Katona Ági gondolatai mulandóak, a maradóknak .

2012. március 26., hétfő

A tündérekről

.
Érdekes dolgok történnek a világban.

És amikor ezek a megmagyarázhatatlan dolgok megtörténnek, én azt szoktam mondani :


Na látjátok, a Tündérek ezt is összesöpörték nekem !!

És azt is szoktam mondani amikor valami kilátátstalan, nehéz dolog , feladat, vagy helyzet előtt állunk hogy :


Nyugi,, a tündérek majd összesöprik nekem. 
Meglátod olyan tisztára söprik előttem az utat, hogy másfelé majd nem is mehetek ! 

Csak meg kell várni mindennek az idejét.
Nem szabad sietni, nem szabad Őket sürgetni .
Magyarul nem szabad a sorsunk elé menni, és akkor mire odaérünk, már minden rendbe lesz téve, hogy a legsimább, legegyszerűbb módon juthassunk előbbre .
Az a baj, hogy az emberek türelmetlenek, sietnek, és ezzel belekavarnak a saját sorsukba, ,, 
elébe mennek a történéseknek, és nem figyelnek a segítő hangokra.
Mert segítő hangok elvitathatatlanul vannak. 
Ezt már mindenki észre vette.
Legfeljebb csak tagadja !

Szóval ez az összesöprés dolog ma megint bejött nekem.
Mint ahogyan az elmúlt esztendő során, már rengetegszer.
Mióta ezt a bölcs megállapítást megtettem, és mióta hagyom Őket dolgozni, azóta sokkal egyszerűbb lett az életem.
Sokkal inkább azok a dolgok és úgy történnek, ami aztán hosszú távon, vagy a későbbiek során valóban jók nekem.
Csak ki kell várni a megfelelő pillanatot, mert a világon minden esemény, minden dolog, csak egy adott pillanatban kell hogy megtörténjen veled.
Méghozzá a megfelelő pillanatban.

Kár hogy nem írhatom le a mai történetet, de annyira megdöbbentett.
Nem is értem.
Mit akartok nekem bebizonyítani ?,

Hogy vagytok és léteztek ?
Hiszen én ezt már réges régen tudom, és hiszem !
Kevés dolog van a világon, amiben mostanában annyira, oly mélyen, és igaz hittel hiszek, mint bennetek !

Hisz ennyi jelet, ennyi történést már nem lehet nem észre venni, és bennük nem hinni !

Na ilyenkor szoktak a komoly emberek messze futni, és őrültnek nézni.

De érdekes, hogy a körülöttem lévő emberek, már nem tudják nem észre venni, és nem elhinni.
Mert egyszerűen tények..
.

2012. március 22., csütörtök

játék az élettel, játék a szerelemmel

.
miért nem lehet az élet az aminek szeretnénk  ?
miért nem lehet úgy örülni ahogyan élveznénk  ?
miért kell elviselni azt mit nem szeretnénk  ?
s miért élünk úgy ahogyan soha nem élnénk ?

Tópart ?
Másik ?
Erdő ?
Fák is ?
Medence ?
Pára ?
Szauna ?
Szúnyogháló ?
Nevetés ?
Reggeli ?
Virsli, tojás ?
Vacsorára sör és hal ?
nevetés, nevetés, nevetés ?

Játék ?
Mindez csak játék ....

kinyitom a konyhaszekrényt,
s kezembe akad egy pohár,
s még egy , mi látott mindent már

az álom valósággá válik
és a nevetés könnyé
a víz a medence szertefoszlik
és ebben a pillanatban
éles lesz minden egyszere

úgy látom a múltat
egy pillanat alatt
mintha minden megelevenedne

érzem az ízeket
az illatokat
hallom a hangokat
mit senki más nem hallhat

érzem az érintést
nézem a nevetést
lukakat
gombokat
tündéreket
álmokat

ezernyi titkokat
.

2012. március 18., vasárnap

A húsleves és a légypiszok

.
Miért van az hogy egyes emberek egy egész tányér húslevesben,
csak egy apró légypiszkot vesznek észre,
az egész tányér finom levest nem ?

És azt sem hogy a tányér levest, csak Neki tették ide !

És hogy el tudjon rontani egy légypiszok egy egész tányér levest ?

Rossz a szakácsnő.

És kiönteni egy egész tányér levest egy légypiszokért ?

Talán kár is volt főzni.

Hisz ki a fenét érdekel a rengeteg hús,
a sok finom zöldség,
ha lehet foglalkozni a benne lévő légypiszokkal is ?

És hogy miért nem jut eszébe megkóstolni a levest ?

Mert hogy az eszébe sem jut, az már biztos !

Mert nehogy már észre lehessen venni egy egész tányérban egy apró légypiszkot !

Hogy ez hogyan lehetséges ?
Hogy a légypiszok fontos , és nem a leves !

.

2012. március 16., péntek

Egy apró mosolygondolat

.
Hát igen !
Mostanában az éterből áradó erőlködésekből mindig ugyan az a gonosz gondolat jut az eszembe.

Egyszer Te egy utolsó tőrdöfésként a szívembe mártottad azt a mondatot :


Jó !! Ha így gondolod akkor nélkülem maradhatsz egy középszerű  "............ " 

nem írhatom ki de mondjuk  "ember "

Középszerű lennék ?
Az maradtam volna ?
Ugye ezt Te sem gondolod ?
Talán ?
De ha az lennék, akkor Te soha nem szerettél volna .

És most így nagy betegség szélén, sok szenvedésen túl nekem mégis csak ugyanaz a gondolat jut az eszembe , ami az elmúlt hónapok során, már oly sokszor mosolyt csalt az arcomra !

Van aki a Te hatalmas erőfeszítéseid árán ismert ember lesz,,,, talán egyszer valamikor, valahogyan, de csak és kizárólag  általad, miattad, tőled !
Részben azzal a célzattal hogy megmutasd nekem !
Csak hogy én ezt nem így élem meg .

Vannak akiknek nincsen szükségük ehhez Rád !!!

Vannak akik saját személyiségük által, és saját jogon lesznek azok akik.
Akiket nem másoknak kell azzá tenni akikké akarnak látszani !
És így teljesen azok lehetnek és azokká, akikké szeretnének.
És akit így is szeretnek , őszintén, olyannak amilyen.

És hogy ennek az volt az ára hogy elveszítettelek ???

Őszintén sajnálom, mert akkor a szeretet szó csak Önmagadat jelenti.
És most megalkothattad önmagadat, és szeretheted önmagadat egy kedves személy képében .
De Te akkor sem Ő vagy.
És most már Ő sem önmaga, hanem csak a Te alkotásod !

Tőlem is ezt vártad ugye ?

Hidd el én boldogan vagyok önmagam , mert így én lehetek én, és szerethetnek annak aki maradtam.

És bármi amit létrehoztam azt csak magam tettem. Saját erőmből, saját gondolataim útján.
Mert azt hiszem az elmúlt év során a saját kis kútfejemből olyan sikereket érhettem el a magam apró kis szintjén amiről nem is álmodhattam. És ehhez nem kellett feladnom magam .
Igaz a józan ész okán félbe kellett hagynom a művem, mert az egészségem fontosabb, és így sok ötlet még bennem maradt, de már ezt sem bánom. Magamnak bizonyítottam és ez a fontos.

Az is igaz, hogy ezt az utat Te mutattad meg, és Te indítottál el.
Ezt őszintén köszönöm, örökre hálás leszek érte !

És nagyon sajnálom hogy elveszítettelek, mert akkor és ott én őszintén szerettelek, és a veszteséget borzasztóan megszenvedtem, de ezt bárhol, bármikor vállalhatom, tiszta szívvel.

Azzal a szívvel aki még most is csak ÉN vagyok.

És a legjobban annak örülök hogy ezt most már mosolyogva, fájdalom nélkül elmondhatom .
,

2012. március 9., péntek

az elvekről

.
az elveink azért vannak
hogy egyszer jöjjön valaki
aki érdemes arra
hogy  érte
feladjuk őket boldogan.
.
.
a szerelem egy csodás virág
ezer szirommal

mindegyik más
ahogy nyílik egyre illatosabb

és ha lehull egy szirma
akkor ott bújik a következő alatta

ha öntözöd a virágod gondosan
akkor szirma nyílik folyamatosan

csak bontja, bontja
és mindegyik más örömet tartogat

néha megajándékoz egy egy titokkal
arcodra mosolyt csaló
nem ismert
és nem is álmodott
varázslattal

.

2012. március 7., szerda

üzenet a nagyvilágnak

.
Tudod nagyon sokat agyaltam azon, hogy leírjam-e ezt a gondolatomat.

azért gondolkodtam rajtam, mert ahányszor beleindultam mindig túl hosszú lett
és azért is mert nem készülök meghalni.
és még a látszatát is szeretném kerülni ennek 

De amikor ez ember olyan helyzetbe kerül , amilyenbe én kerültem
amikor csak annyit mondanak hogy :
daganatot találtunk önben, de nem tudjuk jó indulatú-e
és hogy van-e máshol a szervezetében,
amikor ebben a gondolatban hagyják napokig,
akkor bizony átrendeződik az értékrendje

bár az enyémben nem nagyon volt mit átrendezni

én eddig is úgy éltem hogy adtam amit adhattam
nem játszottam meg magam, nem hazudtam
elfogadtam amit kaptam hálás voltam érte
és megpróbáltam minden kapott jónak örülni
talán jobban is mint mások
talán jobban is mint kellett volna
és mindig tudatosan abban a jelenben amikor kaptam

tehát túlságosan nem kellett átértékelni, de azért az biztos, hogy ilyenkor sok minden meg tud változni egy pillanat alatt

először is döntenem kellett
és döntöttem
eldöntöttem hogy a rosszindulat
és az áttét
nem létező opció

jó pár órát, talán napot is kellett ezen rágódnom
elképzeltem a hangot ahogyan azt mondja :

Az önben talált daganat rákos, ez áttétes, és ez okozza a fájdalmait !

talán segíthetünk így meg úgy,
talán kéne kemó,
meg sugár,
de vannak jó gyógyszerek,
és majd segítünk,
de akár meg is gyógyulhat
és ilyen kezelés kell, meg olyan,
és ilyen gyógyszer meg amolyan,
és annyiba kerül hogy az egész család majd csődbe megy, de sebaj
hogy minél tovább elhiggyem ,, nem fogok meghalni.

de aztán ha már mindenki tönkre ment, ha már a gyerekeim látták az agonizálásomat
ha elviselték éjszakánként az ordító fájdalmamat,
akkor majd egy szép reggelen akár mégiscsak meghalhatok.

na ennek a gondolatmenetnek a végén döntöttem el hogy nincs ilyen opció
és ezt közöltem is a családommal
meg Veled,
meg az orvosokkal
meg mindenkivel

és ettől már többet nem féltem
tudtam hogy én nem tudnék bölcs döntéseket hozni
tiltakoznék a gyógyszerek ellen, hiszen jelen bajomat is a gyógyszerek okozták
határozottan elutasítanám a kemót
és nem lenne az az orvos akinek elhinném hogy ebből meg lehet gyógyulni

szóval lehetőség elvetve

de értelmes ember lévén azért sok minden végigfutott bennem.

tudom a sorsom
sejtem a feladataim
talán lassan már a küldetéseimet is

és csak most vált igazából tisztává
egyetlen röpke nap alatt
az amit eddig is sejtetem
hogy az emberi cselekedetek mennyire kicsinyesek

a bosszújátékok
a harcok
az erőfitogtatások
mintha ovis gyerekek versenyeznének azon ki tud messzebb pisilni a homokba
szeretlek vagy nem
megérdemeltél vagy nem
majd én megmutatom neked hogy egy életre megtanuld

olyan viccesen nevetségesek annak akinek az élet lehet hogy már csak pár hónap

hirtelen annyira értékessé válik
a napsütés
a szeretet, az ölelés
a virágok, a madárcsicsergés
a hó a fagy
a jégvirág az ablakon
a szél az arcomon
katicabogár a karomon
a csókod az ajkamon

és ezentúl ezt akarom élvezni minden napomon


csak az aki közelében járt a halál igazi lehetőségéhez, csak az tudja érteni, és megérteni
hogy ilyenkor az ember a rosszat már mennyire nem engedi
nem engedheti maga köré
nem keresi
és ha a pofájába dobják, akkor is csak kineveti

mit nekem a Ti pofonotok !
nekem az életét , az élet induló pofonját kell visszadobnom !

és higgyétek el ez az érzés tud csak igazán erőssé tenni

és visszaütöttem
és nem hagytam magam
leginkább azzal hogy csak a jót a szépet láttam
hogy fricskát nyomhattam
hogy nem adtam magam

mert úgy döntöttem, nincs ilyen opció

és ezzel a határozott döntéssel mentem már vissza az orvosokhoz
és csak csodálkoztak rajtam
a nevetésemen
az optimizmusomon
a határozottságomon
a derűmön

gondolom nem ehhez vannak hozzászokva egy ilyen problémával birkózó embertől

nem csak gondolom, meg is mondták :-)

és mit ád Isten tárták karjaikat,
igaz hogy itt ez a daganat,
igaz hogy ki is kell venni, akkora nagy
de értsem meg ők ezt azért nem vették észre, mert minden leletem negatív
hogy ilyen bajokkal másnak kellene lenni a vérképemnek
másnak az életfunkcióimnak
mást kellett volna mutasson az EEG
hogy csak egyedül a fájdalmam igazolta, vagy inkább sejtette a bajt
hogy amúgy annyira egészséges és erős vagyok hogy ott ahol ki kéne tudni mutatni a gyulladást ott nem kimutatható,
ahol izomsorvadásnak kéne lenni, erős izomzatom van
és csak csodálkozva tárják karjaikat
még jó hogy van MRI, meg CT.

és ezt üzenem a nagyvilágnak :

aki a halál szelével volt kénytelen akár csak napokig is szemben menni,
arról visszapattannak az emberi bántások
az életben csak a szeretetet és a jót keresi és veszi észre mindenhol
és kikacagja azt amit tőrdöfésnek szánnak,
hiszen onnantól fogva sebezhetetlenné válik
Isten ezt adja cserébe !

vannak égbe törő repülők
motor nélkül,
kis motorral
aprók és nagyobbak
helikopterek
utasszállítók
rakéták
űrhajók

és egy repülőnek minél közelebb kell szárnyalnia a Naphoz
minél magasabbra és minél több akadályt leküzdve,
azt annál erősebbre építik

és ha nem követnek el az építés során nagyobb hibát, akkor az az űrhajó magasra fog szállni
leküzdi a gravitációt, le a magasságot, a légköri viharokat, a fellegeket a légellenállást
és túljut oda ahol már nincs sem légkör, sem időjárás, és így tér Föld körüli pályára

útját nem tudják megzavarni olyasmik amik egy kisebb földi gépét igen
sem viharok, sem semmi más,, csak repül, szárnyal egyenesen az ég felé
az egyetlen cél felé
sebezhetetlenül
és győztesen

ugyanis ha meggyógyulok, csak győztes lehetek !!
.

2012. március 3., szombat

két hete a csőben

.
csak feküdtem a csőben
csendben
feszülten

próbáltam elővenni okosabb énem
ennél tágasabb helyeken is el tud fogni a fóbia
és most itt feküdtem egy csőben

tudtam hogy nem  nyithatom ki a szemem, mert akkor bepánikolok
azt is tudtam
hogy nem nyomhatom meg a pánikgombot, mert akkor nem lesz meg az eredmény
és nem tudom meg a bajom
azt is pontosan tudtam hogy ebben a fél órában álmodoznom kell
hogy eltereljem  minden ostoba gondolatom

nem akartam a szerelmedről álmodozni
azt megkapom minden nap, minek álmodozni róla

imádkoztam kicsit, de hamar abbahagytam,
mert ugyan szoktam,
de ebben az állapotban méltatlannak gondoltam a könyörgést
ugyan mivel érdemelném én ki Isten segítségét

tovább gondolkodtam

tudtam hogy nem szabad kinyitnom a szemem ,
mert akkor cirka 10 centire lesz tőlem a plafon és hamar rá fogok jönni arra , amit amúgy is tudok,
hogy egy alagútban vagyok
az elme csodálatos, és tudtam hogy használnom kell

próbáltam a történetem szálait szövögetni
de nem voltam képes rá

bár méltatlannak éreztem magam rá, de mégis imádkozni akartam.
nem kegyelmet kérni
nem a gyerekeimre hivatkozni
csak úgy
mint ember
ha
egyáltalán
léteztek jó dolgok amiket tettem
de nem az a fajta ember vagyok, aki bármi jó cselekedetéért jutalmat vár
ígérni sem akartam, tehát ismét elvetettem az imát

mégis mire gondoljak ?

ez a hosszú gondolatáradat is csak pár percet vett el a több mint fél órából, amit ezen a zajos szűk helyen kell töltenem.

elkezdtek a könnyeim lassan csorogni az arcomon
forró könnyek a meleg arcomon
és csak ömlöttek csendesen hangtalan
zokogás és sírás nélkül
patakokban
nem önsajnálatból
és talán nem is félelemből
csak úgy
a fáradtságtól
talán,,,,,

tudtam hogy nem kezdhetek el sírni, mert akkor eldugul az orrom, és feldagad az arcom is.
és itt, most nem lehet orrot fújni
hiszen megmozdulni sem szabad

egyszer csak azt vettem észre hogy nem zavarnak a zajok
amitől annyira féltik az embert, pont az nem zavart

a szemem nem mertem kinyitni továbbra sem

álmodni akartam
elkezdtem félni attól hogy mi van ha rám jön a roham
ha meg kell mozdulnom, akár csak egy kicsit is
elkezdett viszketni az orrom, feszülni a fenekem, húzódni a kezem
szóval minden zavaró ami miatt igazán meg kéne mozdulni
hogy odébb tegyem, megvakarjam megigazítsam
még fintorogni sem mertem
ezt nem hiszem el

nem volt mostanában olyan hogy fél óráig ne jöjjön a zsibbadás
mit fél órát,, 5 percet sem hagyott a nyavalyás 
és mi van ha elkezd zavarni a kezemből kilógó cső
a végén kiderült hogy nem is lógott ki a kezemből cső, csak egy szurit kaptam oda

és ez a mozdulatlanság

eszeveszetten kezdtem keresni azt a gondolatot amivel elfoglalhatom magam
elkezdtem kipipálni a lehetőségeket

-Rád nem akartam... nem szerettem volna ha szenvedéseimnek ennyire részese lennél
Rólad minek álmodozni, hiszen itt vagy

-Istent sem akartam belevenni.... ha akar segítsen alanyi jogon, ha nem, hát így jártam

-Rá sem akartam gondolni.

amíg vágyaim voltak irányába, amíg hiányzott, lett volna értelme,, most már minek
már nem képzelek el helyzeteket, sem történeteket,,
azt hiszem ha lennének sem tudnék már vele mit kezdeni
az ember belseje is változik néha
ha nehezen is

-macikám nem jött
hiába hívtam nem jött

de nekem nagyon kellettek a gondolatok

aztán arra gondoltam hogy mi lenne ha hívnám őket
talán tudnának okosat mondani
miért is ne ?

és hívtam
és mormoltam a két nevet
és olyan dallamosan csengett a fülemben, hogy szinte életre kelt
és újra meg újra, szinte már daloltam
vagy szavaltam,
éreztem hogy megnyugszik tőle a lelkem

Vircina és Galyóca,
Vircina és Gaylóca,
Vircina és Galyóca
vigyétek lelkem
vigyétek szárnyalni
szenvedő testem

hát ez nem zene ????
és elmondtam újra
meg újra
a végén már szinte énekeltem

éreztem ahogyan elindult útjára  hívó szóra a lelkem

száguldott erdőn át , s réteken,
folyók fölött , s völgyeken

egy tisztás szélén állt meg
ott voltak, mindketten
de nem is ketten, sokan

szemem rögtön azt kereste akit nem látott volna szívesen
de nem volt
nem volt sehol

nevetgéltek, táncoltak
virágkoszorúkat fontak

várták a közeledő tavaszt
hogy honnan volt itt már virág ?

én is ezt kérdeztem volna,
de mielőtt szólásra nyílt a szám körülnéztem
itt a fákon már lombok voltak, a réten  nyíltak a virágok
és csak akkor jöttem rá hogy meleg van
kellemes meleg
csiklandozó
bódító
vágyott és óhajtott meleg
napsütés
tánc és zene

és akkor észre vettek

mindketten
setén sután
felém jöttek
rögtön felismertek

szép mosollyal köszöntöttek
ez a legszebb köszöntés
nem tudsz rá válaszolni
csak egyféleképp
mosollyal

ahogy megálltak észre vettem hogy Galyóca dugdos a háta mögött valamit
nem mertem én kérdezni semmit
nem hogy kérdezni, levegőt sem nagyon mertem venni

azt hittem ha megmozdulok elillan az egész mint egy röpke álom és akkor ott találom magam ismét a csőben

szégyenlősen elővette a kicsiny kezében illatozó aprócska csokrot

ibolya
tessék
a tiéd

emlékszel az ibolyádra ?
a tavaszra
a versre
a nyárra ?

itt már nyílik
lassan már el is nyílik

Te most elénk jöttél, ide ahol még nem kellene lenned, a jövőbe

 neked most szükséged van erre a csokor ibolyára
mely a reményt mutatja számodra
a jövőt, ami igen is vár rád

tudnod kell hogy jól fogsz kijönni a történetből
tudnod kell, hogy soha nem hagyunk magadra
de mindennek megvan a maga helye és a maga értelme a világban

neked most ott kell lenned
most ezeken át kell menned,
mert tanulnod kell belőle
mert le kell győznöd a betegséget
meg kell mutatnod az erődet
és csak akkor tudod meg az igazi értelmét ha már túl vagy rajta

de soha ne hidd hogy nem vagyunk veled

ott vagyunk mindenpillanatban

menj vissza
és légy nagyon erős
szükséged lesz az erődre

mi itt várunk rád ezen a napsütéses réten
itt, a többiekkel együtt, azokkal is akiket már ismersz,
és azokkal akikkel csak ezután ismerkedsz meg

van jövőd, van tavaszod és lesz nyarad
de csak akkor lehetsz itt ha most elviszed ezt a mosolyt
és vidd ezt a pár szál ibolyát is magaddal

ha visszamentél csak egyetlen egyre gondolj !
Ide kell érned, mert mi itt várunk majd rád !

de ez csak a jövő
a jövő
a jövő
és dolgoznod kell érte keményen

abbamaradt a fülsiketítő, idegtépő kattogás
az asztal kigurult a gépből és lassan leerszekedett
felsegítettek, és kedvesen megkérdezték :

jól van ?
minden rendben ?
nem zavarta a zaj ?
segíthetünk ?

csak zavarodottan néztem rájuk, de azt hiszem Ők ehhez pontosan hozzá voltak szokva.

és abban a pillanatban ahogy lábra segítettek, belenyilalt a görcs a lábamba
kértem két percet amíg elmúlik
hiszen mi már annyira össze vagyunk szokva
a görcseim és én
hogy pontosan tudjuk hogyan jön, meddig tart

csak az orvosok nem tudják

és akkor döbbentem rá, hogy az elmúlt több mint fél órában egyetlen egy sem kínozott
így tudtam mozdulatlanul feküdni több mint fél órán át.
.