos ember tömegben az én szeretetre szomjazó iker lelkem.
.

2012. október 23., kedd

Méhecske és a félelemhez való jogom

.
azt azért egyikünk sem gondolta volna hogy ilyen hamar érdekes dolgok történnek..............

vidáman köszöntünk el
mindketten mentünk a magunk dolgára

tettem, vettem a lakásban, és ahogy a zsebembe nyúltam, kezembe akadt valami

puha volt és maroknyi
kivettem,,,,,  a gomba amit Maci vadászott nekem
én ugyan kisebbre emlékeztem, de hát nem vagyok a régi

mosolyogva tálba tettem, és be a hűtőbe
másnap reggel arra gondoltam, gyorsan megfőzöm egy finom levesnek

hintaágyi ebédnek tökéletes lesz
és szűkösen ugyan, de talán kettőnknek is elég

kivettem a hűtőből és igen csak meglepődtem
jó nagy gomba lett belőle

elgondolkodtam azon, hogy vajon ennyire hülyülök, vagy képzelődök-e

aztán nekiláttam és szépen feltettem a tűzre
kis zöldség bele
meg fűszerek,
isteni illata lett

délidőben a már langyosodó levessel kiültem a hintaágyhoz
vártam kicsit, de akár hogy is szugeráltam , macim nem jött

ahogy körbenéztem a kosárkámat vettem észre a hintaágy mellett

határozottan nem emlékszem hogy kihoztam volna
tényleg megbolondultam ??
ráadásul egy takaros kis asztalkendővel volt leterítve
olyan klasszikussal
piros kockással

mély levegőt vettem, és gyámoltalan határozottsággal megemeltem a kendő csücskét
hirtelen nagy kacajjal maci ugrott ki belőle

 MI A PILLLLLANAT !!!

A szívem majdnem kiugrott a helyéről
ijedtemben hátra is hőköltem

Te te te te medve, az életemre törsz úgy érzem

mosoly duzzogva ültem vissza a hintaszékbe

- minek ez a kosár ?,, milyen terveid vannak mára ?-  kérdeztem

- menjünk piknikelni  !!!

- Hová ? piknikelni ??? :-))

- igen,,, ki az erdőbe
csak Te meg én
két jó barát
kéz a kézben
ahhoz kell a kosár,,,
meg a kendő,,,,
hoztam villát,,,,
meg kenyeret

- ja hát kedves,,, délidő van
és én gombalevest hoztam neked
a tegnap vadászott gombából

- jó, az teljesen megfelel !
a kenyérrel pont jó lesz

- hát persze,,, meg a villával, meg a kézimunkás kosarammal

morogtam az orrom alá

elindultunk hát a szokásos úton, kéz a kézben
egy tisztást kerestünk
napsütéses rétet
valami kellemeset

egyszer csak elértünk a mocsárhoz
ahhhhoz a mocsárhoz !!

de csak a kiszáradt helye látszott

óóóóóó,, ha látná, biztosan szomorú lenne

- menjünk tovább, nem ez a megfelelő hely,,,,,,,,,,,,,,, asszem  a Dulimánok földjének titkokkal teli, titokzatos mocsara szomorúan csendes

lassan elérkeztünk egy szép pázsitos kis tisztáshoz
emlékszem már,,, itt is jártunk, itt olyan puha , rugalmas a fű
amire ha rátenyerelsz, majd elengeded, akkor olyan érdekesen visszaugrik

és puha
és meleg
jó lenne egyszer egy ilyenen szerelmeskedni
édesen

na,, hülye vagyok

- maci ! vedd elő a kosarat, terítsd ide a kendőt

elővettem a levest
a dunsztos üveg tele volt vele
majdnem kinyomta a tetejét

pedig határozottan emlékszem hogy csak félig volt mikor eltettem

kis tálkába öntöttük, úgy szürcsöltük, és mártogattuk bele  a kenyeret

ahogyan így csendesen lefetyeltünk közelünkbe repült egy méhecske
vagy dongócska
vagy darazsacska

ki a fene tudja
én nem értek hozzá

csak dongott, dongott
minket körbe

majd frászt kaptunk
először csak legyintgettünk
hessegettünk

én nem vagyok allergiás a csípésre, nem is igen zavar, de hát már csak úgy ösztönből is

megpróbáltuk elkergetni, de mindahányszor visszatért

olyan ismerős volt,
mintha már láttam volna

abbahagytam a kergetőzést
megnyugodva letettem a kezem
mondtam macinak, hogy ő is hallgasson el
ne sikítozzon, ne kapálózzon
csendben, és kíváncsian elkezdtem figyelni, mit is akar ez a fura jövevény
miért nem megy már el ?
most mit akar ?
megesz minket ??

szóval fürkészni kezdtem

csíkos volt, és szőrös, és kicsit duci
olyan tökéletes forma
most hogy így türelmesebben megnéztem
bájos, szép és kedves

a természet csodája
a fizikusok szerint a méhecskének nem volna szabad tudnia repülni
a szárnyai túl kicsik ahhoz, hogy ekkora testet felemeljenek

tiszta szerencse hogy a méhecskék nem tudnak erről
és fittyet hánynak a fizika törvényeire

egyszerűen csak repülnek

csak néztem, néztem megbabonázva
ahelyett hogy hadakoztam volna vele
leszállt és egyre közelebb jött

szinte bámult bele a szemembe
egyenként látszottak már a szőrök a testén
a finom szárnyacskái

az utolsó pillanatban megijedtem, és újra elkergettem

furcsa hangot hallatott
most már tudom, hogy felsírt

de még egyszer, lehet hogy utoljára leszállt
mellettem
és ismét elindult felém
belenézett a szemembe
bele az arcomba
bele a lelkembe

láttam a szemem sarkából, hogy maci , ugrásra készen, kezében egy hatalmas gazzal jön felénk
éreztem a kicsiny lábacskáit ahogyan felmászik a hátamra
hason feküdtem, és ő elbújva felemelt fejem mögé, kezében a fegyverével lapult csendesen
és figyelt

egyszer csak a méhecske hallótávolságon belül, úgy pár centire érhetett
a kancsalságom küszöbén hallom hogy megszólal

- miért bántasz engem ?

miért kergetsz állandóan el ?
én még nem bántottalak soha téged
a mézemet adom
gyógyitalak, ha kell
de te mindig elkergetsz
meg sem hallgatsz
nem vagy kíváncsi rám
kizársz
és nem fogadsz be

mit tudsz te rólam igazából ??

észre sem veszed hogy mióta itt duruzsolok neked
hogy csendben követlek
vigyázok rád

lassan már az életed része leszek, és te csak mit látsz belőlem ????

a fullánkomat !!
pedig ha csak egyszer magadhoz engednél
megsimogatnál , érezhetnéd milyen könnyű és bársonyosan puha a testem
ha meghallanád az énekem
és a szívem hogy milyen szépen ver

Ne kergess el többet !!!

megszeppenve hallgattam
macival egyetemben
éreztem ahogy kardja földre hull
teste kiemelkedik a fejem fölé
és egyre feljebb mászik rajtam

- én, én, én én nem akartam, nem gondoltam
mi így ketten jól megvagyunk már egy ideje
és nem vettem észre,,, vagyis vettelek
mert te is, szóval neked is

szóval csíkjaid vannak, meg minden
és én már félek a csíkoktól
tudod rossz beidegződés

de meghallgatlak szívesen
szóval csak mondd, ha van mit
és úgy érzed nekem kell
és és és és,,,,,,,,,,,,,,,,,, ne haragudj

többet nem szóltunk

maci sem, én sem, és a méhecske sem

felültem, és lassan ettem tovább gondolataimba mélyedve

fél szemmel oda sandítottam méhecskére
kíváncsi voltam mit tesz

odarepült az üveg szélére és nyalogatni kezdte a levest

méhecske és a gombaleves ???

ugyan...

méhecske és a beszéd ??

tényleg ilyen lennék ?
szőrös és szívtelen
tényleg nem veszem észre a közeledni vágyódó lelket ?
tényleg ellököm és elutasítom anélkül hogy megismerném ?

tényleg ezzé lettem ?

a félelemhez való jogom ezzé tett ?
ezt hozta ki belőlem ??
töviseket növesztettem ?
tüskéssé tett ?


végül is szép nappá lett

aludtunk egy jót a napon
ősszebujva
szeretősen
szeretőzősen
hárman

maci
én
és a méhecske
.

2012. október 19., péntek

Maci , a vadászat, és a szerelemlepke.

.
élesen szólalt meg a telefonom ébresztője reggel
élesebben szólt mint máskor, mert alig aludtam az éjjel

este elkezdett fájni a lábam,
már hetek óta nem fájt, de ma este nagyon
a gerincemben kezdődött,és húzódott le  a lábaimban
de annyira megszoktam már hogy nem lehet csillapítani a fájdalmamat, hogy el is felejtetettem hogy most bevehetnék egy pyrint

a kisbaba is többször felébredt
szóval rövid volt az éjszaka, és hamar jött a reggel

kialvatlanul,de mosolyogva ébredtem
rájöttem hogy igazából jó hangulatom van,
süt a nap is, és minden rendben van

már a lábam sem fájt

felpattantam, elkészítettem a reggelijüket és útjára bocsátottam a csapatot

aztán feljöttem és kikukucskáltam az ablakon
szép keleti ablak, a felkelő nap érdekes fényével

ránéztem a hintaágyra és eszembe jutott hogy van egy elmaradt kötelezettségem.

de nem ült senki benne, nem is hintázott az ágy
kimentem és azon gondolkodtam hogyan is hívhatnám ide

ahogyan gondolkodtam egyszer csak rám köszönt

-hívtál ?

- honnan tudod ? meg sem szólaltam...

- jaj embergyerek, hát éreztem..

- mizu ?? kérdezte mosolyogva

- tegnap adósod maradtam  tudom,,,

adósod a meséléssel,
és este elszégyelltem magam
tudom hogy vártál rám, de tegnap nem tudtam

 most sem igazán,, tudod ,,,,,,, szóval ez olyan

szóval csinálsz egy teát
megfogod a tealeveleket, felöntöd a meleg vízzel, letakarod egy takaros tányérkával
és vársz
meg kell várnod amíg leülnek a tealevelek a víz aljára, amíg átjárja a vizet a tea aromája
amíg aranysárgán , tisztán ül a teteje

akkor leszűrheted,
meg kell várnod míg élvezhetőre hűl
csak akkor kezdheted kortyolgatni
és csak akkor érezheted jól az igazi ízeket

szóval most ülepednek a tealevelek

majd ha leülepedtek mesélek....

de most nem ezért vártalak !
akartalak látni !
hiányoztál nekem..

és van egy nagy ötletem
menjünk ki az erdőbe,
vadásszunk :-))

maci szeme kikerekedett

- vadááááásssssszunk ???

mi történt veled ?
sétálni ?
erdő ?,

széles mosolya kísérte a csodálkozó kérdéseket

- nem tudom
ritka szép őszünk van
jó a kedvem
leszakadtak rólam súlyok

van kedvem,,, ennyi

menjünk

kéz a kézben indultunk el az úton
de egyszer csak kiszakítottam magát a kezemből és előre szaladt
jó volt látni, mennyire örül nekem

viháncolt, ugrándozott, majd eltűnt a bokrok alatt.

pár pillanat múlva egy helyes gombával a kezében került elő

boldogan nyújtotta át nekem

- tessék !! neked vadásztam !

hatalmasat nevettem...

- ezt nem vadásztad, csacska, hanem szedted :-)

kicsit lehervadt a szája a hírre

- de kedves vagy.,, elteszem a zsebembe és megfőzzük ebédre

na erre kicsit visszatért az életkedve
újra ugrándozva, bohóckodva beszaladt az erdőbe

kisvártatva összezárt kezecskéjével , ismét vigyorba öltözve került elő

aprócska farkacska kandikált ki két tenyere közül
egy gyíkocskát hozott nekem

szegény gyíkocska
nagyon aranyos, ,,, megsimogattam
de engedjük el Maci, mert nem érzi jól magát
megenni meg kicsi lenne

fogjál krokodilt az mindkettőnknek elegendő

leeresztette a kezét és elengedte
a gyík boldogan visszaszerzett szabadságától rögvest eltűnt az avarban

de macim csak nem nyugodott meg
és ismét előre szaladt

ekkorra már én is beértem a rengeteg erdőbe
és mit láttam hirtelen ??

Maci hatalmas lendülettel kapaszkodik fel egy fára.
Olyan sebesen, amilyen sebesen egy plüssmaci csak tud.

Én már láttam a rá leselkedő veszélyt, de hangom nem érte utol

kiabáltam volna hogy, ne, nem menj tovább, de ijedtemben  torkomon akadt a szó

maci már a megritkult lombkorona tetején volt, és épp kimászott egy vékony ágra.
Keze kinyúlt, hogy megfogjon valamit,,,,,,,,,

és abban a pillanatban   reccccccs
letört alatta az ág
hatalmasat ugrottam, hogy elkapjam
nehogy a földre essen nekem

akkora erővel esett karjaimba, hogy én is a földre vágódtam
sajgó popóval heveredtem
kezemben a bolond medve

zsörtölődtem, morgolódtam, nagyon mérges voltam
replikáztam is vele

-mi a fene történt veled !! ???

nem gondolkodsz mielőtt cselekszel
komoly bajod is lehe,,,,,,,,,,,,,,

de belém fagyott a szó, mert akkor láttam hogy a kezében ismét őrizget valamit
szomorú barna szemeivel esdeklőn nézett rám
volt ebben a tekintetben minden
kérdés
kérés
bocsánatért esdeklés

elhallgattam hát, és figyeltem mit is csinál

ahogy kinyitotta a kezét, egy csodaszép pillangó volt benne
sértetlenül
teljes díszében tündökölve


Maci megfogta és egy fűszálra tette
a pillangó kinyitotta a szárnyát, mintha direkt dicsekedni szeretne

és ahogy szétnyitotta láss csodát ! A szárnyain a foltok és a színek, egy gyönyörű zöld szív mintát adtak ki

maci csendesen megszólalt :

szerelemlepke ..................... Neked vadásztam

meghatódva egy könnycsepp gyűlt össze a szememben

szorosan magamhoz öleltem, és belepusziltam boglyas fejébe

szerelem ??? nekem ??? minek ??

de ezt nem mertem kimondani

csak öleltem, pusziltam,
elkezdtem csiklandozni
a fűben forgolódva hancúrozni
kacarásztunk
és boldogan élveztük a tűző napsütést

én közben arra gondoltam, melyikünk a nagyobb hülye :
a medve aki az én kedvemért egészségét kockáztatva felmászott a magas fa, magas ágának, legvékonyabb ágára
vagy én aki gondolkodás nélkül alá-elé ugrottam, amikor zuhant lefelé

amikor kicsit megpihentünk a pillangó még mindig ott pihent
néha kinyitotta a szárnyát, néha becsukta

lassan elindultunk hazafelé
mielőtt útra keltünk volna maci megkérdezte :

- szerelem lepkét nem hozod magaddal ??

- minek ?
a lepke és a szerelem is akkor boldog ha szabad
ha oda repül, ahová akar

ha akar majd utánunk repül
a lepke is
a szerelem is

hisz van neki szárnya,,,

akár csak a szerelemnek 
.




2012. október 18., csütörtök

Maci varázsgyűrűje

.
fáradtan értem haza
magam sem tudtam miért, sem hogy mitől

kerestem fejemben a gondolatokat, szívemben az érzéseket,
minden eltitkolt és ki nem mondott kérdésre a magyarázatokat

de üresnek éreztem magam

és kicsit struccnak

kinéztem az ablakon
milyen gyönyörűen meleg , napsütéses októberi nap

mintha nekem szervezték volna

imbolygásra lettem figyelmes
egyenletes , nyikorgó idegölő imbolygásra

óóóó

miért is képzeltem hogy nem fogsz megjelenni ??

csak néztem és néztem,, elábrándozó tekintetét
néztem ahogyan türelmesen vár rám
percekig bámultam így a semmibe
a békességes semmibe

hogy én milyen dög vagyok
ott vár rám ez a kedves medve
kíváncsi
velem van
és velem volt
és most azt várja hogy kimenjek hozzá

ő tudja hogy vagyok
én tudom hogy rám vár, és  mégsem megyek

de nincs kedvem

muszály nekem mindig mennem ??
miért kell ?
nem akarom
mondani sem
igazán most nem akaródzik

és a hinta csak lengett türelmesen, fel meg le, és fel meg le

és lábaim elindultak, szépen engedelmesen

mi a fenének akarok én megszökni a kötelezettségem elől
menni kell
ez van
vannak dolgok, amiket nem szabad elhanyagolni
ha szereted akkor nem

kibaktattam hát
lehuppantam a hintára,
fáradtan,, mint aki magán viseli az egész év minden gondját
élveztem a napsütést így a kora délutáni időben
maci fürkésző tekintete már zavaró volt

de diszkrét ,,,
nem kérdezett

érezte hogy most nem kell

egyszer csak, amikor már rájöhetett ha ma bizony egy árva gondolatot sem fog kifacsarni belőlem,, kinyújtotta a kezét

mint aki kéri hogy nyissam ki az enyémet

kinyújtottam hát és befogadtam tenyeremmel

könnyű kicsi, és kecses karika
egy gyönyörű, finoman vésett arany gyűrű volt benne
olyan eljegyzési gyűrű forma

ujjaim közé vettem, forgattam, nézegettem,

nem vagyok oda az ékszerekért
nem igazán hat meg egy gyűrű
még ha arany, és ha csodaszépen vésett is

persze egy pillanatig sem volt kétséges hogy valamiféle bölcsesség célzattal kell megnéznem

miért kaptam ?
vagy kaptam ?
vagy mi ez ?

- húzd az ujjadra ? mondta maci

felhúztam,, mintha rám öntötték volna
gyönyörű volt, és meleg
fémes hűvöse édes meleget árasztott

- a Tied.
 csak úgy emlékbe,
a mai nap emlékére
mert az emlékek jönnek, mennek
jó ha vannak tanúi

de csak egy feltétellel

akkor lesz a tied, ha megmutatod nekem hol a közepe
hol az eleje és hol a vége
merre forgatod ha előre akarod forgatni
és merre ha vissza
merre van a jobbra és merre a balra
melyik a színe és melyik a visszája
hol kezdődik a minta és mi van rá írva

kezembe vettem, forgattam, gondolkodtam
kerestem a jelet rajta, hegesztést
a minta kezdetét
a végét
a betűket fürkésztem,

mintha ezernyi szó ismétlődne rajta , megfejthetetlen sorrendben, és értelemben

de milyen érdekes dolgot fedeztem fel

minden betűvel kezdődött egy új szó
ahogyan minden milliméterrel a folyamatos, folytonos körforgás
ha előre tekertem ugyan az a történet rajzolódott ki, mintha visszafelé tekertem volna
bárhol ért véget, ott újra is kezdődött
minden egyes szó egy új szó kezdete volt
és minden kör vége ugyanannak a körnek a kezdete

élet és halál
szerelem és szakítás
boldogság és bánat
remény és csalódás
pokol és mennyország
betegség és gyógyulás
szavak és csend
együttlét és elszakadás
közelség vagy távolság

ha elindulsz benne,
bármelyikben eljutsz a párjához
aztán forgathatod visszafelé is, de akkor is ugyan azon az úton jársz
a betűk ugyanazok
miközben az arany fénye is neked ragyog

és képzeld !!

bármerre is forgatod ,, pontosan illik az ujjadra

de de de, és nade

hol is van akkor a közepe ???

valami furfangosságot éreztem a kérdésben
próbáltam összhangba hozni a mai nap eseményivel

és abban a pillanatban megjött az ihlet
pedig én pocsék vagyok az ilyenben

lassan beledugtam az ujjam, és odamutattam
itt !
itt van a közepe !

ahonnan minden pont egyformán messze van
a jó a rossz
a múlt a jelen
a csalódás és a szerelem

innen ugyanott van a múlt
a jövő
és a jelen

minden betű
a mondatok csak úgy szólnak nekem
ahogyan hallani akarom

maci nem szólt csak nézett rám

igen,,, tudom,,, ez csak vicc volt
tudom hogy okosságot akartál megosztani velem
tudom hogy lehet a gyűrűt forgatni előre is hátra is
hogy minden pont rajta,,, lehet valaminek a vége,
de ugyanez a pont a kezdete is

lehúztam a gyűrűt az ujjamról
nem akartam ma gondolkodni, mert úgy éreztem nincs itt a helye és az ideje
de attól még megértettem

köszönöm a gyűrűt ,,, nem kérem
visszanyújtottam macim kezébe
nem szeretem az ékszereket

és ekkor macikám arca felragyogott
egy gyors pillanatig átfutott rajta az elégedett mosoly

megborzoltam kócos fejecskéjét
aztán elvonultam azzal a gondolattal, hogy igazából kicsit sem lettem okosabb
talán túlságosan fáradt vagyok

jelen- múlt
kezdet és vég
élet és halál

még jó hogy visszaadtam, mert különben lehet hogy itt kíváncsiságból elkezdeném forgatni

csak hogy megtaláljam a közepét :-)