.
csak az lehet igazán gazdag ember,
akinek van ideje boldognak lenni is
.
Katona Ági gondolatai mulandóak, a maradóknak .
2012. október 28., vasárnap
2012. október 24., szerda
A lélekvadász
.
Abban a pillanatban ahogy megszerezted,, elvesztettél valamit
ÖNMAGADAT
többé már nem vagy magad, minden csak tőle és ő általa vagy
Amikor elvesztetted őt , visszakaptad önmagad
de úgy érzed ennek, igen nagy ára van
elvesztetted a boldogságodat.
Fel kell tehát tenned a kérdést önmagadnak, mit is szeretnél ?
Most úgy érzed őt visszakapni
és ezért odaadnád magadat.
De hidd el ez a rossz döntés.
Becsüld jobban magad, és megtalálod aki még nálad is többre tartja, azt aki vagy.
Akkor döbbensz majd rá, milyen értékes is vagy.
Ha már nem Őt akarod, hanem azt, aki téged akar.
És ha véletlen Ő lesz az , akkor szerencséd van.
De ebben ne bízz, ezt ne várd.
Vannak akik kapni akarnak
és akik adni
lelkeket.
Ha eljön életedben az a pillanat, amikor rájössz hogy
Te, te magad vagy
a boldogság, a szerelem, a jó
és nem őáltala
akkor nyered vissza a nyugalmadat.
Rengeteg idő, de eljön
én tudom
és akkor majd sok mindenre rájössz.
Én ezért már csak olyan embert szeretnék szeretni, akinek igazán, és őszintén, és nagyon
nagyon szüksége van rám.
A lelkemre, arra aki vagyok.
A szeretetemre
A törődésemre
Aki nem elrabolja lelkemet, hanem zsebre teszi, felemeli és vigyáz rá,,, jobban mint a sajátjára,,, .
Bárki is legyen az ,
bárhol is legyen
ha jön
ha távolodik
ha van
ha nincs
ha volt
ha lesz
ebben a sok milliárdos ember tömegben az én szeretetre szomjazó iker lelkem.
.
Abban a pillanatban ahogy megszerezted,, elvesztettél valamit
ÖNMAGADAT
többé már nem vagy magad, minden csak tőle és ő általa vagy
Amikor elvesztetted őt , visszakaptad önmagad
de úgy érzed ennek, igen nagy ára van
elvesztetted a boldogságodat.
Fel kell tehát tenned a kérdést önmagadnak, mit is szeretnél ?
Most úgy érzed őt visszakapni
és ezért odaadnád magadat.
De hidd el ez a rossz döntés.
Becsüld jobban magad, és megtalálod aki még nálad is többre tartja, azt aki vagy.
Akkor döbbensz majd rá, milyen értékes is vagy.
Ha már nem Őt akarod, hanem azt, aki téged akar.
És ha véletlen Ő lesz az , akkor szerencséd van.
De ebben ne bízz, ezt ne várd.
Vannak akik kapni akarnak
és akik adni
lelkeket.
Ha eljön életedben az a pillanat, amikor rájössz hogy
Te, te magad vagy
a boldogság, a szerelem, a jó
és nem őáltala
akkor nyered vissza a nyugalmadat.
Rengeteg idő, de eljön
én tudom
és akkor majd sok mindenre rájössz.
Én ezért már csak olyan embert szeretnék szeretni, akinek igazán, és őszintén, és nagyon
nagyon szüksége van rám.
A lelkemre, arra aki vagyok.
A szeretetemre
A törődésemre
Aki nem elrabolja lelkemet, hanem zsebre teszi, felemeli és vigyáz rá,,, jobban mint a sajátjára,,, .
Bárki is legyen az ,
bárhol is legyen
ha jön
ha távolodik
ha van
ha nincs
ha volt
ha lesz
ebben a sok milliárdos ember tömegben az én szeretetre szomjazó iker lelkem.
.
2012. október 23., kedd
Méhecske és a félelemhez való jogom
.
azt azért egyikünk sem gondolta volna hogy ilyen hamar érdekes dolgok történnek..............
vidáman köszöntünk el
mindketten mentünk a magunk dolgára
tettem, vettem a lakásban, és ahogy a zsebembe nyúltam, kezembe akadt valami
puha volt és maroknyi
kivettem,,,,, a gomba amit Maci vadászott nekem
én ugyan kisebbre emlékeztem, de hát nem vagyok a régi
mosolyogva tálba tettem, és be a hűtőbe
másnap reggel arra gondoltam, gyorsan megfőzöm egy finom levesnek
hintaágyi ebédnek tökéletes lesz
és szűkösen ugyan, de talán kettőnknek is elég
kivettem a hűtőből és igen csak meglepődtem
jó nagy gomba lett belőle
elgondolkodtam azon, hogy vajon ennyire hülyülök, vagy képzelődök-e
aztán nekiláttam és szépen feltettem a tűzre
kis zöldség bele
meg fűszerek,
isteni illata lett
délidőben a már langyosodó levessel kiültem a hintaágyhoz
vártam kicsit, de akár hogy is szugeráltam , macim nem jött
ahogy körbenéztem a kosárkámat vettem észre a hintaágy mellett
határozottan nem emlékszem hogy kihoztam volna
tényleg megbolondultam ??
ráadásul egy takaros kis asztalkendővel volt leterítve
olyan klasszikussal
piros kockással
mély levegőt vettem, és gyámoltalan határozottsággal megemeltem a kendő csücskét
hirtelen nagy kacajjal maci ugrott ki belőle
MI A PILLLLLANAT !!!
A szívem majdnem kiugrott a helyéről
ijedtemben hátra is hőköltem
Te te te te medve, az életemre törsz úgy érzem
mosoly duzzogva ültem vissza a hintaszékbe
- minek ez a kosár ?,, milyen terveid vannak mára ?- kérdeztem
- menjünk piknikelni !!!
- Hová ? piknikelni ??? :-))
- igen,,, ki az erdőbe
csak Te meg én
két jó barát
kéz a kézben
ahhoz kell a kosár,,,
meg a kendő,,,,
hoztam villát,,,,
meg kenyeret
- ja hát kedves,,, délidő van
és én gombalevest hoztam neked
a tegnap vadászott gombából
- jó, az teljesen megfelel !
a kenyérrel pont jó lesz
- hát persze,,, meg a villával, meg a kézimunkás kosarammal
morogtam az orrom alá
elindultunk hát a szokásos úton, kéz a kézben
egy tisztást kerestünk
napsütéses rétet
valami kellemeset
egyszer csak elértünk a mocsárhoz
ahhhhoz a mocsárhoz !!
de csak a kiszáradt helye látszott
óóóóóó,, ha látná, biztosan szomorú lenne
- menjünk tovább, nem ez a megfelelő hely,,,,,,,,,,,,,,, asszem a Dulimánok földjének titkokkal teli, titokzatos mocsara szomorúan csendes
lassan elérkeztünk egy szép pázsitos kis tisztáshoz
emlékszem már,,, itt is jártunk, itt olyan puha , rugalmas a fű
amire ha rátenyerelsz, majd elengeded, akkor olyan érdekesen visszaugrik
és puha
és meleg
jó lenne egyszer egy ilyenen szerelmeskedni
édesen
na,, hülye vagyok
- maci ! vedd elő a kosarat, terítsd ide a kendőt
elővettem a levest
a dunsztos üveg tele volt vele
majdnem kinyomta a tetejét
pedig határozottan emlékszem hogy csak félig volt mikor eltettem
kis tálkába öntöttük, úgy szürcsöltük, és mártogattuk bele a kenyeret
ahogyan így csendesen lefetyeltünk közelünkbe repült egy méhecske
vagy dongócska
vagy darazsacska
ki a fene tudja
én nem értek hozzá
csak dongott, dongott
minket körbe
majd frászt kaptunk
először csak legyintgettünk
hessegettünk
én nem vagyok allergiás a csípésre, nem is igen zavar, de hát már csak úgy ösztönből is
megpróbáltuk elkergetni, de mindahányszor visszatért
olyan ismerős volt,
mintha már láttam volna
abbahagytam a kergetőzést
megnyugodva letettem a kezem
mondtam macinak, hogy ő is hallgasson el
ne sikítozzon, ne kapálózzon
csendben, és kíváncsian elkezdtem figyelni, mit is akar ez a fura jövevény
miért nem megy már el ?
most mit akar ?
megesz minket ??
szóval fürkészni kezdtem
csíkos volt, és szőrös, és kicsit duci
olyan tökéletes forma
most hogy így türelmesebben megnéztem
bájos, szép és kedves
a természet csodája
a fizikusok szerint a méhecskének nem volna szabad tudnia repülni
a szárnyai túl kicsik ahhoz, hogy ekkora testet felemeljenek
tiszta szerencse hogy a méhecskék nem tudnak erről
és fittyet hánynak a fizika törvényeire
egyszerűen csak repülnek
csak néztem, néztem megbabonázva
ahelyett hogy hadakoztam volna vele
leszállt és egyre közelebb jött
szinte bámult bele a szemembe
egyenként látszottak már a szőrök a testén
a finom szárnyacskái
az utolsó pillanatban megijedtem, és újra elkergettem
furcsa hangot hallatott
most már tudom, hogy felsírt
de még egyszer, lehet hogy utoljára leszállt
mellettem
és ismét elindult felém
belenézett a szemembe
bele az arcomba
bele a lelkembe
láttam a szemem sarkából, hogy maci , ugrásra készen, kezében egy hatalmas gazzal jön felénk
éreztem a kicsiny lábacskáit ahogyan felmászik a hátamra
hason feküdtem, és ő elbújva felemelt fejem mögé, kezében a fegyverével lapult csendesen
és figyelt
egyszer csak a méhecske hallótávolságon belül, úgy pár centire érhetett
a kancsalságom küszöbén hallom hogy megszólal
- miért bántasz engem ?
miért kergetsz állandóan el ?
én még nem bántottalak soha téged
a mézemet adom
gyógyitalak, ha kell
de te mindig elkergetsz
meg sem hallgatsz
nem vagy kíváncsi rám
kizársz
és nem fogadsz be
mit tudsz te rólam igazából ??
észre sem veszed hogy mióta itt duruzsolok neked
hogy csendben követlek
vigyázok rád
lassan már az életed része leszek, és te csak mit látsz belőlem ????
a fullánkomat !!
pedig ha csak egyszer magadhoz engednél
megsimogatnál , érezhetnéd milyen könnyű és bársonyosan puha a testem
ha meghallanád az énekem
és a szívem hogy milyen szépen ver
Ne kergess el többet !!!
megszeppenve hallgattam
macival egyetemben
éreztem ahogy kardja földre hull
teste kiemelkedik a fejem fölé
és egyre feljebb mászik rajtam
- én, én, én én nem akartam, nem gondoltam
mi így ketten jól megvagyunk már egy ideje
és nem vettem észre,,, vagyis vettelek
mert te is, szóval neked is
szóval csíkjaid vannak, meg minden
és én már félek a csíkoktól
tudod rossz beidegződés
de meghallgatlak szívesen
szóval csak mondd, ha van mit
és úgy érzed nekem kell
és és és és,,,,,,,,,,,,,,,,,, ne haragudj
többet nem szóltunk
maci sem, én sem, és a méhecske sem
felültem, és lassan ettem tovább gondolataimba mélyedve
fél szemmel oda sandítottam méhecskére
kíváncsi voltam mit tesz
odarepült az üveg szélére és nyalogatni kezdte a levest
méhecske és a gombaleves ???
ugyan...
méhecske és a beszéd ??
tényleg ilyen lennék ?
szőrös és szívtelen
tényleg nem veszem észre a közeledni vágyódó lelket ?
tényleg ellököm és elutasítom anélkül hogy megismerném ?
tényleg ezzé lettem ?
a félelemhez való jogom ezzé tett ?
ezt hozta ki belőlem ??
töviseket növesztettem ?
tüskéssé tett ?
végül is szép nappá lett
aludtunk egy jót a napon
ősszebujva
szeretősen
szeretőzősen
hárman
maci
én
és a méhecske
.
azt azért egyikünk sem gondolta volna hogy ilyen hamar érdekes dolgok történnek..............
vidáman köszöntünk el
mindketten mentünk a magunk dolgára
tettem, vettem a lakásban, és ahogy a zsebembe nyúltam, kezembe akadt valami
puha volt és maroknyi
kivettem,,,,, a gomba amit Maci vadászott nekem
én ugyan kisebbre emlékeztem, de hát nem vagyok a régi
mosolyogva tálba tettem, és be a hűtőbe
másnap reggel arra gondoltam, gyorsan megfőzöm egy finom levesnek
hintaágyi ebédnek tökéletes lesz
és szűkösen ugyan, de talán kettőnknek is elég
kivettem a hűtőből és igen csak meglepődtem
jó nagy gomba lett belőle
elgondolkodtam azon, hogy vajon ennyire hülyülök, vagy képzelődök-e
aztán nekiláttam és szépen feltettem a tűzre
kis zöldség bele
meg fűszerek,
isteni illata lett
délidőben a már langyosodó levessel kiültem a hintaágyhoz
vártam kicsit, de akár hogy is szugeráltam , macim nem jött
ahogy körbenéztem a kosárkámat vettem észre a hintaágy mellett
határozottan nem emlékszem hogy kihoztam volna
tényleg megbolondultam ??
ráadásul egy takaros kis asztalkendővel volt leterítve
olyan klasszikussal
piros kockással
mély levegőt vettem, és gyámoltalan határozottsággal megemeltem a kendő csücskét
hirtelen nagy kacajjal maci ugrott ki belőle
MI A PILLLLLANAT !!!
A szívem majdnem kiugrott a helyéről
ijedtemben hátra is hőköltem
Te te te te medve, az életemre törsz úgy érzem
mosoly duzzogva ültem vissza a hintaszékbe
- minek ez a kosár ?,, milyen terveid vannak mára ?- kérdeztem
- menjünk piknikelni !!!
- Hová ? piknikelni ??? :-))
- igen,,, ki az erdőbe
csak Te meg én
két jó barát
kéz a kézben
ahhoz kell a kosár,,,
meg a kendő,,,,
hoztam villát,,,,
meg kenyeret
- ja hát kedves,,, délidő van
és én gombalevest hoztam neked
a tegnap vadászott gombából
- jó, az teljesen megfelel !
a kenyérrel pont jó lesz
- hát persze,,, meg a villával, meg a kézimunkás kosarammal
morogtam az orrom alá
elindultunk hát a szokásos úton, kéz a kézben
egy tisztást kerestünk
napsütéses rétet
valami kellemeset
egyszer csak elértünk a mocsárhoz
ahhhhoz a mocsárhoz !!
de csak a kiszáradt helye látszott
óóóóóó,, ha látná, biztosan szomorú lenne
- menjünk tovább, nem ez a megfelelő hely,,,,,,,,,,,,,,, asszem a Dulimánok földjének titkokkal teli, titokzatos mocsara szomorúan csendes
lassan elérkeztünk egy szép pázsitos kis tisztáshoz
emlékszem már,,, itt is jártunk, itt olyan puha , rugalmas a fű
amire ha rátenyerelsz, majd elengeded, akkor olyan érdekesen visszaugrik
és puha
és meleg
jó lenne egyszer egy ilyenen szerelmeskedni
édesen
na,, hülye vagyok
- maci ! vedd elő a kosarat, terítsd ide a kendőt
elővettem a levest
a dunsztos üveg tele volt vele
majdnem kinyomta a tetejét
pedig határozottan emlékszem hogy csak félig volt mikor eltettem
kis tálkába öntöttük, úgy szürcsöltük, és mártogattuk bele a kenyeret
ahogyan így csendesen lefetyeltünk közelünkbe repült egy méhecske
vagy dongócska
vagy darazsacska
ki a fene tudja
én nem értek hozzá
csak dongott, dongott
minket körbe
majd frászt kaptunk
először csak legyintgettünk
hessegettünk
én nem vagyok allergiás a csípésre, nem is igen zavar, de hát már csak úgy ösztönből is
megpróbáltuk elkergetni, de mindahányszor visszatért
olyan ismerős volt,
mintha már láttam volna
abbahagytam a kergetőzést
megnyugodva letettem a kezem
mondtam macinak, hogy ő is hallgasson el
ne sikítozzon, ne kapálózzon
csendben, és kíváncsian elkezdtem figyelni, mit is akar ez a fura jövevény
miért nem megy már el ?
most mit akar ?
megesz minket ??
szóval fürkészni kezdtem
csíkos volt, és szőrös, és kicsit duci
olyan tökéletes forma
most hogy így türelmesebben megnéztem
bájos, szép és kedves
a természet csodája
a fizikusok szerint a méhecskének nem volna szabad tudnia repülni
a szárnyai túl kicsik ahhoz, hogy ekkora testet felemeljenek
tiszta szerencse hogy a méhecskék nem tudnak erről
és fittyet hánynak a fizika törvényeire
egyszerűen csak repülnek
csak néztem, néztem megbabonázva
ahelyett hogy hadakoztam volna vele
leszállt és egyre közelebb jött
szinte bámult bele a szemembe
egyenként látszottak már a szőrök a testén
a finom szárnyacskái
az utolsó pillanatban megijedtem, és újra elkergettem
furcsa hangot hallatott
most már tudom, hogy felsírt
de még egyszer, lehet hogy utoljára leszállt
mellettem
és ismét elindult felém
belenézett a szemembe
bele az arcomba
bele a lelkembe
láttam a szemem sarkából, hogy maci , ugrásra készen, kezében egy hatalmas gazzal jön felénk
éreztem a kicsiny lábacskáit ahogyan felmászik a hátamra
hason feküdtem, és ő elbújva felemelt fejem mögé, kezében a fegyverével lapult csendesen
és figyelt
egyszer csak a méhecske hallótávolságon belül, úgy pár centire érhetett
a kancsalságom küszöbén hallom hogy megszólal
- miért bántasz engem ?
miért kergetsz állandóan el ?
én még nem bántottalak soha téged
a mézemet adom
gyógyitalak, ha kell
de te mindig elkergetsz
meg sem hallgatsz
nem vagy kíváncsi rám
kizársz
és nem fogadsz be
mit tudsz te rólam igazából ??
észre sem veszed hogy mióta itt duruzsolok neked
hogy csendben követlek
vigyázok rád
lassan már az életed része leszek, és te csak mit látsz belőlem ????
a fullánkomat !!
pedig ha csak egyszer magadhoz engednél
megsimogatnál , érezhetnéd milyen könnyű és bársonyosan puha a testem
ha meghallanád az énekem
és a szívem hogy milyen szépen ver
Ne kergess el többet !!!
megszeppenve hallgattam
macival egyetemben
éreztem ahogy kardja földre hull
teste kiemelkedik a fejem fölé
és egyre feljebb mászik rajtam
- én, én, én én nem akartam, nem gondoltam
mi így ketten jól megvagyunk már egy ideje
és nem vettem észre,,, vagyis vettelek
mert te is, szóval neked is
szóval csíkjaid vannak, meg minden
és én már félek a csíkoktól
tudod rossz beidegződés
de meghallgatlak szívesen
szóval csak mondd, ha van mit
és úgy érzed nekem kell
és és és és,,,,,,,,,,,,,,,,,, ne haragudj
többet nem szóltunk
maci sem, én sem, és a méhecske sem
felültem, és lassan ettem tovább gondolataimba mélyedve
fél szemmel oda sandítottam méhecskére
kíváncsi voltam mit tesz
odarepült az üveg szélére és nyalogatni kezdte a levest
méhecske és a gombaleves ???
ugyan...
méhecske és a beszéd ??
tényleg ilyen lennék ?
szőrös és szívtelen
tényleg nem veszem észre a közeledni vágyódó lelket ?
tényleg ellököm és elutasítom anélkül hogy megismerném ?
tényleg ezzé lettem ?
a félelemhez való jogom ezzé tett ?
ezt hozta ki belőlem ??
töviseket növesztettem ?
tüskéssé tett ?
végül is szép nappá lett
aludtunk egy jót a napon
ősszebujva
szeretősen
szeretőzősen
hárman
maci
én
és a méhecske
.
2012. október 19., péntek
Maci , a vadászat, és a szerelemlepke.
.
élesen szólalt meg a telefonom ébresztője reggel
élesebben szólt mint máskor, mert alig aludtam az éjjel
este elkezdett fájni a lábam,
már hetek óta nem fájt, de ma este nagyon
a gerincemben kezdődött,és húzódott le a lábaimban
de annyira megszoktam már hogy nem lehet csillapítani a fájdalmamat, hogy el is felejtetettem hogy most bevehetnék egy pyrint
a kisbaba is többször felébredt
szóval rövid volt az éjszaka, és hamar jött a reggel
kialvatlanul,de mosolyogva ébredtem
rájöttem hogy igazából jó hangulatom van,
süt a nap is, és minden rendben van
már a lábam sem fájt
felpattantam, elkészítettem a reggelijüket és útjára bocsátottam a csapatot
aztán feljöttem és kikukucskáltam az ablakon
szép keleti ablak, a felkelő nap érdekes fényével
ránéztem a hintaágyra és eszembe jutott hogy van egy elmaradt kötelezettségem.
de nem ült senki benne, nem is hintázott az ágy
kimentem és azon gondolkodtam hogyan is hívhatnám ide
ahogyan gondolkodtam egyszer csak rám köszönt
-hívtál ?
- honnan tudod ? meg sem szólaltam...
- jaj embergyerek, hát éreztem..
- mizu ?? kérdezte mosolyogva
- tegnap adósod maradtam tudom,,,
adósod a meséléssel,
és este elszégyelltem magam
tudom hogy vártál rám, de tegnap nem tudtam
most sem igazán,, tudod ,,,,,,, szóval ez olyan
szóval csinálsz egy teát
megfogod a tealeveleket, felöntöd a meleg vízzel, letakarod egy takaros tányérkával
és vársz
meg kell várnod amíg leülnek a tealevelek a víz aljára, amíg átjárja a vizet a tea aromája
amíg aranysárgán , tisztán ül a teteje
akkor leszűrheted,
meg kell várnod míg élvezhetőre hűl
csak akkor kezdheted kortyolgatni
és csak akkor érezheted jól az igazi ízeket
szóval most ülepednek a tealevelek
majd ha leülepedtek mesélek....
de most nem ezért vártalak !
akartalak látni !
hiányoztál nekem..
és van egy nagy ötletem
menjünk ki az erdőbe,
vadásszunk :-))
maci szeme kikerekedett
- vadááááásssssszunk ???
mi történt veled ?
sétálni ?
erdő ?,
széles mosolya kísérte a csodálkozó kérdéseket
- nem tudom
ritka szép őszünk van
jó a kedvem
leszakadtak rólam súlyok
van kedvem,,, ennyi
menjünk
kéz a kézben indultunk el az úton
de egyszer csak kiszakítottam magát a kezemből és előre szaladt
jó volt látni, mennyire örül nekem
viháncolt, ugrándozott, majd eltűnt a bokrok alatt.
pár pillanat múlva egy helyes gombával a kezében került elő
boldogan nyújtotta át nekem
- tessék !! neked vadásztam !
hatalmasat nevettem...
- ezt nem vadásztad, csacska, hanem szedted :-)
kicsit lehervadt a szája a hírre
- de kedves vagy.,, elteszem a zsebembe és megfőzzük ebédre
na erre kicsit visszatért az életkedve
újra ugrándozva, bohóckodva beszaladt az erdőbe
kisvártatva összezárt kezecskéjével , ismét vigyorba öltözve került elő
aprócska farkacska kandikált ki két tenyere közül
egy gyíkocskát hozott nekem
szegény gyíkocska
nagyon aranyos, ,,, megsimogattam
de engedjük el Maci, mert nem érzi jól magát
megenni meg kicsi lenne
fogjál krokodilt az mindkettőnknek elegendő
leeresztette a kezét és elengedte
a gyík boldogan visszaszerzett szabadságától rögvest eltűnt az avarban
de macim csak nem nyugodott meg
és ismét előre szaladt
ekkorra már én is beértem a rengeteg erdőbe
és mit láttam hirtelen ??
Maci hatalmas lendülettel kapaszkodik fel egy fára.
Olyan sebesen, amilyen sebesen egy plüssmaci csak tud.
Én már láttam a rá leselkedő veszélyt, de hangom nem érte utol
kiabáltam volna hogy, ne, nem menj tovább, de ijedtemben torkomon akadt a szó
maci már a megritkult lombkorona tetején volt, és épp kimászott egy vékony ágra.
Keze kinyúlt, hogy megfogjon valamit,,,,,,,,,
és abban a pillanatban reccccccs
letört alatta az ág
hatalmasat ugrottam, hogy elkapjam
nehogy a földre essen nekem
akkora erővel esett karjaimba, hogy én is a földre vágódtam
sajgó popóval heveredtem
kezemben a bolond medve
zsörtölődtem, morgolódtam, nagyon mérges voltam
replikáztam is vele
-mi a fene történt veled !! ???
nem gondolkodsz mielőtt cselekszel
komoly bajod is lehe,,,,,,,,,,,,,,
de belém fagyott a szó, mert akkor láttam hogy a kezében ismét őrizget valamit
szomorú barna szemeivel esdeklőn nézett rám
volt ebben a tekintetben minden
kérdés
kérés
bocsánatért esdeklés
elhallgattam hát, és figyeltem mit is csinál
ahogy kinyitotta a kezét, egy csodaszép pillangó volt benne
sértetlenül
teljes díszében tündökölve
Maci megfogta és egy fűszálra tette
a pillangó kinyitotta a szárnyát, mintha direkt dicsekedni szeretne
és ahogy szétnyitotta láss csodát ! A szárnyain a foltok és a színek, egy gyönyörű zöld szív mintát adtak ki
maci csendesen megszólalt :
szerelemlepke ..................... Neked vadásztam
meghatódva egy könnycsepp gyűlt össze a szememben
szorosan magamhoz öleltem, és belepusziltam boglyas fejébe
szerelem ??? nekem ??? minek ??
de ezt nem mertem kimondani
csak öleltem, pusziltam,
elkezdtem csiklandozni
a fűben forgolódva hancúrozni
kacarásztunk
és boldogan élveztük a tűző napsütést
én közben arra gondoltam, melyikünk a nagyobb hülye :
a medve aki az én kedvemért egészségét kockáztatva felmászott a magas fa, magas ágának, legvékonyabb ágára
vagy én aki gondolkodás nélkül alá-elé ugrottam, amikor zuhant lefelé
amikor kicsit megpihentünk a pillangó még mindig ott pihent
néha kinyitotta a szárnyát, néha becsukta
lassan elindultunk hazafelé
mielőtt útra keltünk volna maci megkérdezte :
- szerelem lepkét nem hozod magaddal ??
- minek ?
a lepke és a szerelem is akkor boldog ha szabad
ha oda repül, ahová akar
ha akar majd utánunk repül
a lepke is
a szerelem is
hisz van neki szárnya,,,
akár csak a szerelemnek
.
élesen szólalt meg a telefonom ébresztője reggel
élesebben szólt mint máskor, mert alig aludtam az éjjel
este elkezdett fájni a lábam,
már hetek óta nem fájt, de ma este nagyon
a gerincemben kezdődött,és húzódott le a lábaimban
de annyira megszoktam már hogy nem lehet csillapítani a fájdalmamat, hogy el is felejtetettem hogy most bevehetnék egy pyrint
a kisbaba is többször felébredt
szóval rövid volt az éjszaka, és hamar jött a reggel
kialvatlanul,de mosolyogva ébredtem
rájöttem hogy igazából jó hangulatom van,
süt a nap is, és minden rendben van
már a lábam sem fájt
felpattantam, elkészítettem a reggelijüket és útjára bocsátottam a csapatot
aztán feljöttem és kikukucskáltam az ablakon
szép keleti ablak, a felkelő nap érdekes fényével
ránéztem a hintaágyra és eszembe jutott hogy van egy elmaradt kötelezettségem.
de nem ült senki benne, nem is hintázott az ágy
kimentem és azon gondolkodtam hogyan is hívhatnám ide
ahogyan gondolkodtam egyszer csak rám köszönt
-hívtál ?
- honnan tudod ? meg sem szólaltam...
- jaj embergyerek, hát éreztem..
- mizu ?? kérdezte mosolyogva
- tegnap adósod maradtam tudom,,,
adósod a meséléssel,
és este elszégyelltem magam
tudom hogy vártál rám, de tegnap nem tudtam
most sem igazán,, tudod ,,,,,,, szóval ez olyan
szóval csinálsz egy teát
megfogod a tealeveleket, felöntöd a meleg vízzel, letakarod egy takaros tányérkával
és vársz
meg kell várnod amíg leülnek a tealevelek a víz aljára, amíg átjárja a vizet a tea aromája
amíg aranysárgán , tisztán ül a teteje
akkor leszűrheted,
meg kell várnod míg élvezhetőre hűl
csak akkor kezdheted kortyolgatni
és csak akkor érezheted jól az igazi ízeket
szóval most ülepednek a tealevelek
majd ha leülepedtek mesélek....
de most nem ezért vártalak !
akartalak látni !
hiányoztál nekem..
és van egy nagy ötletem
menjünk ki az erdőbe,
vadásszunk :-))
maci szeme kikerekedett
- vadááááásssssszunk ???
mi történt veled ?
sétálni ?
erdő ?,
széles mosolya kísérte a csodálkozó kérdéseket
- nem tudom
ritka szép őszünk van
jó a kedvem
leszakadtak rólam súlyok
van kedvem,,, ennyi
menjünk
kéz a kézben indultunk el az úton
de egyszer csak kiszakítottam magát a kezemből és előre szaladt
jó volt látni, mennyire örül nekem
viháncolt, ugrándozott, majd eltűnt a bokrok alatt.
pár pillanat múlva egy helyes gombával a kezében került elő
boldogan nyújtotta át nekem
- tessék !! neked vadásztam !
hatalmasat nevettem...
- ezt nem vadásztad, csacska, hanem szedted :-)
kicsit lehervadt a szája a hírre
- de kedves vagy.,, elteszem a zsebembe és megfőzzük ebédre
na erre kicsit visszatért az életkedve
újra ugrándozva, bohóckodva beszaladt az erdőbe
kisvártatva összezárt kezecskéjével , ismét vigyorba öltözve került elő
aprócska farkacska kandikált ki két tenyere közül
egy gyíkocskát hozott nekem
szegény gyíkocska
nagyon aranyos, ,,, megsimogattam
de engedjük el Maci, mert nem érzi jól magát
megenni meg kicsi lenne
fogjál krokodilt az mindkettőnknek elegendő
leeresztette a kezét és elengedte
a gyík boldogan visszaszerzett szabadságától rögvest eltűnt az avarban
de macim csak nem nyugodott meg
és ismét előre szaladt
ekkorra már én is beértem a rengeteg erdőbe
és mit láttam hirtelen ??
Maci hatalmas lendülettel kapaszkodik fel egy fára.
Olyan sebesen, amilyen sebesen egy plüssmaci csak tud.
Én már láttam a rá leselkedő veszélyt, de hangom nem érte utol
kiabáltam volna hogy, ne, nem menj tovább, de ijedtemben torkomon akadt a szó
maci már a megritkult lombkorona tetején volt, és épp kimászott egy vékony ágra.
Keze kinyúlt, hogy megfogjon valamit,,,,,,,,,
és abban a pillanatban reccccccs
letört alatta az ág
hatalmasat ugrottam, hogy elkapjam
nehogy a földre essen nekem
akkora erővel esett karjaimba, hogy én is a földre vágódtam
sajgó popóval heveredtem
kezemben a bolond medve
zsörtölődtem, morgolódtam, nagyon mérges voltam
replikáztam is vele
-mi a fene történt veled !! ???
nem gondolkodsz mielőtt cselekszel
komoly bajod is lehe,,,,,,,,,,,,,,
de belém fagyott a szó, mert akkor láttam hogy a kezében ismét őrizget valamit
szomorú barna szemeivel esdeklőn nézett rám
volt ebben a tekintetben minden
kérdés
kérés
bocsánatért esdeklés
elhallgattam hát, és figyeltem mit is csinál
ahogy kinyitotta a kezét, egy csodaszép pillangó volt benne
sértetlenül
teljes díszében tündökölve
Maci megfogta és egy fűszálra tette
a pillangó kinyitotta a szárnyát, mintha direkt dicsekedni szeretne
és ahogy szétnyitotta láss csodát ! A szárnyain a foltok és a színek, egy gyönyörű zöld szív mintát adtak ki
maci csendesen megszólalt :
szerelemlepke ..................... Neked vadásztam
meghatódva egy könnycsepp gyűlt össze a szememben
szorosan magamhoz öleltem, és belepusziltam boglyas fejébe
szerelem ??? nekem ??? minek ??
de ezt nem mertem kimondani
csak öleltem, pusziltam,
elkezdtem csiklandozni
a fűben forgolódva hancúrozni
kacarásztunk
és boldogan élveztük a tűző napsütést
én közben arra gondoltam, melyikünk a nagyobb hülye :
a medve aki az én kedvemért egészségét kockáztatva felmászott a magas fa, magas ágának, legvékonyabb ágára
vagy én aki gondolkodás nélkül alá-elé ugrottam, amikor zuhant lefelé
amikor kicsit megpihentünk a pillangó még mindig ott pihent
néha kinyitotta a szárnyát, néha becsukta
lassan elindultunk hazafelé
mielőtt útra keltünk volna maci megkérdezte :
- szerelem lepkét nem hozod magaddal ??
- minek ?
a lepke és a szerelem is akkor boldog ha szabad
ha oda repül, ahová akar
ha akar majd utánunk repül
a lepke is
a szerelem is
hisz van neki szárnya,,,
akár csak a szerelemnek
.
2012. október 18., csütörtök
Maci varázsgyűrűje
.
fáradtan értem haza
magam sem tudtam miért, sem hogy mitől
kerestem fejemben a gondolatokat, szívemben az érzéseket,
minden eltitkolt és ki nem mondott kérdésre a magyarázatokat
de üresnek éreztem magam
és kicsit struccnak
kinéztem az ablakon
milyen gyönyörűen meleg , napsütéses októberi nap
mintha nekem szervezték volna
imbolygásra lettem figyelmes
egyenletes , nyikorgó idegölő imbolygásra
óóóó
miért is képzeltem hogy nem fogsz megjelenni ??
csak néztem és néztem,, elábrándozó tekintetét
néztem ahogyan türelmesen vár rám
percekig bámultam így a semmibe
a békességes semmibe
hogy én milyen dög vagyok
ott vár rám ez a kedves medve
kíváncsi
velem van
és velem volt
és most azt várja hogy kimenjek hozzá
ő tudja hogy vagyok
én tudom hogy rám vár, és mégsem megyek
de nincs kedvem
muszály nekem mindig mennem ??
miért kell ?
nem akarom
mondani sem
igazán most nem akaródzik
és a hinta csak lengett türelmesen, fel meg le, és fel meg le
és lábaim elindultak, szépen engedelmesen
mi a fenének akarok én megszökni a kötelezettségem elől
menni kell
ez van
vannak dolgok, amiket nem szabad elhanyagolni
ha szereted akkor nem
kibaktattam hát
lehuppantam a hintára,
fáradtan,, mint aki magán viseli az egész év minden gondját
élveztem a napsütést így a kora délutáni időben
maci fürkésző tekintete már zavaró volt
de diszkrét ,,,
nem kérdezett
érezte hogy most nem kell
egyszer csak, amikor már rájöhetett ha ma bizony egy árva gondolatot sem fog kifacsarni belőlem,, kinyújtotta a kezét
mint aki kéri hogy nyissam ki az enyémet
kinyújtottam hát és befogadtam tenyeremmel
könnyű kicsi, és kecses karika
egy gyönyörű, finoman vésett arany gyűrű volt benne
olyan eljegyzési gyűrű forma
ujjaim közé vettem, forgattam, nézegettem,
nem vagyok oda az ékszerekért
nem igazán hat meg egy gyűrű
még ha arany, és ha csodaszépen vésett is
persze egy pillanatig sem volt kétséges hogy valamiféle bölcsesség célzattal kell megnéznem
miért kaptam ?
vagy kaptam ?
vagy mi ez ?
- húzd az ujjadra ? mondta maci
felhúztam,, mintha rám öntötték volna
gyönyörű volt, és meleg
fémes hűvöse édes meleget árasztott
- a Tied.
csak úgy emlékbe,
a mai nap emlékére
mert az emlékek jönnek, mennek
jó ha vannak tanúi
de csak egy feltétellel
akkor lesz a tied, ha megmutatod nekem hol a közepe
hol az eleje és hol a vége
merre forgatod ha előre akarod forgatni
és merre ha vissza
merre van a jobbra és merre a balra
melyik a színe és melyik a visszája
hol kezdődik a minta és mi van rá írva
kezembe vettem, forgattam, gondolkodtam
kerestem a jelet rajta, hegesztést
a minta kezdetét
a végét
a betűket fürkésztem,
mintha ezernyi szó ismétlődne rajta , megfejthetetlen sorrendben, és értelemben
de milyen érdekes dolgot fedeztem fel
minden betűvel kezdődött egy új szó
ahogyan minden milliméterrel a folyamatos, folytonos körforgás
ha előre tekertem ugyan az a történet rajzolódott ki, mintha visszafelé tekertem volna
bárhol ért véget, ott újra is kezdődött
minden egyes szó egy új szó kezdete volt
és minden kör vége ugyanannak a körnek a kezdete
élet és halál
szerelem és szakítás
boldogság és bánat
remény és csalódás
pokol és mennyország
betegség és gyógyulás
szavak és csend
együttlét és elszakadás
közelség vagy távolság
ha elindulsz benne,
bármelyikben eljutsz a párjához
aztán forgathatod visszafelé is, de akkor is ugyan azon az úton jársz
a betűk ugyanazok
miközben az arany fénye is neked ragyog
és képzeld !!
bármerre is forgatod ,, pontosan illik az ujjadra
de de de, és nade
hol is van akkor a közepe ???
valami furfangosságot éreztem a kérdésben
próbáltam összhangba hozni a mai nap eseményivel
és abban a pillanatban megjött az ihlet
pedig én pocsék vagyok az ilyenben
lassan beledugtam az ujjam, és odamutattam
itt !
itt van a közepe !
ahonnan minden pont egyformán messze van
a jó a rossz
a múlt a jelen
a csalódás és a szerelem
innen ugyanott van a múlt
a jövő
és a jelen
minden betű
a mondatok csak úgy szólnak nekem
ahogyan hallani akarom
maci nem szólt csak nézett rám
igen,,, tudom,,, ez csak vicc volt
tudom hogy okosságot akartál megosztani velem
tudom hogy lehet a gyűrűt forgatni előre is hátra is
hogy minden pont rajta,,, lehet valaminek a vége,
de ugyanez a pont a kezdete is
lehúztam a gyűrűt az ujjamról
nem akartam ma gondolkodni, mert úgy éreztem nincs itt a helye és az ideje
de attól még megértettem
köszönöm a gyűrűt ,,, nem kérem
visszanyújtottam macim kezébe
nem szeretem az ékszereket
és ekkor macikám arca felragyogott
egy gyors pillanatig átfutott rajta az elégedett mosoly
megborzoltam kócos fejecskéjét
aztán elvonultam azzal a gondolattal, hogy igazából kicsit sem lettem okosabb
talán túlságosan fáradt vagyok
jelen- múlt
kezdet és vég
élet és halál
még jó hogy visszaadtam, mert különben lehet hogy itt kíváncsiságból elkezdeném forgatni
csak hogy megtaláljam a közepét :-)
fáradtan értem haza
magam sem tudtam miért, sem hogy mitől
kerestem fejemben a gondolatokat, szívemben az érzéseket,
minden eltitkolt és ki nem mondott kérdésre a magyarázatokat
de üresnek éreztem magam
és kicsit struccnak
kinéztem az ablakon
milyen gyönyörűen meleg , napsütéses októberi nap
mintha nekem szervezték volna
imbolygásra lettem figyelmes
egyenletes , nyikorgó idegölő imbolygásra
óóóó
miért is képzeltem hogy nem fogsz megjelenni ??
csak néztem és néztem,, elábrándozó tekintetét
néztem ahogyan türelmesen vár rám
percekig bámultam így a semmibe
a békességes semmibe
hogy én milyen dög vagyok
ott vár rám ez a kedves medve
kíváncsi
velem van
és velem volt
és most azt várja hogy kimenjek hozzá
ő tudja hogy vagyok
én tudom hogy rám vár, és mégsem megyek
de nincs kedvem
muszály nekem mindig mennem ??
miért kell ?
nem akarom
mondani sem
igazán most nem akaródzik
és a hinta csak lengett türelmesen, fel meg le, és fel meg le
és lábaim elindultak, szépen engedelmesen
mi a fenének akarok én megszökni a kötelezettségem elől
menni kell
ez van
vannak dolgok, amiket nem szabad elhanyagolni
ha szereted akkor nem
kibaktattam hát
lehuppantam a hintára,
fáradtan,, mint aki magán viseli az egész év minden gondját
élveztem a napsütést így a kora délutáni időben
maci fürkésző tekintete már zavaró volt
de diszkrét ,,,
nem kérdezett
érezte hogy most nem kell
egyszer csak, amikor már rájöhetett ha ma bizony egy árva gondolatot sem fog kifacsarni belőlem,, kinyújtotta a kezét
mint aki kéri hogy nyissam ki az enyémet
kinyújtottam hát és befogadtam tenyeremmel
könnyű kicsi, és kecses karika
egy gyönyörű, finoman vésett arany gyűrű volt benne
olyan eljegyzési gyűrű forma
ujjaim közé vettem, forgattam, nézegettem,
nem vagyok oda az ékszerekért
nem igazán hat meg egy gyűrű
még ha arany, és ha csodaszépen vésett is
persze egy pillanatig sem volt kétséges hogy valamiféle bölcsesség célzattal kell megnéznem
miért kaptam ?
vagy kaptam ?
vagy mi ez ?
- húzd az ujjadra ? mondta maci
felhúztam,, mintha rám öntötték volna
gyönyörű volt, és meleg
fémes hűvöse édes meleget árasztott
- a Tied.
csak úgy emlékbe,
a mai nap emlékére
mert az emlékek jönnek, mennek
jó ha vannak tanúi
de csak egy feltétellel
akkor lesz a tied, ha megmutatod nekem hol a közepe
hol az eleje és hol a vége
merre forgatod ha előre akarod forgatni
és merre ha vissza
merre van a jobbra és merre a balra
melyik a színe és melyik a visszája
hol kezdődik a minta és mi van rá írva
kezembe vettem, forgattam, gondolkodtam
kerestem a jelet rajta, hegesztést
a minta kezdetét
a végét
a betűket fürkésztem,
mintha ezernyi szó ismétlődne rajta , megfejthetetlen sorrendben, és értelemben
de milyen érdekes dolgot fedeztem fel
minden betűvel kezdődött egy új szó
ahogyan minden milliméterrel a folyamatos, folytonos körforgás
ha előre tekertem ugyan az a történet rajzolódott ki, mintha visszafelé tekertem volna
bárhol ért véget, ott újra is kezdődött
minden egyes szó egy új szó kezdete volt
és minden kör vége ugyanannak a körnek a kezdete
élet és halál
szerelem és szakítás
boldogság és bánat
remény és csalódás
pokol és mennyország
betegség és gyógyulás
szavak és csend
együttlét és elszakadás
közelség vagy távolság
ha elindulsz benne,
bármelyikben eljutsz a párjához
aztán forgathatod visszafelé is, de akkor is ugyan azon az úton jársz
a betűk ugyanazok
miközben az arany fénye is neked ragyog
és képzeld !!
bármerre is forgatod ,, pontosan illik az ujjadra
de de de, és nade
hol is van akkor a közepe ???
valami furfangosságot éreztem a kérdésben
próbáltam összhangba hozni a mai nap eseményivel
és abban a pillanatban megjött az ihlet
pedig én pocsék vagyok az ilyenben
lassan beledugtam az ujjam, és odamutattam
itt !
itt van a közepe !
ahonnan minden pont egyformán messze van
a jó a rossz
a múlt a jelen
a csalódás és a szerelem
innen ugyanott van a múlt
a jövő
és a jelen
minden betű
a mondatok csak úgy szólnak nekem
ahogyan hallani akarom
maci nem szólt csak nézett rám
igen,,, tudom,,, ez csak vicc volt
tudom hogy okosságot akartál megosztani velem
tudom hogy lehet a gyűrűt forgatni előre is hátra is
hogy minden pont rajta,,, lehet valaminek a vége,
de ugyanez a pont a kezdete is
lehúztam a gyűrűt az ujjamról
nem akartam ma gondolkodni, mert úgy éreztem nincs itt a helye és az ideje
de attól még megértettem
köszönöm a gyűrűt ,,, nem kérem
visszanyújtottam macim kezébe
nem szeretem az ékszereket
és ekkor macikám arca felragyogott
egy gyors pillanatig átfutott rajta az elégedett mosoly
megborzoltam kócos fejecskéjét
aztán elvonultam azzal a gondolattal, hogy igazából kicsit sem lettem okosabb
talán túlságosan fáradt vagyok
jelen- múlt
kezdet és vég
élet és halál
még jó hogy visszaadtam, mert különben lehet hogy itt kíváncsiságból elkezdeném forgatni
csak hogy megtaláljam a közepét :-)
2012. október 17., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)