.
csodálatosat álmodtam
ha ez a naplóm, már pedig az, akkor el kell mondanom
álmodtam már egyszer hasonlót
de az csak egy pillanatig tartott,
inkább csak egy életkép volt
de a mai az percekig tartó valóságnak tűnt
minden érzésével, örömével, csodájával
teljesen valóságosnak
boldog voltam
mint egy rég vágyott
reménytelennek tűnő csoda megvalósulásától
de tudtam hogy csak álmodok
és abban a pillanatban ahogy a végéhez értem fel is ébredtem
és megpróbáltam alaposan eltenni az emlékeim közé
mert pontosan tudtam
hogy ez az az álom ami soha nem fog valóra válni
megpróbáltam boldoggá lenni azoktól a percektől, amiket álomban átéltem
és érdekes mód nem voltam szomorú attól hogy felébredtem és vége lett
valahogy úgy éltem meg, hogy ennyi járt nekem
és hálás vagyok érte
valahol a tudat alattimban tudtam, hogy miután felébredtem meg kell jegyeznem gyorsan a történteket, mert nem fog megmaradni bennem
és valóban
az álmok néha , leginkább és legtöbbször az általuk keltett és megmaradt érzések formájában rögzülnek.
de ez az álom kivételesen nem
ez az álom elveszett az általa keltett kellemes érzésekkel együtt
csak a tudat maradt meg
a tudat hogy olyasmi történt meg velem álmomban, ami a valóságban sohasem fog.
Nem jósló álom volt.
Az egy éve álmodott hasonló, pár másodperces, az jósló volt.
Tudom hogy meg fog történni.
De csak úgy ahogyan abban a pár pillanatban megéltem álmomban.
nincs hiányérzet bennem
hálás vagyok az érzésért
olyan ez mintha egy aprócska titkom lenne
mintha kaptam volna egy kedves ajándékot
egy apró ölelést
KÖSZÖNÖM
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése