Katona Ági gondolatai mulandóak, a maradóknak .

2012. január 23., hétfő

.
Megbújok öledben kisgyermek vagyok
Megnyugszom csendesen ha átölel két karod.

Parizeres vajas kifli paprikával

.
avagy gondolkodtál-e már azon mit nehezebb elviselni :

- annak a hiányát amit ismertél de elveszítettél
  mi tiéd volt, mit megízleltél,,
- vagy annak hiányát mi sosem volt tiéd

- és ami tiéd volt de örökre eltűnt és soha nem kaphatod vissza mert már nem létezik
- vagy azét, mi itt van közeledben,
  s remény van rá hogy visszakapd még
  s így a remény örökké benned él

- hogy olyasmit nem kaptál meg minek már tudod létezését,
- vagy miről ezt sem tudod létezett-e vagy létezik-e még.

Gyermekkorom soha el nem múló élménye az észak-dunántúli város
a Balaton, a nyaralás, a meleg, a kaland a gyermekkor maga
Nagyanyám testvérei éltek itt, így minden nyaram itt töltöttem Vele.
Emlékszem dédnagyapámra aki közel 100 éves koráig élt.
Emlékszem hogy minden reggel a tejeskávéjába aprították a kiflijét és kicsit megáztatva kanalazta és ette.

A mi reggelink menetrend szerint vajas parizeres zsemle vagy kifli volt paprikával.
Valahogy különleges íze és illata volt.
Olyan amit soha nem tudok elfeledni.

Bizonyára Te is tudod, Te is észrevetted hogy nagyon sok emlékünk az illatokhoz, ízekhez kötődik
és ezek az emlékek nem kép , hanem érzések formájában rögzülnek.
Emlékeink visszarepítenek abba a pillanatban amikor azt átéltük.
Különös érzés ez.

És különös a memóriánk is mely dolgokat így őriz meg

Miért is nem emlékszem az otthoni reggelikre.
Egyetlen egyre sem.
nem emlékszem hogyan ültünk, mit ettünk.

És miért emlékszem a nyaralásom reggelijére ennyire élesen,,
Annyira hogy szinte vágyódom ott lenni
És minden apró részlet bejön
a szoba a terasz a hintaszék, a játszótér a játékok, a gyerekek,a társak
De még a szobában az asztal az ágytakaró a könyvek is,,, minden

És ezek az emlékek azért fájóak különösen mert nem hozhatók vissza.
Hiába mennék oda, nincsenek már meg az emberek, a helyek, a lakást eladták,,
Talán a tér, a tér az ami még meglehet
A padok, a játékok
Már évek óta nem jártam ott
Talán mert nincs kivel
akivel mentem voltam csak megígérte, de nem ért rá velem
,,
Fáj az emlék,

2012. január 20., péntek

Maci a kalapboltban

.
halk matatás hallatszott az ablak felől
először csak valami kaparászás féle, aztán határozottan kopogássá alakult.

felnéztem álmodozásomból, de a párás ablakon át nem láttam semmit.
Mivel nem hagyott alább a nesz odamentem.
Kinyitottam óvatosan az ablakot, de majd frászt kaptam.
Macikám állt ott.

Mi a fenét keresel erre bolond Medve.

megijesztesz.
Duzzogva ültem le kedvenc fotelembe.

De macikám nyelve hirtelen megeredt. Tőle szokatlan módon, elkezdett csevegni, és csak mondta, mondta.
Nem is értettem igazán.
A kalapboltról beszélt, meg képekről, és érzésekről, meg minden furcsaságról.

Értetlen tekintetemet  látva elhallgatott.
Megfogta kezem .
Ahogy megéreztem érintését valami furcsa meleg árasztott el.
éreztem ahogyan testem lassan elemelkedett a földtől és elkezdtem lebegni.
Szépen kúsztam a levegőben, mintha úsznánk, elől maci, mögötte én.

Becsuktam szemem egy pillanatra hogy biztosan ébren vagyok-e de mire kinyitottam egy boltban találtam magam.
Körülnéztem és mindenhol kalapokat láttam.
Kicsi-nagy.,,, női férfi,,, sok sok kalap
Te jó isten hogyan kerülünk mi ide ??
Egy kalapboltba.
Én mondtam hogy ilyesmiről nem tudok írni,,
de ahogy nyitottam volna szám valami furcsa történt,,,

megéreztem egy illatot..
Vircina illatát éreztem....
ez azért érdekes mert volt egy kabtja, egy különleges kabát,, bőrből
és annak az illata egy régi emléket idézett bennem...
Tibor nagybátyám illatát
könyvek, bútorok, fa , pipafüst érett férfi illatának egyvelege
és Vircina kabátjáé

körülnéztem a boltban
fa polcok, bőr , szerszámok, antik minden
a levegő is
csodabolt volt ez
a történelem megkövült lehellete

de mi a csudát keresünk mi itt ??
pillanatok alatt otthon éreztem magam
meg nem tudnám mondani miért.
az illatok a látvány, a rendben lévő rendetlenség, vagy a rendetlenségben uralkodó rend
nem tudom
szemem elkezdte keresni medvémet
egy polc mögül kukucskált ki vicces fejfedővel a fején

kérdőn tekintett rám, de én nem értettem mit akar
ronda kalap, nem hozzá való
még mindig nem értettem mit is keresünk mi itt.

ekkor Maci beállt egy tükör elé
gyanútlanul, ahogyan és is gyanútlanul léptem mögé.
néztem mit is lát a tükörben és érdekes dolgot láttam

olyasmit, amit még soha

a tükörben maci állt a kalapban ,,, illegett és billegett, mint egy kamasz lány

de ahogyan kicsit odébb mozdultam a tükörben az én macim fején egy egészen más kalap volt..
visszaléptem, majd újra elhajoltam, de a két kép nem egyezett,
aztán elmozdultam a másik irányban is, most már direkt

és egy harmadik kalapban állt előttem kedves medvém

hirtelen megfogtam maci vállát és magam felé fordítottam és belenéztem gyönyörű szép szemébe
megijedt, nem értette mi a bajom..

szerettem volna megszólalni, de nem tudtam
most mi a csudát kérdezzek tőle ??
milyen hülyén hangzana  hogy :
Mondd maci rajtad csak egy kalap van, ???,, de miért látok én minden szögből más kalapot rajtad ugyanabban a tükörben ??

megzavarodva hátatfordítottam.
éreztem hogy érzéseim megzavarodtak
éreztem hogy valami nagyon nem stimmel
hogy ugyanazon kép a tükörben egészen másnak látszon attól függően hogy milyen szögből nézzük ??

furcsa,, nagyon furcsa

Maci !!

Gyere ! Menjünk haza
.

2012. január 18., szerda

A válasz

.
hmmmmmmmmmmmm

nem hiszek a mártír érzelmekben.

a szívben hiszek, mely kinyílik nekem s befogad
a szájban hiszek, mely forrón issza ajkamat
az ölelésben hiszek, a testben, s a karokban,

hiszek a jelenben, a pillantásban,
a szemekben rejlő varázsban
a tekintetben mely minden érzést átad
s hiszem hogy ha ez nem megy át baj van

hiszek abban hogy a  NEM szó baj jelent
mert őszintén szerető szív nem mond nemet
hiszek a szerelemben amit adtam,
abban amennyit adhattam
és leginkább hiszek a cinkenyomomban
de ezt Te tudod legjobban

hiszek a jelenben, mert nem biztos hogy lesz jövő, amiben elmondhatom,,,

s remélem a jelenben mindent elmondtam
mert akkor tudom hogy minden rendben van,,
a többi nem rajtam múlt

de sajnos hiszek még egy dologban
a foltban mely általad
most már örökre rám van varrva
ha akarom, ha nem
s talán tagadni sem tudom,
tán nem is akarom,
s le nem vethetem
mert lelkem
s létem része lett örökre
.

2012. január 13., péntek

bölcsesség egy ostobától

.
Felelősen , felelősséggel szeretni a legnehezebb dolgok közé tartozik a világon.
Megfelelően önzőnek lenni és közben önzetlenül szeretni
szorítani, ölelni, de ha kell elengedni
nevetni rá és belül csendben aggódni
megérteni, elviselni, ha kell feledni
... tudni mennyit szabad adni, és mennyit elfogadni
nagy feladat.
S felmérni bölcsen mivel teszel jobbat, hogy jobb a másiknak !
Ha vagy, vagy ha nem,,,, ha elmész , vagy ha mégis maradsz,,,,
hogy ajándék vagy vagy vigasz,, esetleg a legnagyobb baj,,,,
és mindeközben saját érzéseid félretenni, szinte megoldhatatlan.
És ha szeretsz mégis ezt kell tenned.
Mert ez a szeretet.
.