.
nincs történet, melyet író meg ne írt volna,,,
melyet költő versbe ne foglalt volna
kitalálni már nem lehet semmi újat
és talán nem is érdemes
de a legszebb pillanatokat nem megálmodni,
elképzelni, vagy elolvasni kell,,
AZOKAT ÁT KELL ÉLNI
A tengerparton ültem,játszottam a homokkal . A nap forrón tűzött,és ahogy néztem a távolba a messzi semmibe,egyszer csak megláttam valami érdekeset .
Hirtelen megállt a kezem, a mozdulataim lelassultak, a homok lassan csorgott ki az ujjaim közt,és én megbabonázva bámultam a tengert .
Lassan felálltam és lebilincselve néztem az elém táruló csodát .A Nap aranyló sugarai játszottak a fodrozódó hullámokon,,ezernyi fényes, csillámló, szikrázó habot varázsolva a máskor kék és zöld, vagy épp fehér hullámokból !
Szikrázott a látótér és hirtelen a semmiből, mintha ezer apró kéz nyúlna felém,,,,hívott,,vonzott,, megállíthatatlanul, visszatarthatatlanul a TENGER
A habok közt tündérek táncoltak,,, kacagtak,nevettek, csilingeltek a kezüket nyújtották,,,és ellentmondást nem tűrő varázserővel , megragadva a kezem , húztak maguk közé !
Nem tehettem mást, hajóra szálltam és mentem !
Ingatag, hullámzó ,,de varázslatos,,,ismeretlen gyönyört adó,,,és még több ismeretlent ígérő tenger !
Minden amit eddig csak filmekben láttam megelevenedett előttem ! A kristály tiszta víz,,,az ezer színben pompázó ,,egzotikus állatok és növények !
Azt sem tudtam hogy létezik ennyi szín,,,és ennyi varázslat !
A hajó szélére feküdtem,,,kihajoltam a víz fölé,,arcomat simogatták a hullámok,,éreztem a sós víz illatát,,,láttam a tenger fenekét és ezer csodáját !
A tenger csodaszép !
A tenger csodazöld és tündérkék
haragosan fodrozódó,,
majd átlátszóan kristálytiszta,
ámde mindig sós vize!
A látvány lenyűgözött ! lebilincselt, magával ragadott,,és én nem bántam, kicsit sem !Bár jártam már minden felé,,ültem tavak partján, fürödtem hatalmas folyókban,, sebes patak zúgó vizében ! Annak a varázsa is megvan,,,,,,de tengeren,,, tengeren most jártam először !
És elhagyva a biztonságos partot,,csak mentem, mentem egyre beljebb a tengerben,,felfedezve egyre több csodát .
Ahogy fejem ismét a víz fölé hajtottam, hogy gyönyörködjem benne,,elveszítve éberségem,, egyszer csak egy döccenésre riadtam .
Nem figyeltem, nem vettem észre a közeledő felhőket,,a tenger vészjósló morajlását,,, sem a zátonyokat,, a millió veszélyt ami rám leselkedett !
A hirtelen támadt vihar egy zátonyra sodorta hajómat,,,az kilyukadt és pillanatok alatt elsűlyedt .
Belekapaszkodtam a hajó roncsába,,,és tutajként használva vergődtem rajta .
Szívemben a nemrég szerzett gyönyörű emlékekkel , nem tudtam elkeseredni,, teljes hittel és bizalommal, ültem a roncson és vártam a megmenekülésemet .
Lassan elmúlt egy nap,, messze sodródtam a zátonytól, messze a tenger szépségeitől, a koralloktól, a színes növény és állatvilágtól ,, a tengeri paradicsomtól .
Elvarázsolt lelkem lassan kezdett felébredni kábulatából .
Fáztam,,éhes és szomjas voltam .
Már két napja vergődtem a vízen,,élelem és innivaló nélkül .
A szomjúság kezdett kínzó fájdalomként jelentkezni .
Az élet furcsa paradoxonja ! Alattam a víz,,,, a rengeteg víz,,,,,de sós,,,,de rengeteg és én szomjan fogok halni !
Tudtam hogy nem ihatok belőle ! Tudtam, ha megteszem, az megöl,,,az ember nem ihat sós vizet !
A tenger ami nemrég még csalogatott, hívogatott,, csodáival kecsegtetett,elkápráztatott,,,
A halálomat okozó ellenségem lett,,, persze csak akkor ha nem nem tudom hol a határ,, csak akkor ha iszom belőle !
Múltak az órák,,, a harmadik napon már nem voltam magamnál,,,kicserepesedett a szám a szomjúságtól,a kiszáradástól,,elvesztettem az eszméletem !
Gondoltam hogy a vesém már nem bírja sokáig !
Sírtam és akkor elkezdtem álmokat látni !
Ismét megjelentek a tündérek,,,, táncoltak ,énekeltek,,de már nem hívtak ! kinevettek ! Kinevettek az ostobaságomért a hiszékenységemért !
Cirógattak,,, kikacagtak,,incselkedtek......
Próbáltam őket elkergetni, de nem mentek......................
Aztán ismét magamhoz tértem . Tudtam, ha nem iszok hamarosan kómába esek,,,,lehajoltam a víz fölé,,,tenyeremet a vízbe merítettem,,,,,
Életemben nem vágytam jobban , soha semmire ,,,reszkettem a vízért,,,,,ha meghalok tőle,, ha most ebben a pillanatban is halok meg,, azt sem bánom,,,legalább boldogan, a számban a vízzel halok meg !!!!!!!!!!!!
A számhoz emeltem a kezem,,és,,,,,,,,,,,,,,,a víz kifolyt az ujjaim közt !
megpróbáltam újra,, meg újra,, de nem sikerült,,,,,kifolyt,,, nem maradt meg a kezemben !!!!!!!!!
Már épp arra gondoltam, hogy beugrok a vízbe végső elkeseredésemben,,,,,,,,,,,,,,
És amúgy imádok úszni,,,aki ismer mindenki tudja, milyen jó úszó vagyok,,,,,úsztam már medencében,,, tóban, folyóban,,,,, csak még tengerben nem !
Hosszú percekig kibírom levegő nélkül,, tovább mint mások,,és a különleges fajsúlyom,,,,és a sós víz,és és és
És akkor újra elájultam !
Mikor magamhoz tértem csodálkozva vettem észre a látóhatáron a partot ! Ismerős táj,, a hegyek a part körvonalai,,, a csobogó édes vízű folyó,,,,
És lenéztem a tengerre ! Újult erővel tört rám a vágy ,,, a leküzdhetetlen vágy ! Mit nekem a part, az édes víz,,, nekem a tenger kell ! Milyen egy hatalmas erő lakozik benne, amitől még most is vonz ??
És ismét belemerítettem a kezem a vízbe,,, feladva mindent,, az életet, a reményt , a boldogságot ............
Újra elájultam !
Amikor észhez tértem a parton feküdtem !
A nap tűzött rám,, de a folyóparton ébredtem ! Annyi erőm volt hogy fölé hajoljak,igyak pár kortyot és elaludtam ! Este a hűvös levegőben ébredtem ! Kezdett visszatérni belém az élet !
A dagály a partra dobhatott, A tenger már visszahúzódott,,,békésen hullámzott,,, mintha mi sem történt volna !
Hát persze,, a tenger életében nem is történt semmi !
Csak járta a szokásos útját,,,őt egyedül a hold irányítja, befolyásolja,,, a hátán viselt földi halandók vergődése nem hagy rajta nyomot ! Esetleg egy-két hajóroncs a fenekén !
Most ülök a folyóparton,,, hallgatom az egyenletes,, megszokott zúgását,,,örülök, hogy itt csordogál mellettem,,és életet ad édes vizével !
Átkarolva a lábamat ülök a homokban,,,és nézem a messzi tengert ! A tengert, ami majdnem elragadott,, mejdnem elvette az életem !
De hát én tehetek róla, miért engedtem a csábításnak, miért szálltam a tengerre ! nem volt kötelező !
Elgondolkodtam, rajta, hogy itt hagytam a biztonságos partot,,kockára téve minden szépet jót amit eddig megszereztem,,,,elvesztettem a fejem a tenger vonzásában ,a tündérek karjában olyan dolgokat műveltem amit józanul sose tettem volna ! Elvesztettem a józanságomat, az önkontrollomat, az éberségemet ! És kockára tettem a legértékesebbet az életemet !
DE MÉGSEM BÁNOM,,, MERT ÉN LEGALÁBB LÁTTAM ÉS MEGÉRINTETTEM A TENGERT !
Itt vagyok az emlékeimmel,,és nézem a távoli tengert !
Hajók úsznak rajta ! Vitorlájuk feszül a szélben,,,szelik a habokat,,, csodálatos látvány ! Mit csinálnak jobban mint én ! Hogyan tudják így uralni a tengert ??
Kudarcot vallottam ,,,,,az én vitorlám elszakadt,,, léket kaptam,,,elsűlyedt a hajóm és majdnem meghaltam !
Őket nézve, mégis a Petőfi híres sorai jutnak eszembe:
Jegyezd vele az égre
Örök tanúságúl:
Habár fölűl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!
A parton ülve,, meggyógyulva örülve az életnek,,utolsó gondolataim a következők :
Kijövök néha a partra,,, nézem a csodálatos tengert,,elmélázok,, visszaemlékszem a szép dolgokra amiket láttam ! Vajon,,, valaha egyszer a dagály elhozza-e idáig a vizet ????
Hűvös hullámai,simogatják-e még a lábamat,,, ??,,,és ha elalszom a parton,, elér-e a dagály.....magával sodor-e még egyszer a víz ??
És bár az eszem azt súgja üljek távolabb,,,üljek jó messze,,,de mégis,,,ki tudja miért,,, mindezek ellenére,, ha nem is szállok hajóra,,,de minden alkalommal amikor kilátogatok ide,,,,, a part közelében maradok,,, a dagályra bízva a történetet....
Hogy miért,,,ezt talán csak a tündérek tudnák megmondani !!!
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése