Egy apró mosolygondolat

.
Hát igen !
Mostanában az éterből áradó erőlködésekből mindig ugyan az a gonosz gondolat jut az eszembe.

Egyszer Te egy utolsó tőrdöfésként a szívembe mártottad azt a mondatot :


Jó !! Ha így gondolod akkor nélkülem maradhatsz egy középszerű  "............ " 

nem írhatom ki de mondjuk  "ember "

Középszerű lennék ?
Az maradtam volna ?
Ugye ezt Te sem gondolod ?
Talán ?
De ha az lennék, akkor Te soha nem szerettél volna .

És most így nagy betegség szélén, sok szenvedésen túl nekem mégis csak ugyanaz a gondolat jut az eszembe , ami az elmúlt hónapok során, már oly sokszor mosolyt csalt az arcomra !

Van aki a Te hatalmas erőfeszítéseid árán ismert ember lesz,,,, talán egyszer valamikor, valahogyan, de csak és kizárólag  általad, miattad, tőled !
Részben azzal a célzattal hogy megmutasd nekem !
Csak hogy én ezt nem így élem meg .

Vannak akiknek nincsen szükségük ehhez Rád !!!

Vannak akik saját személyiségük által, és saját jogon lesznek azok akik.
Akiket nem másoknak kell azzá tenni akikké akarnak látszani !
És így teljesen azok lehetnek és azokká, akikké szeretnének.
És akit így is szeretnek , őszintén, olyannak amilyen.

És hogy ennek az volt az ára hogy elveszítettelek ???

Őszintén sajnálom, mert akkor a szeretet szó csak Önmagadat jelenti.
És most megalkothattad önmagadat, és szeretheted önmagadat egy kedves személy képében .
De Te akkor sem Ő vagy.
És most már Ő sem önmaga, hanem csak a Te alkotásod !

Tőlem is ezt vártad ugye ?

Hidd el én boldogan vagyok önmagam , mert így én lehetek én, és szerethetnek annak aki maradtam.

És bármi amit létrehoztam azt csak magam tettem. Saját erőmből, saját gondolataim útján.
Mert azt hiszem az elmúlt év során a saját kis kútfejemből olyan sikereket érhettem el a magam apró kis szintjén amiről nem is álmodhattam. És ehhez nem kellett feladnom magam .
Igaz a józan ész okán félbe kellett hagynom a művem, mert az egészségem fontosabb, és így sok ötlet még bennem maradt, de már ezt sem bánom. Magamnak bizonyítottam és ez a fontos.

Az is igaz, hogy ezt az utat Te mutattad meg, és Te indítottál el.
Ezt őszintén köszönöm, örökre hálás leszek érte !

És nagyon sajnálom hogy elveszítettelek, mert akkor és ott én őszintén szerettelek, és a veszteséget borzasztóan megszenvedtem, de ezt bárhol, bármikor vállalhatom, tiszta szívvel.

Azzal a szívvel aki még most is csak ÉN vagyok.

És a legjobban annak örülök hogy ezt most már mosolyogva, fájdalom nélkül elmondhatom .
,