Katona Ági gondolatai mulandóak, a maradóknak .

2012. augusztus 23., csütörtök

a hiány pillanata

.
Kellemesen lehűlt a levegő a tikkasztó hőség után.
A lemenő naptól érdekes fény öntötte el az udvart.
Csábított az erdőből áradó hűs levegő.
Kimentem hát az udvarra hogy befészkeljem kicsit magam a hintaágyba.

Lehajtott fejjel botorkáltam kifelé, ügyelve rá, nehogy megbotoljak valamiben .
Amikor a hintaágyra pillantottam, majdnem frászt kaptam, mert először csak azt láttam hogy mozog.
Hintázik a semmitől.
nem szeretem a semmit, az mindig gyanús,,

hát jó okom volt a gyanakvásra
várt már rám egy bóbiskoló, merengő medve
a saját ujját nézte ahogy köröket rajzolt vele a levegőbe

- engem vártál ?

- talán, ja, ühüm,,

- értem.... asszem

magvas párbeszédünk közben lehuppantam én is mellé.
kisvártatva azt vettem észre hogy én is az ujját figyelem

- mit csinálunk ma ?? miért is jöttél ?

továbbra is csendben nézte a köröket, nem válaszolt

érdekes módon különleges békesség volt rajtam már napok óta
nem tudnám az okát, sem a magyarázatát, csak úgy egyszerűen jó volt
sem eget verő boldogság, sem szomorúság
adrenalincsend
általában nem szeretem, de most az újdonság erejével élveztem

amikor már épp beletörődtem volna hogy ma nem csinálunk semmit , egyszer csak jött a menetrend szerinti felhőnk

maci a szemembe nézett, elmosolyogta magát, és elindult
én meg kérdés nélkül utána

aztán mégis csak kérdeztem volna, de ma még ehhez sem volt indíttatásom
lehveredtem és kíváncsian figyeltem merre megyünk

kezdett már szürkülni, de még jól lehetett látni
lassan felemelkedtünk és észrevétlenül suhantunk a nyáresti hűvös éjen

a város felé haladtunk
nyár közepi, forró , esti, pihegő város
a családi házas övezet felé haladva ereszkedni kezdtünk

kíváncsian néztem, vajon miért !

egyszer csak ismerős házat láttam, ismerős ablakkal

- neee ! kiáltottam fel. Miért jöttünk ide ? el akarok menni

de az ablak magasságában megállt a felhő
természetes kíváncsisággal, ösztönösen néztem be az ablakon
egy nappali és egy konyha látszott

a férfi a konyhaasztalnál ült
kedvesen ismerős arcán fáradt szomorúság

asszonya mosogatott, és közben valamit odaszólt neki
Ő beletörődő lehangoltsággal csak annyit válaszolt : Igen drágám, igazad van

és ebben minden benne volt
keserűség,
 magány
szertetet hiány
megalkuvás
talán még némi utálat is

megdöbbenve éreztem a fagyos hangulatot, a kettőjük közt lévő feszültséget, a férfi megadását.

Nem értettem, hiszen oly sokszor láttam már őket együtt.
Mindig kedvesen, talán kézen fogva, látszólag egyetértésben léteztek.

Én azt hittem köztük harmónia, békesség szeretet van
Hiszen állandóan ezt közvetítik a világ felé.
Közös programok, kultúra, szép beszéd.

Miközben ezen álmélkodtam, éreztem hogy a felhőnk ismét felemelkedik.

Nem bántam
nem szerettem Őt így látni
szerettem volna kitépni abból a lelki posványból

de már a házak felett jártunk
érdekes módon úgy tudott suhanni a felhőnk, hogy szinte mozdulatlannak tűnt

nem akart lerepíteni a menetszél, nem szédültem,,,

próbáltam rájönni merre járunk, de ismeretlen volt a vidék
valamelyik közeli falu lehetett, mert egyértelműen kimentünk a városból, és ismét ereszkedni kezdtünk

fogalmam nem volt hol, kinél álltunk meg
ahogy az ablakhoz közelítettünk sem lettem okosabb
körülnéztem az utcában, ember fiát nem láttam
kezem a szemem mellé tettem és ráragadtam az ablakra

akkor jöttem rá hogy azért nem látok, mert sötét volt odabenn
bolond vagyok
de abban a pillanatban felkapcsolták a villanyt
ismét egy konyhában jártunk
és ismét egy ismerős férfi
egy kolléga, bár csak kevésbé ismertem
nagy szájhős, a legyet is elkapná reptében, ha nem lenne 120 kg

na most mi a fenét keresek én itt ?

hatalmas nevetésre figyeltem fel
kacarászva egy nő derekát ölelgetve jöttek be a konyhába
hiszen ez a felesége
a nyakát puszilgatja, csipkedi az arcát

nahát nahát Karcsi Karcsi  !!
Ki a fene gondolta volna hogy ilyen nagy szerelemben van itthon.
Hiszen a radiátor melletti duma valahogy egészen mást enged sejtetni.

És mi van a fiatal barátnővel ?
A fene gondolta volna hogy ez a pasi így szereti a feleségét, és ilyen aranyosan megvannak.

Kezdtem nem érteni a mi estét.

- mond medve ! Mit akarsz Te nekem ma mutatni igazából ? Mit akarsz tanítani ?
Mert mindig tanítasz valamire.

- én ??? semmire , Minden benned volt, és minden benned van.
a saját bölcsességed talál utat a felszínre.

- jah, én bölcs ?

miféle bölcsességem lehet nekem ? A saját életem egy nagy kudarc.
még véletlenül sem tudom, élni azokat az álmokat amiket szeretnék
hogy lennék én bölcs

a felhőnk ismét felemelkedett
lassan komótosan elindultunk észak felé
furcsa volt hogy mennyire magasra emelkedtünk
nem szoktunk ennyire

csak suhantak alattunk a házak, az utak, a városok
a messzi sötétben már feltűnt hatalmas fényessége egy hatalmas városnak

szinte elkápráztatott ahogy egyre közelebb értünk
a város szélén ereszkedni kezdtünk
nem mentünk a sűrűjébe

miért tudtam rögtön, abban a pillanatban hogy hol vagyunk ??

- ne ne ne
ide főleg ne !
becsuktam a szemem
elé tettem a tenyerem
ráztam a fejem

minek kell a békességem megzavarni ?
menjünk haza
de tudtam hogy úgysem úszom meg

egy ismerős ujj kopogtatott az asztalon : itt van,,, itt van
egy ismerős női hang szólt határozott hangon : itt van,, itt van,,, látod ??

igen tudom, igen minden úgy van ahogyan mondod, és az ismerős hatásra kinyitottam a szemem
igen, a hitnek mindig győznie kell, és Te fogod a kezem,,,,,

kellett volna itt járnom
ismernem kellene
én utasítottam vissza
nem akartam más birtokát háborgatni a lelkemmel

benéztem az ablakon

egy szobát láttam, egy számítógépet, és egy férfit
nem tudtam mit érezzek hirtelen
nem tudtam hogy a közöny vagy a kíváncsiság fog-e győzni

de egyik sem
mint egy képeskönyvet néztem
nem volt bennem érzelem

hagytam hogy a belőle  kiáradó érzések áthatoljanak belém, hogy megérthessem

a férfi ült a gép előtt
elmerengett
szemén az üveg csak dísznek volt
elméje távol járt
kintről hangok szűrődtek be
kisfiú, kislány, asszony, lefekvéshez készülődtek

közelebb hajoltam, mert nem láttam
de nem tudom miért is akartam látni, hiszen éreztem
hiszen a nő mindent elmondott nekem

fáradtságot, szomorúságot, titkokat
betegséget
kudarcot
csalódást
munka,
egy kiégett , unalmas kapcsolat
fárasztóan aranyos család
és valami ami nincs
egy nagy nincs

lassú mozdulattal levette a szemüvegét,
arcát tenyerébe borította, és így ült pár pillanatig
amikor fejét ismét felemelte, arcát elfordította
szinte megfagyott bennem a vér, mert az ablakon át felém nézett,

a szeme könnyes volt, de olyan könnycsepp csillant amit soha nem láthatott volna senki
és annyira csak egy csepp volt, hogy ahogyan megjelent már le is száradt
egy fáradt, fagyos elme hatalma megszárította

hogy is mondta a nő ??  :   itt,, itt, itt van ! láthatod !

a hatalmas az erős, a látszat ember
aki ura tud lenni embernek, szívnek , léleknek
aki sorsokat irányít
vesz és ad
aki mindig erős marad
aki mindig tudja a helyes utat
tudja miként,s mit kell tennie
embereket felemel, majd mélybe taszajt
ki emberfeletti erővel tűnik halhatatlannak

most csendben a szobájában, a ritka pillanatban magányosan könnyes szemmel, megtörten, eltitkolva hallgat

egyetlen egy icike picike kóbor pillanatra

aztán mintha meg sem történt volna,
és talán meg sem történt
megrázva magát megy ki , egy esti öleléssel búcsúzni a kislányától

mert számára már nem is létezik, nem is létezett az a szomorú, lélekölő könnyes igazi pillanat

a hiány pillanata

felhőnk felemelkedett, de én abból már nem éreztem semmit , mert elaludtam
békés lélekkel
egy határozott , megnyugtató, mindent elmesélő női hanggal : látod ! akár elhiszed, akár nem ,,,a saját szemeddel láthatod ,,,és csak Te láthatod Itt van !
.

2012. augusztus 20., hétfő

az elkótyavetyélt utolsó kívánság

.
megittam még egy pohárral és ez elég ahhoz hogy leírjak valamit
hogy majd ébredés után kitöröljem

utolsó kívánság

mikor kiderült hogy beteg vagyok és körvonalazódott az oka, meg a műtét
akkor volt egy különös gondolatom

vajon lehet-e valaki az életben olyan jó, vagy rossz, hogy lehessen egy utolsó kívánsága ??
hogy kiérdemelhesse, hogy megkaphassa
fanfárok, dobok, harsonák
és egy valóra vált pillanat !!!
egy röpke boldogságos perc, mely feledtetni tud minden megélt , átélt fájdalmat és sérelmet.

mert ott bujkált bennem egy nagyon titkos utolsó kívánság
annyira titkos volt hogy még a legeslegjobb barátnőm sem tudta
és annyira vágytam arra az igazán picike dologra hogy voltak pillanatok amikor úgy éreztem még meghalni is érdemes lenne azért a picinyke egy mondatnyi pillanatért
és szinte vágytam a kórházi ágyon haldokolni hogy megélhessem

de vagy érdemtelenül vágyódtam érdemtelen dologra, vagy nem tudom
de helyettem ezt a lapot valaki,,,,, erre minden bizonnyal sokkal érdemesebb,,, kapta meg

akkor arra gondoltam, hogy mekkora egy hatalmas marha vagyok !!

és hogy akkor most új utolsó hatalmas , titkos vágyat kell keresnem

mert nekem bizony nem kell az amit más már megkapott, nekem már nem okozna boldogságot egy elkótyavetélt érzés, mondat, gondolat

elillant a gyönyörűen megálmodott pillanat
és felveti a dolog a jogos kérdést
hogy mennyire tud hiszékeny és ostoba lenni az emberi agy ??

most kereshetek valami új, méltóbb utolsó, titkos kívánságot
mert ez a hely felszabadult bennem
.

2012. augusztus 19., vasárnap

ordítva suttogta fülembe a szél
hamis szavaid,s a szívemig ért

hazug ármány kötele
béklyóként ölelte

s tetszhalott léte
feloldozást kért

2012. augusztus 18., szombat

hangulatok

.
rájöttem
ebben a pillanatban,
nem az előbb elmúltban jöttem rá.............

a hangulat a fontos

nem a boldogság vagy szomorúság
a siker vagy a kudarc
a mosoly vagy a könnyek

a százmillió benyomás a fontos
ami a pillanatodat meghatározza

egy zene
egy mosoly
egy jó terv
egy hír
egy álom
egy levél
egy jó mozdulat
egy jó könyv
egy körömfájás

szóval mind mind együttesen alakít ki benned egy hangulatot, és igazából ez határozza meg a napod
a heted
az egész életed

tehát lehet hogy én most nem is boldog vagyok, csak remek a hangulatom

mert a boldogság csak megalapozza a jó hangulatot, ami ugye el is romolhat valamitől, de attól lehetek én még alapból boldog, csak vacak kedvem lett.

mondjuk

vagy ne is mondjuk ??

most boldog is vagyok
és a kedvem is jó

mert jókat alkottam
kaptam kedves szavakat
jó dolgok várnak rám
jó terveim vannak

és ezek mind a pozitív hangulatomat táplálják  :-))
.
.

2012. augusztus 10., péntek

Vágyak, lehetőségek , szükségletek

.
az életünket leginkább a vágyaink, lehetőségeink és a szükségleteink határozzák meg
művészet ezek közt úgy lavírozni hogy a végeredményben jól is érezzük magunkat

néha döntéseket kell hoznunk
néha mások döntenek helyettünk
máskor pedig kész helyzeteket kapunk,
van amikkel élünk, amikkel nem és amiket csak el kell viselnünk

Tévedés azt gondolnunk hogy szükséges mindig jól döntenünk !
vagy hogy baj lenne hibás döntést hoznunk !

az életünk jó döntéseinek eredményeit csak kiélvezzük
de tanulni a rosszakból , a hibáinkból tanulunk

az persze jó kérdés hogy miért követjük el újra meg újra ugyanazt a hibát
miért lépünk újra ugyanarra a helytelen útra
miért hagyjuk magunkat bántani ??

én a magam részéről pontosan tudom

mert hiszek az emberi jóban
nem tudok hinni a rosszban
annyira messze áll tőlem a bántás szándéka,
hogy ha meg is tettem soha nem szándékosan
és azt képzelem hogy más is így van ezzel

mindig újra meg újra megbízom az emberekben
ha csalódtam akkor is
nem akarom észrevenni időben a csapdát
az ellenséget
mert nem tudom elképzelni hogy ilyen emberek is léteznek

akik mások szenvedésében találnak örömet
akik mesterien életcélként bántanak olyanokat akik igazából ezt nem érdemlik meg

elgondolkodtál már azon hogy a tüskéinket sokszor nem mások döfik belénk,
nem mások szerzik nekünk,
hanem mi magunknak okozzuk ??

Pedig ez így van.

Kár lenne hát  a saját hiszékenységünkért naivitásunkért másokat hibáztatni.
lehetnénk persze gyanakvóbbak óvatosabbak
de nem mindenki tud az lenni

persze okulhatnánk az élet leckéiből és lehetnénk bölcsebbek a megéltek nyomán

de nem megy

én hiszek az emberi jóban

 nem tudok haraggal gyűlölettel gondolni senkire
genetikusan nem vagyok rá alkalmas
hiszek abban hogy van felettem egy hatalom akinek jogában és lehetőségében áll leckéket osztogatni
rájuk bízom a feladatot

a legtöbb amit megtehetek magamért hogy nem foglalkozok azzal ami bánthat ami fájdalmat okozhat.
nem könnyű kizárni az életedből dolgokat, eseményeket embereket
de néha meg kell tenned

mert ugye roppant egyszerű a képlet :
amiről nem tudok az nem fáj
amit pedig nem tesznek az asztalomra arról nem tudok
keresni meg minek ami nem tartozik rám, ami fáj

én egy valamire nem vagyok képes a vágyak lehetőségek és szükségletek tengerén

nem vagyok képes az egyszerű emberek gondolatszegény
fantáziaszegény
tartalmatlan
unalmas
életét élni

nekem az lenne a legnagyobb büntetés

inkább történjenek velem rossz dolgok is
inkább szaladjak bele csapdákba
minthogy ne történjen semmi

soha nem késő tanulni
soha nem késő elhatározni
minden nappal egy új életet lehet  kezdeni

néha jó a pörgő lelkem megnyugtatni
néha jó a fáradt szívem kitombolni

és ilyenkor jó igazán a felém irányuló pozitív dolgokat befogadni
összegömbölyödik a lelkem mint egy kiscicának
odafúrom magam valaki ölébe és hagyom hogy kényeztetésével
meggyógyítsa a kos öklelésének sebeit
.