.
az életünket leginkább a vágyaink, lehetőségeink és a szükségleteink határozzák meg
művészet ezek közt úgy lavírozni hogy a végeredményben jól is érezzük magunkat
néha döntéseket kell hoznunk
néha mások döntenek helyettünk
máskor pedig kész helyzeteket kapunk,
van amikkel élünk, amikkel nem és amiket csak el kell viselnünk
Tévedés azt gondolnunk hogy szükséges mindig jól döntenünk !
vagy hogy baj lenne hibás döntést hoznunk !
az életünk jó döntéseinek eredményeit csak kiélvezzük
de tanulni a rosszakból , a hibáinkból tanulunk
az persze jó kérdés hogy miért követjük el újra meg újra ugyanazt a hibát
miért lépünk újra ugyanarra a helytelen útra
miért hagyjuk magunkat bántani ??
én a magam részéről pontosan tudom
mert hiszek az emberi jóban
nem tudok hinni a rosszban
annyira messze áll tőlem a bántás szándéka,
hogy ha meg is tettem soha nem szándékosan
és azt képzelem hogy más is így van ezzel
mindig újra meg újra megbízom az emberekben
ha csalódtam akkor is
nem akarom észrevenni időben a csapdát
az ellenséget
mert nem tudom elképzelni hogy ilyen emberek is léteznek
akik mások szenvedésében találnak örömet
akik mesterien életcélként bántanak olyanokat akik igazából ezt nem érdemlik meg
elgondolkodtál már azon hogy a tüskéinket sokszor nem mások döfik belénk,
nem mások szerzik nekünk,
hanem mi magunknak okozzuk ??
Pedig ez így van.
Kár lenne hát a saját hiszékenységünkért naivitásunkért másokat hibáztatni.
lehetnénk persze gyanakvóbbak óvatosabbak
de nem mindenki tud az lenni
persze okulhatnánk az élet leckéiből és lehetnénk bölcsebbek a megéltek nyomán
de nem megy
én hiszek az emberi jóban
nem tudok haraggal gyűlölettel gondolni senkire
genetikusan nem vagyok rá alkalmas
hiszek abban hogy van felettem egy hatalom akinek jogában és lehetőségében áll leckéket osztogatni
rájuk bízom a feladatot
a legtöbb amit megtehetek magamért hogy nem foglalkozok azzal ami bánthat ami fájdalmat okozhat.
nem könnyű kizárni az életedből dolgokat, eseményeket embereket
de néha meg kell tenned
mert ugye roppant egyszerű a képlet :
amiről nem tudok az nem fáj
amit pedig nem tesznek az asztalomra arról nem tudok
keresni meg minek ami nem tartozik rám, ami fáj
én egy valamire nem vagyok képes a vágyak lehetőségek és szükségletek tengerén
nem vagyok képes az egyszerű emberek gondolatszegény
fantáziaszegény
tartalmatlan
unalmas
életét élni
nekem az lenne a legnagyobb büntetés
inkább történjenek velem rossz dolgok is
inkább szaladjak bele csapdákba
minthogy ne történjen semmi
soha nem késő tanulni
soha nem késő elhatározni
minden nappal egy új életet lehet kezdeni
néha jó a pörgő lelkem megnyugtatni
néha jó a fáradt szívem kitombolni
és ilyenkor jó igazán a felém irányuló pozitív dolgokat befogadni
összegömbölyödik a lelkem mint egy kiscicának
odafúrom magam valaki ölébe és hagyom hogy kényeztetésével
meggyógyítsa a kos öklelésének sebeit
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése