Katona Ági gondolatai mulandóak, a maradóknak .

2012. december 21., péntek

Néha amit nem teszünk meg többet számít, mint amit megteszünk.

egy szerettünk sírjánál a legszomorúbb könnyeinket azért a szavakért ejtjük, amit nem mondtunk ki
és azokért a cselekedeteinkért, amit nem tettünk meg .

2012. november 15., csütörtök

A luk

.
Hideg téli estének ígérkezett, pedig még csak ősz volt.
Amikor kiléptem az udvarra feltűnt a hatalmas világosság.

Telihold volt.

Hideg, esti, telihold rossz emlékeket idéz.

2 évvel ezelőtt egy ilyen estén ,,,,,,,,,,,, szóval zokogtak a csillagok.

De mára már csak  a Hold mosolyog

teli pofával vigyorog

csendesen elmentem a garázsig, tettem a tűzre
pár percig még bámultam bele a lángokba, majd nyakamba húztam a kabátot és indultam befelé a házba

a szemem sarkából furcsa mozdulat árnyékára figyeltem fel

ahogy odafordultam macit láttam kapálózni

elindultam felé, a hegy felé

hatalmas karmozdulatokkal készült ütni valamit, ami a földön volt

- hello,,    - köszöntem felé
mi a náthát csinálsz itt ebben az időben ??,

- játszok

- játszol ???
mifélét ??

- hát golfozok

- téli estén, a hidegben, sötétben, éjszaka ??
megbolondultál ?

- milyen sötétben ?
telihold van :-))

széles vigyorral lendítette kezét agy újabb ütésre
és eltalálta
a hányaveti ütővel, eltalálta a hányaveti labdát , és az csak repült, repült a Hold felé
aztán nagy avarcsörömpöléssel leesett egy távoli bokorba

Maci nagy lendülettel elindult felé

- hó hahó !!! hová ez a nagy sietség ???

- hát a labdáért.

-na de,,, de de ,,,
ne hülyéskedj hogy tényleg itt az éjszakában,,,
na meg a rettenetes erdőben ??

és hová ütöd ??
mi a cél?
meddig az addig ??

- hát a lukig

- milyen lukig ?
hol a luk ?,

- a luk, a luk,,, szóval a luk az majd lesz
odabenn az erdőben
valahol

de ne okoskodj, hanem gyere
gyere keresd velem

elindultunk, megkerestük, megtaláltuk
meg ne kérdezd miért indultam el vele
csak mentem
mert a jó barátok már csak ilyenek
mennek

ekkor Maci a kezembe adta a labdát és az ütőt

- most Te ütsz !!

- én ?
na de meg szabad fogni a labdát ?

tulajdonképp mik itt a szabályok ?

- szabályok azok nincsenek
az a szabály, hogy Te meg én együtt vagyunk
egy labdát ütünk egy ütővel, addig míg lukat nem találunk

- te jó Isten,,,, hosszú egy éjszaka lesz ez

de aztán szót fogadtam, megragadtam a labdát, letettem a földre, suhintottam az ütővel és a labda meg repült
és repült
és repült

egyik ütés a másik után, felváltva ő meg én
a Hold ragyogóan sütött
valahogy a hideget sem éreztük
sőt
kifejezetten kimelegedtünk ahogy rohantunk a hegyen föl, a völgybe le

egyszer csak eltűnt a labda
ahogy felcaplattunk a fennsíkra megláttuk
egy luk mellett állt meg pár méterre

- felkiáltottam :
Maci !
nézd !
egy luk !

- na nem megmondtam neked !
ahol játék van, ott luk is lesz !

diadalittasan kezembe nyomta az ütőt és ragyogó szemeivel kísérte a mozdulatomat

és és és egyből bele
a legközepébe

örömünkben a nyakamba ugrott
elkezdtünk nevetni
hancúrozni a földön a Holdsütésben
valahogy nagyon lehengerlőre sikeredett ez a nevetés

amikor lenyugodtunk Macikám elcsendesedve szólalt meg :

- na mi van a távoli férfi hanggal ?

 megdöbbenten néztem rá

- hát Te meg honnan tudsz erről ?
hiszen még én sem tudok róla

- tudod, én vagyok a legjobb barátod
ott vagyok a zsebedben
mindent hallok és mindent látok

szóval mi van vele ?

- nem tudom ,, én sem
nem ismerem, soha nem láttam
de az első hangjából tudtam hogy érdekes

először azt hittem csak képzelődök

éreztem ahogy hatok rá a hangommal

nem tudom ezt máshogyan elmondani
pontosan tudtam ahogyan kiejtem a semmitmondó szavakat a számon hogy hirtelen mit érez

hogy hallani akar
hogy nem akarja befejezni a beszélgetést
hogy nem akarja letenni a telefont
hogy mindjárt vége a harmadik mondatomnak is és le kell tenni
és nem akarja
hogy jól érzi magát a hangomban
otthon van bennem
de előtte soha nem beszéltünk
soha nem láttam
nem ismerem
ahogyan ő sem engem
mégis pontosan tudtam

aztán 2 nap múlva újra megszólalt a telefon egy ostoba : minden rendben,,, sikerült ??? kérdéssel

és akkor már biztos is voltam benne hogy jól éreztem
tudtam hogy újra hallani akarja majd a hangomat

de butaság
soha többé nem fogok vele beszélni
de tudom hogy elraboltam egy kis szeletkéjét

érdekes nem ??
különleges érzés nem ??

- buta vagy !

Jó volt hallani ?
jó volt érezni ?

akkor fogd meg az ütőt, nyomd a kezébe, és keress magatoknak egy lukat.

LUKAT MINDIG LEHET TALÁLNI, HA VAN KIVEL JÁTSZANI
.

2012. november 7., szerda

Zsebszerelem

.
Csak bámultuk bámultuk a tüzet
összebújva melegedtünk
mindketten gondolatainkba merültünk

egyszer csak eszembe jutott valami, amit Macival még nem beszéltem meg :

- tudod hogy a szeretet állandó a világban ?

na most macimon volt a meglepődés sora

- miről beszélsz ?
mi van ??

- hát hogy a Földön a szeretet , a harag , a bánat, a gyűlölet , a szomorúság állandó.

ez a dolog valahogy a Holddal van összefüggésben.
a tündérek a világ keletkezésekor ide hoztak egy csomó szeretet , szerelmet
haragot és bánatot, és azt mondták az embereknek, hogy ezzel gazdálkodhatnak

mindez a Föld és a hold között áramlik ide, meg oda, és ez tartja egyensúlyban a világot

amikor valahol valaki boldog, valahol máshol egy ember épp nagyon szomorú lesz
amikor valahol valaki meghal, máshol egy új élet születik
amikor valaki szerelembe esik, akkor máshol egy szív épp megszakad

ezért van az hogy soha nem tudsz maradéktalanul boldog lenni
mert a tudat alattidban érzed, hogy valakitől ez a boldogság elszívódik

de nem tudsz igazából reménytelenül szomorú sem lenni, mert tudod , hogy csak idő kérdése és minden megoldódik

ha lenn vagy a gödörben, akkor egyértelmű hogy valahol távol már a jó közeleg

csak néha nehéz ezt belátni
ha a fellegekben repkedsz, akkor nyilvánvalóan tudod, hogy nemsokára ennek is vége lesz
és már nem repkedsz

talán ezért félek én egy kicsit a felszálló ágaktól, de ez egy törvényszerűség
remény a boldogtalanságban
és érzelem megtartóztatás a boldogságban

na már most
mit tehetsz akkor , ha valaki nagyon fontos Neked
ha félsz attól hogy amikor jön a szeretet elvonás,
és minden szép elmegy
a mindennel együtt ő is

akkor hogyan mentsd meg őt magadnak

hogy ne tudja elvinni a bánat , hogy megmaradjon a szeretete neked

szóval Vircinától  tanultam a tutti trükköt :
zsebre kell tenned

ha valaki fontos a számodra, akkor beleteszed a zsebedbe
a szívét, a lelkét , az emlékét

így amikor nagyon nagy szükség van rá, akkor bármikor veled lehet
mert ami a zsebedben van, közel a szívedhez, azt nem vihetik el
még az örömfalók sem

na Maci !!

ezért vagy Te mindig velem

mert Te vagy az , akire bármikor, bárhol szükségem lehet.
Tudod Téged szeretlek a legjobban a világon

bármi is történjen, Te mindig itt vagy velem
a zsebemben

ez az igazi zsebszerelem
.

2012. november 4., vasárnap

A lángok éneke

.
nyűgösen mentem ki megpakolni a kazánt
hideg van kinn
meg lusta vagyok

és lenne dolgom idebenn is

persze hogy kialudt már

szépen papírt téptem, összeszedtem egy kis kérget, szemetet és leültem egy tuskóra hogy megvárjam míg rendesen meggyullad a rakás

szépen lassan, ahogyan azt illik lobbant fel a láng
majd terjedt hasábról hasábra

a kazánból elkezdett áradni a finom meleg
a lángok érdekes táncunkat járták

elkezdtem összeszámolni hányféle színe van a tűznek, amikor megéreztem hogy valami puha meleg dörgölődik a lábaimhoz
lenyúltam, megfogtam és az ölembe vettem

most már együtt néztük a lángok táncát

Te Maci !!
érzed ezt a finom meleget ?
az ember szíve szerint becsukná a szemét és elaludna :-)

- aha,,, érzem
de mi ez a szomorúság rajtad ?

- szomorúság ?
nem vagyok szomorú
csak olyan nyomott a hangulatom
lelassult az idő

- ennyi az összes ?
semmi bajod ?
nem bántott senki ?

- nem,,, tényleg nem
csak a csend,,, nem szeretem a csendet az életben

Maci mély hallgatásba merült
percekig egyikünk sem szólalt meg
aztán hirtelen, halkan megtörte a csendet

- énekelj nekem !!!

- tessék ???

- most ,,,,, énekelj nekem

- ne de mit ?
hogyhogy énekeljek ?

nem tudok

megint csend következett
magamban kerestem a dallamot ami ide illene

- nincs hangulatom,, nincs dallamom , nincs ihletem

- nincs ?? tényleg ?
hiszen Te mindig énekelsz
mindenről eszedbe jut egy dal
minden egyes szóról

hogyhogy most nincs ??

- Tudod Maci énekelni , csak úgy nem lehet
muszályból
kérésre
diktálásra
elvárásra
szükségből

énekelni akkor lehet ha jön a dal, ha belelopja magát a szívembe, a fülembe a lelkembe

csak belülről jöhet igazán szép zene.

ahogy ezt elmondtam éreztem hogy valami felizzik bennem
elkapott megint a lelkesdés
magam sem tudom miért
miért lelkesedtem, és miért pörögtem fel

amikor észrevettem magam elcsendesedtem
ránéztem macira és akkor vettem észre hogy kitágult szemmel, kérdőn néz rám
hangtalanul beszélt
szemrehányt

- most mi van ?
Miért nézel így ?

mi rosszat mondtam ?
mondtam valami rosszat ?

- hmmmmmmmmmmmmmm

ha te nem tudsz bármikor, bárkinek, bármit , bárhogyan énekelni, akkor miért várod az élettől hogy ezt tegye ?
Miért gondolod hogy az éltetnek mindig van számodra dala ??

néha az élet is hallgat, és ezt meg kell értened.

- igazad van .
lecsendesedtem
visszafordultam

ismét elkezdtem a tüzet bámulni

kicsit sem lett jobb a hangulatom
elkezdtem a tűz ropogását hallgatni
és ahogy így belelazultam a meleg látványba,, egyszer csak meghallottam

a tűz dalolt

csak ott
csak nekem

gyönyörű tűz táncához,
még gyönyörűbb tűzdalt dalolt
.

2012. november 2., péntek

A kulcs örzőjének a titka

.
és hogy mi az amire igazán vágyok ?
a nagy titok ami miatt sóvárgok ?
céltalanul kóválygok ?

ha már elkezdtem olyan jól esik elmondani

amire igazából őszintén és nagyon vágyom

NEM 

egy ember névvel, címmel, arccal
egy érzés mint a szerelem, a béke , az öröm
egy állapot , mint a boldogság

amire én igen nagyon vágyom
amiről én azt gondolom most nagyon messze van
az egy nagy titok

az aranycikesz ,, a láda ,, és annak a kulcsa

s hogy kinek a zsebében van a kulcs
és ki az aki majd kinyitja ?
Mit tud,mit akar a cikesz ?
Mi vár arra aki kiszabadítja ?

És mi maga a  titok ?

lenne erre egy szavam
ami nem gyűjtőszó
nem is egy fogalom
csak egy főnév, vagy név, inkább nevek
de abban minden benne van

az összes titkom hordozója
a kulcs őrzője kilétének a titka

és ha szomorúnak tűnök
vagy elégedetlennek
bánatosnak
összetörtnek
céltalannak
akkor csak az értheti meg miért, aki ismeri ezt a mesét

és csak az értheti meg miért is nézek sokszor sóvárogva a messzibe
még akkor is , ha meglenne minden okom a boldogságra

mert mese nélkül nem élet az élet

még a boldog,  gazdag, vagy sikeres  élet sem !!
 

.

2012. október 28., vasárnap

2012. október 24., szerda

A lélekvadász

.
Abban a pillanatban ahogy megszerezted,, elvesztettél valamit

   ÖNMAGADAT

többé már nem vagy magad, minden csak tőle és ő általa vagy

Amikor elvesztetted őt , visszakaptad önmagad

de úgy érzed ennek, igen nagy ára van
elvesztetted a boldogságodat.

Fel kell tehát tenned a kérdést önmagadnak, mit is szeretnél ?
Most úgy érzed őt visszakapni
és ezért odaadnád magadat.

De hidd el ez a rossz döntés.
Becsüld jobban magad, és megtalálod  aki még nálad is többre tartja, azt aki vagy.

Akkor döbbensz majd rá, milyen értékes is vagy.
Ha már nem Őt akarod, hanem azt, aki téged akar.

És ha véletlen Ő lesz az , akkor szerencséd van.
De ebben ne bízz, ezt ne várd.

Vannak akik kapni akarnak
és akik adni
lelkeket.

Ha eljön életedben az a pillanat, amikor rájössz hogy
Te, te magad vagy
a boldogság, a szerelem, a jó
és nem őáltala
akkor nyered vissza a nyugalmadat.

Rengeteg idő, de eljön
én tudom
és akkor majd sok mindenre rájössz.

Én ezért már csak olyan embert  szeretnék szeretni, akinek igazán, és őszintén, és nagyon

 nagyon szüksége van rám.

A lelkemre, arra aki vagyok.
A szeretetemre
A törődésemre
Aki nem elrabolja lelkemet, hanem zsebre teszi, felemeli és vigyáz rá,,, jobban mint a sajátjára,,, .

Bárki is legyen az  ,
bárhol is legyen

ha jön
ha távolodik
ha van
ha nincs
ha volt
ha lesz

ebben a sok milliárdos ember tömegben az én szeretetre szomjazó iker lelkem.
.

2012. október 23., kedd

Méhecske és a félelemhez való jogom

.
azt azért egyikünk sem gondolta volna hogy ilyen hamar érdekes dolgok történnek..............

vidáman köszöntünk el
mindketten mentünk a magunk dolgára

tettem, vettem a lakásban, és ahogy a zsebembe nyúltam, kezembe akadt valami

puha volt és maroknyi
kivettem,,,,,  a gomba amit Maci vadászott nekem
én ugyan kisebbre emlékeztem, de hát nem vagyok a régi

mosolyogva tálba tettem, és be a hűtőbe
másnap reggel arra gondoltam, gyorsan megfőzöm egy finom levesnek

hintaágyi ebédnek tökéletes lesz
és szűkösen ugyan, de talán kettőnknek is elég

kivettem a hűtőből és igen csak meglepődtem
jó nagy gomba lett belőle

elgondolkodtam azon, hogy vajon ennyire hülyülök, vagy képzelődök-e

aztán nekiláttam és szépen feltettem a tűzre
kis zöldség bele
meg fűszerek,
isteni illata lett

délidőben a már langyosodó levessel kiültem a hintaágyhoz
vártam kicsit, de akár hogy is szugeráltam , macim nem jött

ahogy körbenéztem a kosárkámat vettem észre a hintaágy mellett

határozottan nem emlékszem hogy kihoztam volna
tényleg megbolondultam ??
ráadásul egy takaros kis asztalkendővel volt leterítve
olyan klasszikussal
piros kockással

mély levegőt vettem, és gyámoltalan határozottsággal megemeltem a kendő csücskét
hirtelen nagy kacajjal maci ugrott ki belőle

 MI A PILLLLLANAT !!!

A szívem majdnem kiugrott a helyéről
ijedtemben hátra is hőköltem

Te te te te medve, az életemre törsz úgy érzem

mosoly duzzogva ültem vissza a hintaszékbe

- minek ez a kosár ?,, milyen terveid vannak mára ?-  kérdeztem

- menjünk piknikelni  !!!

- Hová ? piknikelni ??? :-))

- igen,,, ki az erdőbe
csak Te meg én
két jó barát
kéz a kézben
ahhoz kell a kosár,,,
meg a kendő,,,,
hoztam villát,,,,
meg kenyeret

- ja hát kedves,,, délidő van
és én gombalevest hoztam neked
a tegnap vadászott gombából

- jó, az teljesen megfelel !
a kenyérrel pont jó lesz

- hát persze,,, meg a villával, meg a kézimunkás kosarammal

morogtam az orrom alá

elindultunk hát a szokásos úton, kéz a kézben
egy tisztást kerestünk
napsütéses rétet
valami kellemeset

egyszer csak elértünk a mocsárhoz
ahhhhoz a mocsárhoz !!

de csak a kiszáradt helye látszott

óóóóóó,, ha látná, biztosan szomorú lenne

- menjünk tovább, nem ez a megfelelő hely,,,,,,,,,,,,,,, asszem  a Dulimánok földjének titkokkal teli, titokzatos mocsara szomorúan csendes

lassan elérkeztünk egy szép pázsitos kis tisztáshoz
emlékszem már,,, itt is jártunk, itt olyan puha , rugalmas a fű
amire ha rátenyerelsz, majd elengeded, akkor olyan érdekesen visszaugrik

és puha
és meleg
jó lenne egyszer egy ilyenen szerelmeskedni
édesen

na,, hülye vagyok

- maci ! vedd elő a kosarat, terítsd ide a kendőt

elővettem a levest
a dunsztos üveg tele volt vele
majdnem kinyomta a tetejét

pedig határozottan emlékszem hogy csak félig volt mikor eltettem

kis tálkába öntöttük, úgy szürcsöltük, és mártogattuk bele  a kenyeret

ahogyan így csendesen lefetyeltünk közelünkbe repült egy méhecske
vagy dongócska
vagy darazsacska

ki a fene tudja
én nem értek hozzá

csak dongott, dongott
minket körbe

majd frászt kaptunk
először csak legyintgettünk
hessegettünk

én nem vagyok allergiás a csípésre, nem is igen zavar, de hát már csak úgy ösztönből is

megpróbáltuk elkergetni, de mindahányszor visszatért

olyan ismerős volt,
mintha már láttam volna

abbahagytam a kergetőzést
megnyugodva letettem a kezem
mondtam macinak, hogy ő is hallgasson el
ne sikítozzon, ne kapálózzon
csendben, és kíváncsian elkezdtem figyelni, mit is akar ez a fura jövevény
miért nem megy már el ?
most mit akar ?
megesz minket ??

szóval fürkészni kezdtem

csíkos volt, és szőrös, és kicsit duci
olyan tökéletes forma
most hogy így türelmesebben megnéztem
bájos, szép és kedves

a természet csodája
a fizikusok szerint a méhecskének nem volna szabad tudnia repülni
a szárnyai túl kicsik ahhoz, hogy ekkora testet felemeljenek

tiszta szerencse hogy a méhecskék nem tudnak erről
és fittyet hánynak a fizika törvényeire

egyszerűen csak repülnek

csak néztem, néztem megbabonázva
ahelyett hogy hadakoztam volna vele
leszállt és egyre közelebb jött

szinte bámult bele a szemembe
egyenként látszottak már a szőrök a testén
a finom szárnyacskái

az utolsó pillanatban megijedtem, és újra elkergettem

furcsa hangot hallatott
most már tudom, hogy felsírt

de még egyszer, lehet hogy utoljára leszállt
mellettem
és ismét elindult felém
belenézett a szemembe
bele az arcomba
bele a lelkembe

láttam a szemem sarkából, hogy maci , ugrásra készen, kezében egy hatalmas gazzal jön felénk
éreztem a kicsiny lábacskáit ahogyan felmászik a hátamra
hason feküdtem, és ő elbújva felemelt fejem mögé, kezében a fegyverével lapult csendesen
és figyelt

egyszer csak a méhecske hallótávolságon belül, úgy pár centire érhetett
a kancsalságom küszöbén hallom hogy megszólal

- miért bántasz engem ?

miért kergetsz állandóan el ?
én még nem bántottalak soha téged
a mézemet adom
gyógyitalak, ha kell
de te mindig elkergetsz
meg sem hallgatsz
nem vagy kíváncsi rám
kizársz
és nem fogadsz be

mit tudsz te rólam igazából ??

észre sem veszed hogy mióta itt duruzsolok neked
hogy csendben követlek
vigyázok rád

lassan már az életed része leszek, és te csak mit látsz belőlem ????

a fullánkomat !!
pedig ha csak egyszer magadhoz engednél
megsimogatnál , érezhetnéd milyen könnyű és bársonyosan puha a testem
ha meghallanád az énekem
és a szívem hogy milyen szépen ver

Ne kergess el többet !!!

megszeppenve hallgattam
macival egyetemben
éreztem ahogy kardja földre hull
teste kiemelkedik a fejem fölé
és egyre feljebb mászik rajtam

- én, én, én én nem akartam, nem gondoltam
mi így ketten jól megvagyunk már egy ideje
és nem vettem észre,,, vagyis vettelek
mert te is, szóval neked is

szóval csíkjaid vannak, meg minden
és én már félek a csíkoktól
tudod rossz beidegződés

de meghallgatlak szívesen
szóval csak mondd, ha van mit
és úgy érzed nekem kell
és és és és,,,,,,,,,,,,,,,,,, ne haragudj

többet nem szóltunk

maci sem, én sem, és a méhecske sem

felültem, és lassan ettem tovább gondolataimba mélyedve

fél szemmel oda sandítottam méhecskére
kíváncsi voltam mit tesz

odarepült az üveg szélére és nyalogatni kezdte a levest

méhecske és a gombaleves ???

ugyan...

méhecske és a beszéd ??

tényleg ilyen lennék ?
szőrös és szívtelen
tényleg nem veszem észre a közeledni vágyódó lelket ?
tényleg ellököm és elutasítom anélkül hogy megismerném ?

tényleg ezzé lettem ?

a félelemhez való jogom ezzé tett ?
ezt hozta ki belőlem ??
töviseket növesztettem ?
tüskéssé tett ?


végül is szép nappá lett

aludtunk egy jót a napon
ősszebujva
szeretősen
szeretőzősen
hárman

maci
én
és a méhecske
.

2012. október 19., péntek

Maci , a vadászat, és a szerelemlepke.

.
élesen szólalt meg a telefonom ébresztője reggel
élesebben szólt mint máskor, mert alig aludtam az éjjel

este elkezdett fájni a lábam,
már hetek óta nem fájt, de ma este nagyon
a gerincemben kezdődött,és húzódott le  a lábaimban
de annyira megszoktam már hogy nem lehet csillapítani a fájdalmamat, hogy el is felejtetettem hogy most bevehetnék egy pyrint

a kisbaba is többször felébredt
szóval rövid volt az éjszaka, és hamar jött a reggel

kialvatlanul,de mosolyogva ébredtem
rájöttem hogy igazából jó hangulatom van,
süt a nap is, és minden rendben van

már a lábam sem fájt

felpattantam, elkészítettem a reggelijüket és útjára bocsátottam a csapatot

aztán feljöttem és kikukucskáltam az ablakon
szép keleti ablak, a felkelő nap érdekes fényével

ránéztem a hintaágyra és eszembe jutott hogy van egy elmaradt kötelezettségem.

de nem ült senki benne, nem is hintázott az ágy
kimentem és azon gondolkodtam hogyan is hívhatnám ide

ahogyan gondolkodtam egyszer csak rám köszönt

-hívtál ?

- honnan tudod ? meg sem szólaltam...

- jaj embergyerek, hát éreztem..

- mizu ?? kérdezte mosolyogva

- tegnap adósod maradtam  tudom,,,

adósod a meséléssel,
és este elszégyelltem magam
tudom hogy vártál rám, de tegnap nem tudtam

 most sem igazán,, tudod ,,,,,,, szóval ez olyan

szóval csinálsz egy teát
megfogod a tealeveleket, felöntöd a meleg vízzel, letakarod egy takaros tányérkával
és vársz
meg kell várnod amíg leülnek a tealevelek a víz aljára, amíg átjárja a vizet a tea aromája
amíg aranysárgán , tisztán ül a teteje

akkor leszűrheted,
meg kell várnod míg élvezhetőre hűl
csak akkor kezdheted kortyolgatni
és csak akkor érezheted jól az igazi ízeket

szóval most ülepednek a tealevelek

majd ha leülepedtek mesélek....

de most nem ezért vártalak !
akartalak látni !
hiányoztál nekem..

és van egy nagy ötletem
menjünk ki az erdőbe,
vadásszunk :-))

maci szeme kikerekedett

- vadááááásssssszunk ???

mi történt veled ?
sétálni ?
erdő ?,

széles mosolya kísérte a csodálkozó kérdéseket

- nem tudom
ritka szép őszünk van
jó a kedvem
leszakadtak rólam súlyok

van kedvem,,, ennyi

menjünk

kéz a kézben indultunk el az úton
de egyszer csak kiszakítottam magát a kezemből és előre szaladt
jó volt látni, mennyire örül nekem

viháncolt, ugrándozott, majd eltűnt a bokrok alatt.

pár pillanat múlva egy helyes gombával a kezében került elő

boldogan nyújtotta át nekem

- tessék !! neked vadásztam !

hatalmasat nevettem...

- ezt nem vadásztad, csacska, hanem szedted :-)

kicsit lehervadt a szája a hírre

- de kedves vagy.,, elteszem a zsebembe és megfőzzük ebédre

na erre kicsit visszatért az életkedve
újra ugrándozva, bohóckodva beszaladt az erdőbe

kisvártatva összezárt kezecskéjével , ismét vigyorba öltözve került elő

aprócska farkacska kandikált ki két tenyere közül
egy gyíkocskát hozott nekem

szegény gyíkocska
nagyon aranyos, ,,, megsimogattam
de engedjük el Maci, mert nem érzi jól magát
megenni meg kicsi lenne

fogjál krokodilt az mindkettőnknek elegendő

leeresztette a kezét és elengedte
a gyík boldogan visszaszerzett szabadságától rögvest eltűnt az avarban

de macim csak nem nyugodott meg
és ismét előre szaladt

ekkorra már én is beértem a rengeteg erdőbe
és mit láttam hirtelen ??

Maci hatalmas lendülettel kapaszkodik fel egy fára.
Olyan sebesen, amilyen sebesen egy plüssmaci csak tud.

Én már láttam a rá leselkedő veszélyt, de hangom nem érte utol

kiabáltam volna hogy, ne, nem menj tovább, de ijedtemben  torkomon akadt a szó

maci már a megritkult lombkorona tetején volt, és épp kimászott egy vékony ágra.
Keze kinyúlt, hogy megfogjon valamit,,,,,,,,,

és abban a pillanatban   reccccccs
letört alatta az ág
hatalmasat ugrottam, hogy elkapjam
nehogy a földre essen nekem

akkora erővel esett karjaimba, hogy én is a földre vágódtam
sajgó popóval heveredtem
kezemben a bolond medve

zsörtölődtem, morgolódtam, nagyon mérges voltam
replikáztam is vele

-mi a fene történt veled !! ???

nem gondolkodsz mielőtt cselekszel
komoly bajod is lehe,,,,,,,,,,,,,,

de belém fagyott a szó, mert akkor láttam hogy a kezében ismét őrizget valamit
szomorú barna szemeivel esdeklőn nézett rám
volt ebben a tekintetben minden
kérdés
kérés
bocsánatért esdeklés

elhallgattam hát, és figyeltem mit is csinál

ahogy kinyitotta a kezét, egy csodaszép pillangó volt benne
sértetlenül
teljes díszében tündökölve


Maci megfogta és egy fűszálra tette
a pillangó kinyitotta a szárnyát, mintha direkt dicsekedni szeretne

és ahogy szétnyitotta láss csodát ! A szárnyain a foltok és a színek, egy gyönyörű zöld szív mintát adtak ki

maci csendesen megszólalt :

szerelemlepke ..................... Neked vadásztam

meghatódva egy könnycsepp gyűlt össze a szememben

szorosan magamhoz öleltem, és belepusziltam boglyas fejébe

szerelem ??? nekem ??? minek ??

de ezt nem mertem kimondani

csak öleltem, pusziltam,
elkezdtem csiklandozni
a fűben forgolódva hancúrozni
kacarásztunk
és boldogan élveztük a tűző napsütést

én közben arra gondoltam, melyikünk a nagyobb hülye :
a medve aki az én kedvemért egészségét kockáztatva felmászott a magas fa, magas ágának, legvékonyabb ágára
vagy én aki gondolkodás nélkül alá-elé ugrottam, amikor zuhant lefelé

amikor kicsit megpihentünk a pillangó még mindig ott pihent
néha kinyitotta a szárnyát, néha becsukta

lassan elindultunk hazafelé
mielőtt útra keltünk volna maci megkérdezte :

- szerelem lepkét nem hozod magaddal ??

- minek ?
a lepke és a szerelem is akkor boldog ha szabad
ha oda repül, ahová akar

ha akar majd utánunk repül
a lepke is
a szerelem is

hisz van neki szárnya,,,

akár csak a szerelemnek 
.




2012. október 18., csütörtök

Maci varázsgyűrűje

.
fáradtan értem haza
magam sem tudtam miért, sem hogy mitől

kerestem fejemben a gondolatokat, szívemben az érzéseket,
minden eltitkolt és ki nem mondott kérdésre a magyarázatokat

de üresnek éreztem magam

és kicsit struccnak

kinéztem az ablakon
milyen gyönyörűen meleg , napsütéses októberi nap

mintha nekem szervezték volna

imbolygásra lettem figyelmes
egyenletes , nyikorgó idegölő imbolygásra

óóóó

miért is képzeltem hogy nem fogsz megjelenni ??

csak néztem és néztem,, elábrándozó tekintetét
néztem ahogyan türelmesen vár rám
percekig bámultam így a semmibe
a békességes semmibe

hogy én milyen dög vagyok
ott vár rám ez a kedves medve
kíváncsi
velem van
és velem volt
és most azt várja hogy kimenjek hozzá

ő tudja hogy vagyok
én tudom hogy rám vár, és  mégsem megyek

de nincs kedvem

muszály nekem mindig mennem ??
miért kell ?
nem akarom
mondani sem
igazán most nem akaródzik

és a hinta csak lengett türelmesen, fel meg le, és fel meg le

és lábaim elindultak, szépen engedelmesen

mi a fenének akarok én megszökni a kötelezettségem elől
menni kell
ez van
vannak dolgok, amiket nem szabad elhanyagolni
ha szereted akkor nem

kibaktattam hát
lehuppantam a hintára,
fáradtan,, mint aki magán viseli az egész év minden gondját
élveztem a napsütést így a kora délutáni időben
maci fürkésző tekintete már zavaró volt

de diszkrét ,,,
nem kérdezett

érezte hogy most nem kell

egyszer csak, amikor már rájöhetett ha ma bizony egy árva gondolatot sem fog kifacsarni belőlem,, kinyújtotta a kezét

mint aki kéri hogy nyissam ki az enyémet

kinyújtottam hát és befogadtam tenyeremmel

könnyű kicsi, és kecses karika
egy gyönyörű, finoman vésett arany gyűrű volt benne
olyan eljegyzési gyűrű forma

ujjaim közé vettem, forgattam, nézegettem,

nem vagyok oda az ékszerekért
nem igazán hat meg egy gyűrű
még ha arany, és ha csodaszépen vésett is

persze egy pillanatig sem volt kétséges hogy valamiféle bölcsesség célzattal kell megnéznem

miért kaptam ?
vagy kaptam ?
vagy mi ez ?

- húzd az ujjadra ? mondta maci

felhúztam,, mintha rám öntötték volna
gyönyörű volt, és meleg
fémes hűvöse édes meleget árasztott

- a Tied.
 csak úgy emlékbe,
a mai nap emlékére
mert az emlékek jönnek, mennek
jó ha vannak tanúi

de csak egy feltétellel

akkor lesz a tied, ha megmutatod nekem hol a közepe
hol az eleje és hol a vége
merre forgatod ha előre akarod forgatni
és merre ha vissza
merre van a jobbra és merre a balra
melyik a színe és melyik a visszája
hol kezdődik a minta és mi van rá írva

kezembe vettem, forgattam, gondolkodtam
kerestem a jelet rajta, hegesztést
a minta kezdetét
a végét
a betűket fürkésztem,

mintha ezernyi szó ismétlődne rajta , megfejthetetlen sorrendben, és értelemben

de milyen érdekes dolgot fedeztem fel

minden betűvel kezdődött egy új szó
ahogyan minden milliméterrel a folyamatos, folytonos körforgás
ha előre tekertem ugyan az a történet rajzolódott ki, mintha visszafelé tekertem volna
bárhol ért véget, ott újra is kezdődött
minden egyes szó egy új szó kezdete volt
és minden kör vége ugyanannak a körnek a kezdete

élet és halál
szerelem és szakítás
boldogság és bánat
remény és csalódás
pokol és mennyország
betegség és gyógyulás
szavak és csend
együttlét és elszakadás
közelség vagy távolság

ha elindulsz benne,
bármelyikben eljutsz a párjához
aztán forgathatod visszafelé is, de akkor is ugyan azon az úton jársz
a betűk ugyanazok
miközben az arany fénye is neked ragyog

és képzeld !!

bármerre is forgatod ,, pontosan illik az ujjadra

de de de, és nade

hol is van akkor a közepe ???

valami furfangosságot éreztem a kérdésben
próbáltam összhangba hozni a mai nap eseményivel

és abban a pillanatban megjött az ihlet
pedig én pocsék vagyok az ilyenben

lassan beledugtam az ujjam, és odamutattam
itt !
itt van a közepe !

ahonnan minden pont egyformán messze van
a jó a rossz
a múlt a jelen
a csalódás és a szerelem

innen ugyanott van a múlt
a jövő
és a jelen

minden betű
a mondatok csak úgy szólnak nekem
ahogyan hallani akarom

maci nem szólt csak nézett rám

igen,,, tudom,,, ez csak vicc volt
tudom hogy okosságot akartál megosztani velem
tudom hogy lehet a gyűrűt forgatni előre is hátra is
hogy minden pont rajta,,, lehet valaminek a vége,
de ugyanez a pont a kezdete is

lehúztam a gyűrűt az ujjamról
nem akartam ma gondolkodni, mert úgy éreztem nincs itt a helye és az ideje
de attól még megértettem

köszönöm a gyűrűt ,,, nem kérem
visszanyújtottam macim kezébe
nem szeretem az ékszereket

és ekkor macikám arca felragyogott
egy gyors pillanatig átfutott rajta az elégedett mosoly

megborzoltam kócos fejecskéjét
aztán elvonultam azzal a gondolattal, hogy igazából kicsit sem lettem okosabb
talán túlságosan fáradt vagyok

jelen- múlt
kezdet és vég
élet és halál

még jó hogy visszaadtam, mert különben lehet hogy itt kíváncsiságból elkezdeném forgatni

csak hogy megtaláljam a közepét :-)





2012. szeptember 30., vasárnap

a fekete látogató,, a színvadász

.
lett-e tegnap csoda ??
ki tudja ?

akár el is indulhatott, csak nem ért ide

persze láttam amit láttam

a kódfejtésben már igen jó vagyok

de,,,,,,,,,,,

ültem este itt a gépnél
és akkor jobbról bejött a szobába egy fekete árnyék

kb 5 másodpercig volt velem
mintha csak azt várta volna meg, hogy érzékelem-e

nagyon bizonytalan volt
mintha tartott volna valamitől
megállt 2 lépésre, mintha nem tudott volna közelebb jönni

hirtelen átfutott rajtam a kérdés hogy mit kellene tennem hogy közelebb jöjjön, de addigra elment

lénye szomorúságot árasztott, de oldódó szomorúságot
mintha a fekete lénye színre vágyott volna
az én színeimre

igen igen,,
mintha a színekért jött volna, de nem lenne benne biztos hogy jó helyen kopogtat

én meg ügyetlen voltam, nem bátorítottam

de ha egyszer ide talált, majd ide talál máskor is

aztán ahogyan itt termett, úgy el is tűnt
jó érzés volt a jelenléte, csak még nagyon fekete

valahol, valaki a színeimet akarja
.

2012. szeptember 20., csütörtök

A játék

.
a fürdőkádban ültem és élveztem a forró víz kényeztetését

odakintről furcsa hangokat hallottam
bár itt semmi nem furcsa,
mert itt rendszeresen minden féle furcsa dolgok történnek

az erdő már csak ilyen
aki nem élt még erdőben, vagy nem járt, illetve pihent ott az nem tudja

emlékszem rá mennyire vágytam már a természetben élni
csak ültem a panel vécéjében, és telefirkáltam belülről az ajtót
a farm ahol élünk

zöld, zöld, zöld, zöldet akarok !!

És megkaptam
amikor ide költöztünk 11 éve, meg kellett szokni

olyan hangok jönnek néha kintről, mintha egy hadsereg vonulna fel
egy süni az avarban a szuszogásával, kifejezetten emberek neszezésének hatását kelti
van olyan madár is itt nálunk, melyik utánozza a zajokat
fűrészelést, telefon csörgést egyebeket

kinn fekve meztelenül az udvaron, sokszor pattantam már fel, hogy valaki járkál körülöttem,
holott csak egy csöppnyi madár ugrált a száraz leveleken

szóval ismét valami megszokottan furcsa zajra figyeltem fel

befejeztem a fürdést és kimentem,
gondoltam megnézem miféle szörnyeteg hozza itt rám ismét a frászt

és miféle szörnyeteg lett volna ?

Amint kiléptem az udvarra nagyra kerekedett a szemem
Medve volt az, na de hogyan ???

medvém ott ült az udvaron , egy a földre megterített játékasztal mellett .

és bolondul pörgette a rulett kerekét
mellette sorakoztak a zsetonok, arra várva hogy a játékmezőre tegye szépen őket
és pörgetett, pörgetett pörgetett

percek teltek el mire észrevette hogy ott állok mellette
meglepetten , kissé zavartan nézett rám

na mizu Maci ?
Nyersz is néha ?

De ahogy kimondtam a szavakat a számon már láttam hogy valami nem stimmel

a rulettkerékben nem volt golyó

rajtam volt a meglepődés sora, akartam is kérdezni
szólásra nyílt volna a szám, de olyan furcsán nézett rám, hogy inkább nem szólaltam meg

éreztem hogy itt lesz valamiféle folytatás......

a bokrok felől furcsa neszezésre lettem figyelmes
egy csapat furcsa szerzet ült egy asztal körül
aprócska erdei lények

léptem egyet, és még egyet
nyakamat nyújtva kukucskáltam hogy meglessem mit csinálnak

láss csodát társasjátékoztak,,,,,,,,,,,, volna
a ki nevet a végén táblája feküdt az asztalon
a sarkokban körben a színes bábuk sorakozatk

és a furcsa szerzetek kézzel lábal hadakozva vitatkoztak

nagy nehezen megértettem hogy nincs dobókockájuk
szerettek volna játszani, de nem tudtak

egy másik bokorban egy pokróc szélein tanácstalan kártyázók verték a takarót
valamiért ők sem tudtak játszani
kezükben a kártyák, és valami mégis hibádzott 
közelebb hajolva feltűnt hogy hiányoznak kártyák a pakliból
hiányzott a pakliból a Joker

csak forogtam forogtam és mindenütt tanácstalan játékosokat láttam

nem értettem
nem értettem, mi történik, és főleg hogy maci mit is akar nekem mutatni

lehajtott fejjel ballagtam odébb és törtem a fejem a bölcsességen, amire magamtól úgy tűnik nem tudok rájönni

egyszer csak meleg kezek simogatását éreztem a zsebemben
macikám mancsocskája nyúlt be az enyém mellé

éreztem hogy valamit betett a zsebembe
megfogtam a kupac nemtommit és kivettem
kinyitottam tenyeremet és ott volt benne minden

a dobókocka, a rulett golyó, a Joker a pakliból,

és én még mindig nem értettem
bután néztem medvém igéző barna szemeibe, gondoltam onnan kiolvashatom a megoldást

ő csendes bölcsen csak annyit mondott :

Te magad vagy a dobókocka, a rulett golyó, a Joker a játékhoz
Nélküled nincs játék !
Csak azok játszhatnak veled, akiknek a zsebében vagy !
Ha úgy érzed fáj az élet, akkor vigyázz jobban kinek adod magad oda egy játékra !
.



2012. szeptember 12., szerda

kérek egy radírt

azért elmondom mielőtt elmegyek aludni, ha már kevertem a vodkát a sört meg az Algopyrint :

néha annyira fáj hogy ordítani tudnék, és magam sem értem miért
feltör bennem váratlanul
ok nélkül, oktalanul

az elfojtott értelmetlen
értetlen
céltalan és
megmagyarázhatatlan 

főleg azért mert értelmetlen
mert céltalan
mert megmagyarázhatatlan

szeretném kitépni magmaból
mert nincs értelme
nincs célja
és megmagyarázhatatlan

ha egyszer megtudnám miért
akkor végre nem fájna.

vagy még mélyebbre vájna ?

ez a tüske már elrohasztotta a testem egy darabját
vajon mennyit követel még belőlem ?
annyira jó lenne kihúzni

volt pár nap amikor azt hittem kihúzták
és én akkor ezért annyira hálás voltam belül
és mire volt jó az egész ??
hogy csak még mélyebbre döfje

hát mire volt ez jó ?
mégis milyen ember az aki ilyet  tud mással tenni ??

Kérek már egy hatalmas radírt !!
.

2012. szeptember 7., péntek

A kívánságkút

.
a kívánság kút

- és működik ?

- hát persze, csak vannak szabályok

- és mi lenne az ?

- csak két szabály van  :

hogy hinni kell benne !
és hogy jót kell kívánni !

- és honnan tudom hogy mi a jó kívánság ?

- hát hogy teljesül

2012. augusztus 23., csütörtök

a hiány pillanata

.
Kellemesen lehűlt a levegő a tikkasztó hőség után.
A lemenő naptól érdekes fény öntötte el az udvart.
Csábított az erdőből áradó hűs levegő.
Kimentem hát az udvarra hogy befészkeljem kicsit magam a hintaágyba.

Lehajtott fejjel botorkáltam kifelé, ügyelve rá, nehogy megbotoljak valamiben .
Amikor a hintaágyra pillantottam, majdnem frászt kaptam, mert először csak azt láttam hogy mozog.
Hintázik a semmitől.
nem szeretem a semmit, az mindig gyanús,,

hát jó okom volt a gyanakvásra
várt már rám egy bóbiskoló, merengő medve
a saját ujját nézte ahogy köröket rajzolt vele a levegőbe

- engem vártál ?

- talán, ja, ühüm,,

- értem.... asszem

magvas párbeszédünk közben lehuppantam én is mellé.
kisvártatva azt vettem észre hogy én is az ujját figyelem

- mit csinálunk ma ?? miért is jöttél ?

továbbra is csendben nézte a köröket, nem válaszolt

érdekes módon különleges békesség volt rajtam már napok óta
nem tudnám az okát, sem a magyarázatát, csak úgy egyszerűen jó volt
sem eget verő boldogság, sem szomorúság
adrenalincsend
általában nem szeretem, de most az újdonság erejével élveztem

amikor már épp beletörődtem volna hogy ma nem csinálunk semmit , egyszer csak jött a menetrend szerinti felhőnk

maci a szemembe nézett, elmosolyogta magát, és elindult
én meg kérdés nélkül utána

aztán mégis csak kérdeztem volna, de ma még ehhez sem volt indíttatásom
lehveredtem és kíváncsian figyeltem merre megyünk

kezdett már szürkülni, de még jól lehetett látni
lassan felemelkedtünk és észrevétlenül suhantunk a nyáresti hűvös éjen

a város felé haladtunk
nyár közepi, forró , esti, pihegő város
a családi házas övezet felé haladva ereszkedni kezdtünk

kíváncsian néztem, vajon miért !

egyszer csak ismerős házat láttam, ismerős ablakkal

- neee ! kiáltottam fel. Miért jöttünk ide ? el akarok menni

de az ablak magasságában megállt a felhő
természetes kíváncsisággal, ösztönösen néztem be az ablakon
egy nappali és egy konyha látszott

a férfi a konyhaasztalnál ült
kedvesen ismerős arcán fáradt szomorúság

asszonya mosogatott, és közben valamit odaszólt neki
Ő beletörődő lehangoltsággal csak annyit válaszolt : Igen drágám, igazad van

és ebben minden benne volt
keserűség,
 magány
szertetet hiány
megalkuvás
talán még némi utálat is

megdöbbenve éreztem a fagyos hangulatot, a kettőjük közt lévő feszültséget, a férfi megadását.

Nem értettem, hiszen oly sokszor láttam már őket együtt.
Mindig kedvesen, talán kézen fogva, látszólag egyetértésben léteztek.

Én azt hittem köztük harmónia, békesség szeretet van
Hiszen állandóan ezt közvetítik a világ felé.
Közös programok, kultúra, szép beszéd.

Miközben ezen álmélkodtam, éreztem hogy a felhőnk ismét felemelkedik.

Nem bántam
nem szerettem Őt így látni
szerettem volna kitépni abból a lelki posványból

de már a házak felett jártunk
érdekes módon úgy tudott suhanni a felhőnk, hogy szinte mozdulatlannak tűnt

nem akart lerepíteni a menetszél, nem szédültem,,,

próbáltam rájönni merre járunk, de ismeretlen volt a vidék
valamelyik közeli falu lehetett, mert egyértelműen kimentünk a városból, és ismét ereszkedni kezdtünk

fogalmam nem volt hol, kinél álltunk meg
ahogy az ablakhoz közelítettünk sem lettem okosabb
körülnéztem az utcában, ember fiát nem láttam
kezem a szemem mellé tettem és ráragadtam az ablakra

akkor jöttem rá hogy azért nem látok, mert sötét volt odabenn
bolond vagyok
de abban a pillanatban felkapcsolták a villanyt
ismét egy konyhában jártunk
és ismét egy ismerős férfi
egy kolléga, bár csak kevésbé ismertem
nagy szájhős, a legyet is elkapná reptében, ha nem lenne 120 kg

na most mi a fenét keresek én itt ?

hatalmas nevetésre figyeltem fel
kacarászva egy nő derekát ölelgetve jöttek be a konyhába
hiszen ez a felesége
a nyakát puszilgatja, csipkedi az arcát

nahát nahát Karcsi Karcsi  !!
Ki a fene gondolta volna hogy ilyen nagy szerelemben van itthon.
Hiszen a radiátor melletti duma valahogy egészen mást enged sejtetni.

És mi van a fiatal barátnővel ?
A fene gondolta volna hogy ez a pasi így szereti a feleségét, és ilyen aranyosan megvannak.

Kezdtem nem érteni a mi estét.

- mond medve ! Mit akarsz Te nekem ma mutatni igazából ? Mit akarsz tanítani ?
Mert mindig tanítasz valamire.

- én ??? semmire , Minden benned volt, és minden benned van.
a saját bölcsességed talál utat a felszínre.

- jah, én bölcs ?

miféle bölcsességem lehet nekem ? A saját életem egy nagy kudarc.
még véletlenül sem tudom, élni azokat az álmokat amiket szeretnék
hogy lennék én bölcs

a felhőnk ismét felemelkedett
lassan komótosan elindultunk észak felé
furcsa volt hogy mennyire magasra emelkedtünk
nem szoktunk ennyire

csak suhantak alattunk a házak, az utak, a városok
a messzi sötétben már feltűnt hatalmas fényessége egy hatalmas városnak

szinte elkápráztatott ahogy egyre közelebb értünk
a város szélén ereszkedni kezdtünk
nem mentünk a sűrűjébe

miért tudtam rögtön, abban a pillanatban hogy hol vagyunk ??

- ne ne ne
ide főleg ne !
becsuktam a szemem
elé tettem a tenyerem
ráztam a fejem

minek kell a békességem megzavarni ?
menjünk haza
de tudtam hogy úgysem úszom meg

egy ismerős ujj kopogtatott az asztalon : itt van,,, itt van
egy ismerős női hang szólt határozott hangon : itt van,, itt van,,, látod ??

igen tudom, igen minden úgy van ahogyan mondod, és az ismerős hatásra kinyitottam a szemem
igen, a hitnek mindig győznie kell, és Te fogod a kezem,,,,,

kellett volna itt járnom
ismernem kellene
én utasítottam vissza
nem akartam más birtokát háborgatni a lelkemmel

benéztem az ablakon

egy szobát láttam, egy számítógépet, és egy férfit
nem tudtam mit érezzek hirtelen
nem tudtam hogy a közöny vagy a kíváncsiság fog-e győzni

de egyik sem
mint egy képeskönyvet néztem
nem volt bennem érzelem

hagytam hogy a belőle  kiáradó érzések áthatoljanak belém, hogy megérthessem

a férfi ült a gép előtt
elmerengett
szemén az üveg csak dísznek volt
elméje távol járt
kintről hangok szűrődtek be
kisfiú, kislány, asszony, lefekvéshez készülődtek

közelebb hajoltam, mert nem láttam
de nem tudom miért is akartam látni, hiszen éreztem
hiszen a nő mindent elmondott nekem

fáradtságot, szomorúságot, titkokat
betegséget
kudarcot
csalódást
munka,
egy kiégett , unalmas kapcsolat
fárasztóan aranyos család
és valami ami nincs
egy nagy nincs

lassú mozdulattal levette a szemüvegét,
arcát tenyerébe borította, és így ült pár pillanatig
amikor fejét ismét felemelte, arcát elfordította
szinte megfagyott bennem a vér, mert az ablakon át felém nézett,

a szeme könnyes volt, de olyan könnycsepp csillant amit soha nem láthatott volna senki
és annyira csak egy csepp volt, hogy ahogyan megjelent már le is száradt
egy fáradt, fagyos elme hatalma megszárította

hogy is mondta a nő ??  :   itt,, itt, itt van ! láthatod !

a hatalmas az erős, a látszat ember
aki ura tud lenni embernek, szívnek , léleknek
aki sorsokat irányít
vesz és ad
aki mindig erős marad
aki mindig tudja a helyes utat
tudja miként,s mit kell tennie
embereket felemel, majd mélybe taszajt
ki emberfeletti erővel tűnik halhatatlannak

most csendben a szobájában, a ritka pillanatban magányosan könnyes szemmel, megtörten, eltitkolva hallgat

egyetlen egy icike picike kóbor pillanatra

aztán mintha meg sem történt volna,
és talán meg sem történt
megrázva magát megy ki , egy esti öleléssel búcsúzni a kislányától

mert számára már nem is létezik, nem is létezett az a szomorú, lélekölő könnyes igazi pillanat

a hiány pillanata

felhőnk felemelkedett, de én abból már nem éreztem semmit , mert elaludtam
békés lélekkel
egy határozott , megnyugtató, mindent elmesélő női hanggal : látod ! akár elhiszed, akár nem ,,,a saját szemeddel láthatod ,,,és csak Te láthatod Itt van !
.

2012. augusztus 20., hétfő

az elkótyavetyélt utolsó kívánság

.
megittam még egy pohárral és ez elég ahhoz hogy leírjak valamit
hogy majd ébredés után kitöröljem

utolsó kívánság

mikor kiderült hogy beteg vagyok és körvonalazódott az oka, meg a műtét
akkor volt egy különös gondolatom

vajon lehet-e valaki az életben olyan jó, vagy rossz, hogy lehessen egy utolsó kívánsága ??
hogy kiérdemelhesse, hogy megkaphassa
fanfárok, dobok, harsonák
és egy valóra vált pillanat !!!
egy röpke boldogságos perc, mely feledtetni tud minden megélt , átélt fájdalmat és sérelmet.

mert ott bujkált bennem egy nagyon titkos utolsó kívánság
annyira titkos volt hogy még a legeslegjobb barátnőm sem tudta
és annyira vágytam arra az igazán picike dologra hogy voltak pillanatok amikor úgy éreztem még meghalni is érdemes lenne azért a picinyke egy mondatnyi pillanatért
és szinte vágytam a kórházi ágyon haldokolni hogy megélhessem

de vagy érdemtelenül vágyódtam érdemtelen dologra, vagy nem tudom
de helyettem ezt a lapot valaki,,,,, erre minden bizonnyal sokkal érdemesebb,,, kapta meg

akkor arra gondoltam, hogy mekkora egy hatalmas marha vagyok !!

és hogy akkor most új utolsó hatalmas , titkos vágyat kell keresnem

mert nekem bizony nem kell az amit más már megkapott, nekem már nem okozna boldogságot egy elkótyavetélt érzés, mondat, gondolat

elillant a gyönyörűen megálmodott pillanat
és felveti a dolog a jogos kérdést
hogy mennyire tud hiszékeny és ostoba lenni az emberi agy ??

most kereshetek valami új, méltóbb utolsó, titkos kívánságot
mert ez a hely felszabadult bennem
.

2012. augusztus 19., vasárnap

ordítva suttogta fülembe a szél
hamis szavaid,s a szívemig ért

hazug ármány kötele
béklyóként ölelte

s tetszhalott léte
feloldozást kért

2012. augusztus 18., szombat

hangulatok

.
rájöttem
ebben a pillanatban,
nem az előbb elmúltban jöttem rá.............

a hangulat a fontos

nem a boldogság vagy szomorúság
a siker vagy a kudarc
a mosoly vagy a könnyek

a százmillió benyomás a fontos
ami a pillanatodat meghatározza

egy zene
egy mosoly
egy jó terv
egy hír
egy álom
egy levél
egy jó mozdulat
egy jó könyv
egy körömfájás

szóval mind mind együttesen alakít ki benned egy hangulatot, és igazából ez határozza meg a napod
a heted
az egész életed

tehát lehet hogy én most nem is boldog vagyok, csak remek a hangulatom

mert a boldogság csak megalapozza a jó hangulatot, ami ugye el is romolhat valamitől, de attól lehetek én még alapból boldog, csak vacak kedvem lett.

mondjuk

vagy ne is mondjuk ??

most boldog is vagyok
és a kedvem is jó

mert jókat alkottam
kaptam kedves szavakat
jó dolgok várnak rám
jó terveim vannak

és ezek mind a pozitív hangulatomat táplálják  :-))
.
.

2012. augusztus 10., péntek

Vágyak, lehetőségek , szükségletek

.
az életünket leginkább a vágyaink, lehetőségeink és a szükségleteink határozzák meg
művészet ezek közt úgy lavírozni hogy a végeredményben jól is érezzük magunkat

néha döntéseket kell hoznunk
néha mások döntenek helyettünk
máskor pedig kész helyzeteket kapunk,
van amikkel élünk, amikkel nem és amiket csak el kell viselnünk

Tévedés azt gondolnunk hogy szükséges mindig jól döntenünk !
vagy hogy baj lenne hibás döntést hoznunk !

az életünk jó döntéseinek eredményeit csak kiélvezzük
de tanulni a rosszakból , a hibáinkból tanulunk

az persze jó kérdés hogy miért követjük el újra meg újra ugyanazt a hibát
miért lépünk újra ugyanarra a helytelen útra
miért hagyjuk magunkat bántani ??

én a magam részéről pontosan tudom

mert hiszek az emberi jóban
nem tudok hinni a rosszban
annyira messze áll tőlem a bántás szándéka,
hogy ha meg is tettem soha nem szándékosan
és azt képzelem hogy más is így van ezzel

mindig újra meg újra megbízom az emberekben
ha csalódtam akkor is
nem akarom észrevenni időben a csapdát
az ellenséget
mert nem tudom elképzelni hogy ilyen emberek is léteznek

akik mások szenvedésében találnak örömet
akik mesterien életcélként bántanak olyanokat akik igazából ezt nem érdemlik meg

elgondolkodtál már azon hogy a tüskéinket sokszor nem mások döfik belénk,
nem mások szerzik nekünk,
hanem mi magunknak okozzuk ??

Pedig ez így van.

Kár lenne hát  a saját hiszékenységünkért naivitásunkért másokat hibáztatni.
lehetnénk persze gyanakvóbbak óvatosabbak
de nem mindenki tud az lenni

persze okulhatnánk az élet leckéiből és lehetnénk bölcsebbek a megéltek nyomán

de nem megy

én hiszek az emberi jóban

 nem tudok haraggal gyűlölettel gondolni senkire
genetikusan nem vagyok rá alkalmas
hiszek abban hogy van felettem egy hatalom akinek jogában és lehetőségében áll leckéket osztogatni
rájuk bízom a feladatot

a legtöbb amit megtehetek magamért hogy nem foglalkozok azzal ami bánthat ami fájdalmat okozhat.
nem könnyű kizárni az életedből dolgokat, eseményeket embereket
de néha meg kell tenned

mert ugye roppant egyszerű a képlet :
amiről nem tudok az nem fáj
amit pedig nem tesznek az asztalomra arról nem tudok
keresni meg minek ami nem tartozik rám, ami fáj

én egy valamire nem vagyok képes a vágyak lehetőségek és szükségletek tengerén

nem vagyok képes az egyszerű emberek gondolatszegény
fantáziaszegény
tartalmatlan
unalmas
életét élni

nekem az lenne a legnagyobb büntetés

inkább történjenek velem rossz dolgok is
inkább szaladjak bele csapdákba
minthogy ne történjen semmi

soha nem késő tanulni
soha nem késő elhatározni
minden nappal egy új életet lehet  kezdeni

néha jó a pörgő lelkem megnyugtatni
néha jó a fáradt szívem kitombolni

és ilyenkor jó igazán a felém irányuló pozitív dolgokat befogadni
összegömbölyödik a lelkem mint egy kiscicának
odafúrom magam valaki ölébe és hagyom hogy kényeztetésével
meggyógyítsa a kos öklelésének sebeit
.

2012. július 31., kedd

Kölyök angyal kérdése :-) Egy évvel ezelőttről tőlem

.

2011. június 11., szombat


Kölyök angyal kérdése

 

undefined
.
Odalépett hozzám ma egy angyal, és azt kérdezte :

Pénz vagy szerelem ?

meglepődtem roppant mód,, körül is néztem : Biztosan nekem szólt a kérdés ?
De nem láttam mást senkit,,,,, válaszoltam.

pénzt pénzt pénzt

Nagy szemeket meresztett, valószínű ismerhetett engem, és nem ezt a választ várta.

-Miért csodálkozol ?
Mindkettőt nehéz megszerezni.
Mindkettő boldoggá tesz.
Mindkettő ritkaság.
Mindkettőre nagyon vágyom.

De a pénz, ha szereted , ha vigyázol rá, ha megbecsülöd, úgy ahogy én szeretem és megbecsülöm a szerelmeimet, csak gyarapszik.
Nem hagy el, nem hazudik, nem csap be.Nem un rám, nem mutat bosszút, sem kárörömet.Nem hazudtol meg.

És főleg Nem mondja amikor még őszintén szereted : LECSENGTÉL BENNEM !!

Szóval jöhet a pénz !

Angyalka szomorúan lehajtotta a fejét és elballagott.
Még gyermek volt.
De majd ő is megtanulja,, a jóságot, őszinteséget, nem becsülik meg.
A szerelmet főleg nem
.

2012. július 30., hétfő

Tündérhatás

milyen érdekes gondolatom támadt ma reggel

ismered a pillangóhatást ??

Miszerint egy pillangó megmozdítja a szárnyát az elindít egy légáramlatot , ami még nagyobbat és nagyobbat kelt, és megmozdít fellegeket, és ki tudja mi mindent, minek végén hatalmas égomlás, hurrikán  lesz.

A pillangóhatás vagy pillangóeffektus kifejezés magába foglalja a kiindulási tényezők fontosságát a káoszelméletben. Az alapelv az, hogy egy kaotikusan viselkedő állapotjelzővel bíró dinamikus rendszerben a kezdeti feltételek apró változásai nagymértékben megváltoztathatják a rendszer hosszútávú működését. Az elv népszerű és elterjedt, de pontatlanul és túlzóan idézett megfogalmazásai szerint „egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán tornádót idézhet elő”.

na  megvan, megtaláltam.

szóval van a pillangóhatás, ez történt velem ugye a napokban

egy buta alaphelyzetbe belerepült egy gonosz pillangó mely az alaphelyzetet felfokozta, fokozta és fokozta
majd szárnycsapásainak következtében visszahatott  és az egész folyamatot egy pozitív irányba mozdította

ha nem jelenik meg a pillangó nem fokozódik ugyan fel a helyzet, 
de ha nem csapkod a szárnyaival akkor talán sosem fordul jó irányba a rossznak induló történet
tehát egyrészt megkímélt volna egy hatalmas beégéstől ha nem jön
de jöttével megmentett egy aggodalmas helyzetet,ami enélkül kudarccal végződhetett volna

szóval minden mindenre hatással van, és a történések nem önmagukért vannak, hanem néha csak katalizátorként működnek.

Az emberek viszont kevésbé ismerik az általam megismert , vagy felismert tündér hatást
Mi az a tündérhatás ??

Működik, piszkosul működik! 
A lényege talán az hogy hagyni kell az élet dolgait maguktól megtörténni
Valaki keveri a szálakat, és nekünk csak figyelnünk, hagynunk  kell
Rengeteg megoldhatalannak látszó helyzet magától megoldódik ha nem avatkozunk bele a történésekbe.

Úgy szoktam mondani, hagyni kell a tündéreket, majd azok összesöprik nekem.

Rengeteg olyan helyzetben voltam az elmúlt években, amikor olyan programom lett volna, ami józan ésszel kivitelezhetetlen lett volna, mert az ismert tények birtokában objektív akadályai voltak.
Mindig azt mondtam hogy ha a tündérek úgy akarják, akkor megoldódik, várjuk ki a napját.

És úgy lett.

Egyszerűen eltűntek az akadályok.
és a probléma megoldódott.

Szeretnék most felsorolni párat, de ha muszály, persze hogy nem jut eszembe.

Emlékszem így volt ez a barátnőmmel is amikor készültünk az egyhetes tanfolyamra tavaly Pestre.
Egész hétre le volt beszélve a munkája. Mindenáron le akarta mondani , és rettegett hogy elhagyják az ügyfelei.
Én meg folyamat nyugtattam, hogy várjon az utolsó pillanatig.
És bejött. Az utolsó napokban, mindenki visszamondta.
Ki pénz, ki idő miatt.

De emlékszem arra is hogy az úton felfelé elmondtam neki , hogy azt álmodtam találkozni fogunk egy közös ismerősünkkel, de nem úgy ahogyan mi gondoljuk, hanem valahogy a vége felé, váratlanul.

És úgy lett. 
10 napig parkoltunk abban az utcában ahol dolgozik, de egyetlen egyszer sem találkoztunk.
Hazafelé a városból kivezető úton nagyon messziről kiszúrtam az autóját, ami csak jött, és jött és közeledett.

nem szembe, ahogy esetleg esélyesebb, mert sok autó jön szembe,, nem 
hátulról.
Elméletileg annyira messze volt hogy nem ismerhettem volna fel, de valahonnan mégis azonnal tudtam hegy ez az a kocsi.

És el is ment mellettünk, és köszöntünk is.

Szóval a tündérhatás működik, csak egyetlen egy dolgot nem szabad !

nem szabad belszólni
ha beleavatkozol akkor a sepregetés megzavarodik, a láncolat megszakad 
.

.
AKI ÉNEKELNI AKAR, MINDIG TALÁL DALT HOZZÁ !!
.

Hajóra !


nem is tudom hogy ebben a pillanatban túl sok a gondolatom és azért nem tudom leírni
vagy csak túl békés a lelkem és azért nem

igazad van, drága barátnőm neked mindig igazad van
de nekem is az lett
szeretem azt tenni amit jónak érzek, még akkor is ha tudom hogy helytelen

és miután belekeveredtem a saját csapdáma, amiben neked lett igazad
olyan szép dolgok generálódtak amiben viszont nekem lett igazam

tanultam egy rakás mindent megint magamról
megint az életről

amitől egy éve még padlón fetrengtem volna hetekig, azon ma két nap alatt átvergődtem

és hamar visszataláltam a saját utamra

persze a párhuzamosan futó szálak néha összegabalyodnak, de ez nagyon jó
mert egy hirtelen rántással szépen kiegyenesedtek

és boldog örömmel szégyellhetem magam hogy miért is bántottam azt akit igazán nem kellett volna

mert én ilyen rohadt szemét dög vagyok

és kellenek a pofonok ahhoz hogy kicsit elgondolkodjak

mert ha nem kaptam volna most ezt a tükröt, és belőle a pofont
akkor isten tudja hova hagytam volna sűlyedni  azt a hajót, amin bizony szeretek utazni
csak hát néha le kell szállni hogy az ember érezze a hiányát
én meg kicsit messze kezdtem sétálni

de hogy is van a mondás, ???  minden jó ha jó a vége

akkor hajóra végre !!
.

2012. július 28., szombat

Aranyvirágszál

emlékezz a hóra
a folyóra

a bokorra
a déli harangszóra

az udvarra
a tyúkokra

a fán a tobozra
a templomtoronyra

a kicsi szobára
a magas falakra

a kellemes hangra
a pipaillatra

a könyvekre
s ha nem tudtam
ha nem emlékeztem
most ebben a pillantban

a hatalmas kacajra

soha nem tudtam miért szerettem ennyire a nevetést
hát bejött az emlék

ilyen orgánummal ilyen felhőtlenül nevetni csak Te tudtál
s elvitted magaddal
30 éve
sírodba zártad hangoddal

Hópiros

.
egyformák vagyunk
egy formák
azonos tőről fakadtunk

vérem a véred
lelkem a lelked

és ezt tudtad már akkor

honnan ?

mi ez az égi bölcsesség ?

mi az amit adtál ?
honnan, s miért ?

teljességgel méltatlan vagyok
kicsi a feladtahoz

vagy majd a sorsom azzá nevel
Te irányítod ?

Te osztod ?

pontosan 30 éve
honnan volt neked ennyi gondolatod
mit láttál egy cseppnyi gyermekben

véremet a véredben ??

mert ilyeneket csak mi ketten tudunk
és senki más nem értheti
titkos szövetségünk
egy fél évszázad védi

de vannak titkok, melyeket már csak én tudok , és ilyen Hópiros

2012. július 22., vasárnap

az én zsebkincsem

.
Érdekes látomásom volt megint.

mi az hogy látomás ?
érdekes állapot ez
nem alszom , de teljesen ébren sem vagyok

de semmiképp nem álmodok
és beugrik egy kép
egy életérzés
egy történet röpke másodpercben mely időtlennek hat
valóságos élménynek tűnik abban a pillanatban, de nyilván nem az
de mégis annyira életszerű, hogy ha valaki akkor azt mondaná hogy ez csak álom, ez nem igaz, nem hinném el

azért nehéz elmesélni, mert ilyenkor érzésekkel adódnak át az események, nem képekkel
le lehet írni egy helyszínt, egy illatot egy színt, de ezt sem könnyű
de egy érzést nagyon nehéz
különösen nehéz ha nem konkrét, hanem érzések együttese
és az ilyen látomások lényege pont abban az érzésben van, amit keltenek

az a leírhatatlan nyugalom,
vagy boldogság
esetleg pont keserűség vagy bánat

de most kellemes volt, nagyon kellemes igazán :

egy forgó világban álltam
sebesen zajlott körülöttem a meghatározhatatlan valóság

egyszer csak testem megállt a forgatagban és megszűnt kapcsolatban lenni a zajos külvilággal
elmosódott képek,
elmosódott táj,
rohanó emberek

mint egy viharos tengeren egy magányos sziget , amit nem tud a vihar elérni
csak körbetombolja, próbálja elpusztítani, de a sziget mozdulatlan csendességben áll

a kezemet éreztem
éreztem benne a kincset
az én kincsemet

és egy elmondhatatlan párbeszéd gondolat sor rohant át rajtam

először is örültem a kincsemnek
boldogság öntött el a tudattól hogy az enyém
a kezemben van, szoríthatom, és a kincs jól érzi magát a kezemben

és ez a kincs az ami miatt meg tud állni körülöttem minden
hogy megszűnök a világgal létezni

és a következő gondolatáradat hogy mennyien el akarják tőlem venni
hogy mennyien haragszanak érte hogy az enyém
hogy mennyien helytelennek tartják
és nem értik miért

hogy már rég el kellett volna engednem
hogy el kellett volna dobnom
hogy helytelen őrizgetnem

lazítottam a szorításomon, de a kincsem nem mozdult
jól érezte magát a kezemben

cinkosan lapult zsebemben
cinkosan örült velem
egy közös titok őrzőjeként

eszébe sem jutott menekülni tőlem

és felnéztem a sebesen forgó világra, miközben mi ott álltunk ketten
megmagyarázhatatlan egységben
megmagyarázhatatlan békességben

dacolva a rideg világgal
dacolva az emberekkel
dacolva az ellenségekkel
érvekkel és ellenérvekkel

nagyon kellemes , nyugalmas érzés volt ez
mintha a kincs a kezemben mosolyogna
finoman belelapulna
és együtt dobogna velem

és mintha azt súgta volna :

ne törődj semmivel és senkivel !
ezt kell tenned !
őrizned engem !

merthogy   " most már mindig itt vagy a zsebemben  " :-)

aztán felébredtem a félálomból és olyan furcsán ismerősen jó érzés volt

újra visszazökkentem a zűrös forgatagba , az utcára ahol kiléptem, majd az ágyba ahol mindezt átéltem


.

2012. július 17., kedd

az elkötelezettségnek nincs lejárati dátuma

csak azok félnek az elkötelezettségtől akik tudják mekkora áldozattal jár

2012. július 1., vasárnap

Fény és árnyék Macival

.
Tikkasztó hőség vonult át a tájon
még az erdő hűvöse is csak alig csillapította a forróságot

kora délután kimentem egy kicsit és lefeküdtem az árnyékos hintaágyba
elnéztem a vakítóan kék eget
és arra gondoltam hogy valami hiányzik nekem

-MACI !!

kiáltottam hangosan .

-Hát Te hiányzol nekem !! Téged is magukkal vittek a Tündérek ?? Hol vagy , merre jársz ?

magam sem értettem mi a fenének kiabálok, olyan költői volt a helyzet na meg a kérdés is

de ahogy bámultam az eget, egyszer csak feltűnt egy felhő
egy hófehér gomolygó
habgombóc
egy vaníliafagyi
egy vattakupac
vagy csuda tudja mi

fehér volt, habos, és méltóságteljesen hömpölygött előre az egekben

szó szerint egyedülálló jelenség volt, hisz napok óta nem volt felhő az égen , csak ez az egy .
nem tudtam nem bámulni
furcsa mód ahogyan közeledett egyre lejjebb ereszkedett
amikor elég közel ért ahhoz hogy jól megnézhessem ,, akkor tűnt fel hogy 2 barna lábacska kalimpál a felhő széleiről lefele
széles mosollyal nyugtáztam a látványt

aztán megszólalt a felhő : HELLOO

szia Medve !!
Mióta köszönsz Te nekem előre ? :-)

és mi ez az új módi ?
csak gondolnom kell rád, és szólítani, máris itt vagy ??

medvém elődugta végre bozontos fejét, és olyan " menj te a fenébe " vigyorral válaszolt kérdésemre

hívogatóan lenyújtatta kezét
én megragadtam és ugrottam egy nagyot mellé

utaztunk mi már felhőn így kettecskén, csak akkor tél volt és hideg

szeretem ezt a habos létet
itt nincs hideg, és nincs meleg
itt mindig jó

- most hova viszel ???  kérdeztem
mutatsz nekem megint valami érdekeset ??
hoztál valami bölcsességet ?

- BÖLCSESSÉGET ? kérdezte a medve
hiszen azt nem én hozom, azokat Te látod meg !
na gyere !!


törökülésben ültem a felhőn és élveztem a bársonyos utazást
kíváncsi voltam merre megyünk
mivel a felhő széle takarta a kilátást, hát hasra dobtam magam gyorsan
macim is követett
lábunkkal kalimpálva állunkat tenyerünkbe téve nézelődtünk

nézd Maci !!!

szív alakú az árnyékunk !!

mutattam nevetve. Mert valóban a tájon elterülve egy szív alakját formázta az árnyékunk.

abban a pillanatban az jutott eszembe, hogy milyen kár hogy ezt csak mi ketten látjuk innen fentről
akik lenn vannak azok nem

csendességben haladtunk tovább, nem beszélgettünk
nézegettem a tájat az embereket

egyszer csak egy kis üdülőtelep fölé értünk
árnyékot vetettünk a falura, az emberekre, a strandolókra
elkezdtem fürkészni az embereket, figyeltem a reakciójukat

a vízben fürdőzők ügyet sem vetettek ránk
a majd 40 fokos hőségben vidáman lubickoltak tovább
a parton napozók közül már sokan morcosan pislogtak fel az égre , azt figyelve meddig vet még árnyékot rájuk felhőnk.

a felhő másik oldalán lekukucskálva a falu népe élte lelassult életét
ki a kertben dolgozott, ki a házban serénykedett

amott egy háztetőt ácsoltak az emberek
látszott megkönnyebbült sóhajuk az ég felé tekintve
egy munkás felkiáltott :
Esőt nem hoztál nekünk !!

boldogan adtam volna ha lett volna rá képességem
az árnyékon túl minden mozdulatlan forróságban izzott
remegett a levegő
sokan akik észre vették a közeledő árnyékot direkt keresték hűvösét

a szörfösök szelet vártak tőle

- Nézd csak Maci !

Milyen érdekes !

sokan örülnek az árnyéknak, megváltást látnak benne
mások a napot imádják és dühösek ránk mert eltakarjuk előlük a napot

de nem tudom mit aggódnak, hisz mindennek megvan az ideje
a felhők csak úsznak az égen
előttük és mögöttük süt a nap
és van aki megkönnyebbül a lehülésben
milyen türelmetlenek is vagyunk mi emberek

csak most látom igazán
és hogy mennyi féle igény van
mindenkinek más a jó

de mit aggódnak nem is értem
hisz a nap akkor is csak fenn van az égen
akár felhő takarja el
akár nem
és a nap mindig kisüt
ha tovaúsznak a fellegek nem ??

Maci hangosan felnevetett

- Mit nevetsz Te Medve ??

- Rajtad nevetek ! Azért látod , gondolod így mert most a felhőnek ezen az oldalán ülsz, ahol mindig süt a nap.
Amikor a Te fejed felett húzott el a felhő, amikor nem láttad a végét, Te nem voltál türelmetlen ??
Hitted hogy a felhő tovaúszik egyszer ?

Pedig tudtad,, hiszen mindenki tudja hogy :

 a felhők felett mindig süt a nap
  --- X---   - És hogyan áll a te szíved? Nem kéne végleg meggyógyítani?– Folytatta a kérdezősködést a tündér.
- Megállni, ebben a helyzetben? Na, ne! – Próbáltam poénkodni vele, de azután komolyra vettem a szót:
- Sajnos vannak gondjaim. Megint egyre többször érzem a torkomban a melléütéseket.
- Nem akarsz végre megszabadulnia a köveidtől? – kérdezte váratlanul Vircina?
-Tessék? Milyen kövektől? – értetlenül figyeltem kíváncsiskodó arcát.
Vircina azonban nem válaszolt, hanem háta mögé nyúlt és elővette varázspálcáját. Már nem is emlékszem mikor láttam utoljára használat közben.
Pár kört írt vele a levegőben, majd mint a közeli horgászuk a peca botjukat, megsuhintotta azt a tó tükre felé.
Ebben a pillanatban a mólók előtt pár méterre a vízen hullámok keletkeztek, de egyre rendezettebb alakban, majd lassan, de biztosan az apró tarajok egy arcot rajzoltak ki.
Felálltam a padról, de nem tudtam előre lépni. Földbegyökerezett a lábam, mert az arc egyenesen rám nézett.
Igen ő volt, világosan felismertem.
Bár hangot nem hallottam, de szája félreérthetetlenül megmozdult és a nevemen szólított, majd azt ismételgette, hogy „gyere, gyere…”
Vircina megrántotta a karomat és odébb taszított.
- Menj, ha neked ez kell! – szólt rám, de hangjában mintha dühös harag lett volna.

Különösen nem fogtam fel a szándékát, mert megbabonázva elindultam a hullámarc felé. Évekig figyeltem ugyanezt a tekintetett, volt időm megszokni, és akármennyire is végleg ki akartam magamból tépni ezt az őrült függőséget, igazából eddig nem sikeredett.
Már csak pár lépésre lehettem a partot szegélyező kövektől, amikor Vircina rám kiabált:
- Állj! Mi lesz a híres nevezetes mérlegeddel?
Varázsütésként hatottak a szavai.
Hiszen saját fegyveremmel lőtt rám. Én hangoztattam mindig is, hogy ha egy dolognak van jó meg rossz oldala, azt a mérleg két nyelvére kell helyezni, és majd eldől mi ér meg többet, mi pedig kevesebbet…
- Oké, igazad van! – válaszoltam megadóan, de közben nem tudtam a szemem levenni a hullámarcról. – Na, és hogyan legyen?
Tündérem újból suhintott egyet. Az arc összerezdült, én pedig azt láthattam benne, ahogy értetlenül néz rám, miért nem fogadok szót az ismételgetett kérdésének.
De nem volt időm ezen eltöprengenem, mert abból az irányból, ahol pár szál nád állt ismerős cuppogásra lettem figyelmes.
Huber, a vizitörpe csoszogott felém a tó felöl, kezében egy rozsdásodó mérleget tartott.
- Tessék, kezdheted! – Szólalt meg Vircina. – Ahány jót tudsz mondani, annyi virágszirom hullik a mérleg bal tányérjába. Ahány bánatot és keserűséget, annyi harmatcsepp fog erről a bokorról a jobb tányérba hullani.
Belementem a játékba. És elkezdtem sorolni mindazt, ami az elmúlt években felgyülemlett a szívemben, a lelkemben és a testemben.
Minden mondatomra hullottak a virágszirmok, és a harmatcseppek, a tányérok szépen lassan el kezdtek megtelni, a mérleg nyelve hol erre, és hol arra billenve.
Közben az arc a tó tükrében egyre jobban elkezdte mosolyával, kifejezéséveivel manipulálni a gondolataimat. Vircina néha oldalba bökött, hogy térjek vissza az objektív világba, de hatástalannak tűntek figyelmeztetései.
Kifogytam a szavakból, és az utolsó virágszirom is ráhullott a mérleg tányérjára.
A nyelve rezegett még egy kicsit, majd megállt….
Pontosan középen.
- Na látod! Jól döntöttem – Néztem rá bosszús fölénnyel Vircinára. És elindultam a hullámok felé a közben egyre jobban csábító arc ismerős vonásai felé, miközben az agyam azt ismételgette, hogy nekem ő kell, csak ő kellhet…
- Nem veszhetsz el, nem engedem! – kiáltott fel mögöttem az eddig csöndesen figyelő Galyóca tündér.
Odapattant felém, megragadta karomat, és a szemembe meresztette tekintetét.
Szomorúan csillogtak a szemei ahogy rám nézett, majdnem megszakadt a szívem a látványtól. Galyóca szeméből elindult egy apró könnycsepp, majd egyre hatalmasabbra hízott, és szinte néma robajjal gördült ki a szemgödréből, le az arcán és egyenesen bele a mérleg jobb tányérjába, amellyel Huber közben odatipegett közénk.
A mérleg hangosat csattant ahogyan elbillent, a virágszirmok szanaszét repültek, engem pedig, mint akit ébresztőül pofon vágnak eszméltem fel arra, hogy mit készülök tenni.
- Mond ki végre – sziszegte felém Vircina, én pedig szúrós tekintettel a hullámarcra néztem:
- Nincs többé hatalmad felettem! Menj! – Kiáltottam fel, és kezemmel legyintően az arc felé csaptam.
Hirtelen szél kerekedett, felkorbácsolta a vizet, és a feltámadó hullámok morajlóan megsemmisítették annak az arcnak a tükörképét, amelyről néhány pillanattal ezelőtt még azt hittem, végleg megbabonázott.
Úgy éreztem, hogy a szívemről ebben a pillanatban egy hatalmas kő zuhan le, egy béklyó, mely kordába tartotta gondolataimat, érzelmeimet, és mindent, ami nem engedte, hogy az legyek aki igazából vagyok. Önmagam!
A szívem szépen, megnyugodva és ami fontos volt, egyenletesen kezdett tovább dobogni.
Óvatosan visszatértem a padhoz, leültem és a két tündért magamhoz öleltem.
Közben úgy éreztem, hogy magamba ölelem az egész világot…

2012. május 15., kedd

Az elveszettnek hitt történet : A Tenger

2010.04.29
.
nincs történet, melyet író meg ne írt volna,,,
melyet költő versbe ne foglalt volna
kitalálni már nem lehet semmi újat
és talán nem is érdemes
de a legszebb pillanatokat nem megálmodni,
elképzelni, vagy elolvasni kell,,

AZOKAT ÁT KELL ÉLNI
                          
        ( én )

A tengerparton ültem,játszottam a homokkal . A nap forrón tűzött,és ahogy néztem a távolba  a messzi semmibe,egyszer csak megláttam valami érdekeset .
Hirtelen megállt a kezem, a mozdulataim lelassultak, a homok lassan csorgott ki az ujjaim közt,és én megbabonázva bámultam a tengert .
Lassan felálltam és lebilincselve néztem az elém táruló csodát .A Nap aranyló sugarai játszottak a fodrozódó hullámokon,,ezernyi fényes, csillámló, szikrázó habot varázsolva a máskor kék és zöld, vagy épp fehér hullámokból !

Szikrázott a látótér és hirtelen a semmiből, mintha ezer apró kéz nyúlna felém,,,,hívott,,vonzott,, megállíthatatlanul, visszatarthatatlanul a TENGER
A habok közt tündérek táncoltak,,, kacagtak,nevettek, csilingeltek a kezüket nyújtották,,,és ellentmondást nem tűrő varázserővel , megragadva a kezem , húztak maguk közé !

Nem tehettem mást, hajóra szálltam és mentem !

Ingatag, hullámzó ,,de varázslatos,,,ismeretlen gyönyört adó,,,és még több ismeretlent ígérő tenger !
Minden amit eddig csak filmekben láttam megelevenedett előttem ! A kristály tiszta víz,,,az ezer színben pompázó ,,egzotikus állatok és növények !
Azt sem tudtam hogy létezik ennyi szín,,,és ennyi varázslat !

A hajó szélére feküdtem,,,kihajoltam a víz fölé,,arcomat simogatták a hullámok,,éreztem a sós víz illatát,,,láttam a tenger fenekét és ezer csodáját !

A tenger csodaszép !


A tenger csodazöld és tündérkék
haragosan fodrozódó,,
majd átlátszóan kristálytiszta,
ámde mindig sós vize!
A látvány lenyűgözött ! lebilincselt, magával ragadott,,és én nem bántam, kicsit sem !

Bár jártam már minden felé,,ültem tavak partján, fürödtem hatalmas folyókban,, sebes patak zúgó vizében ! Annak a varázsa is megvan,,,,,,de tengeren,,, tengeren most jártam először !

És elhagyva a biztonságos partot,,csak mentem, mentem egyre beljebb a tengerben,,felfedezve egyre több csodát .
Ahogy fejem ismét a víz fölé hajtottam, hogy gyönyörködjem benne,,elveszítve éberségem,, egyszer csak egy döccenésre riadtam .

Nem figyeltem, nem vettem észre a közeledő felhőket,,a tenger vészjósló morajlását,,, sem a zátonyokat,, a millió veszélyt ami rám leselkedett !
A hirtelen támadt vihar egy zátonyra sodorta hajómat,,,az kilyukadt és pillanatok alatt elsűlyedt .

Belekapaszkodtam a hajó roncsába,,,és tutajként használva vergődtem rajta .
Szívemben a nemrég szerzett gyönyörű emlékekkel , nem tudtam elkeseredni,, teljes hittel és bizalommal, ültem a roncson és vártam a megmenekülésemet .

Lassan elmúlt egy nap,, messze sodródtam a zátonytól, messze a tenger szépségeitől, a koralloktól, a színes növény és állatvilágtól ,, a tengeri paradicsomtól .
Elvarázsolt lelkem lassan kezdett felébredni kábulatából .
Fáztam,,éhes és szomjas voltam .
Már két napja vergődtem a vízen,,élelem és innivaló nélkül .
A szomjúság kezdett kínzó fájdalomként jelentkezni .

Az élet furcsa paradoxonja ! Alattam a víz,,,, a rengeteg víz,,,,,de sós,,,,de rengeteg és én szomjan fogok halni !

Tudtam hogy nem ihatok belőle ! Tudtam, ha megteszem, az megöl,,,az ember nem ihat sós vizet !
A tenger ami nemrég még csalogatott, hívogatott,, csodáival kecsegtetett,elkápráztatott,,,,,ellenem fordult !

A halálomat okozó ellenségem lett,,, persze csak akkor ha nem nem tudom hol a határ,, csak akkor ha iszom belőle !

Múltak az órák,,, a harmadik napon már nem voltam magamnál,,,kicserepesedett a szám a szomjúságtól,a kiszáradástól,,elvesztettem az eszméletem !
Gondoltam hogy a vesém már nem bírja sokáig !

Sírtam és akkor elkezdtem álmokat látni !
Ismét megjelentek a tündérek,,,, táncoltak ,énekeltek,,de már nem hívtak ! kinevettek ! Kinevettek az ostobaságomért a hiszékenységemért !
Cirógattak,,, kikacagtak,,incselkedtek................
Próbáltam őket elkergetni, de nem mentek......................mindig visszajöttek...........

Aztán ismét magamhoz tértem . Tudtam, ha nem iszok hamarosan kómába esek,,,,lehajoltam a víz fölé,,,tenyeremet a vízbe merítettem,,,,,

Életemben nem vágytam jobban , soha semmire ,,,reszkettem a vízért,,,,,ha meghalok tőle,, ha most ebben a pillanatban is halok meg,, azt sem bánom,,,legalább boldogan, a számban a vízzel halok meg !!!!!!!!!!!!

A számhoz emeltem a kezem,,és,,,,,,,,,,,,,,,a víz kifolyt az ujjaim közt !

megpróbáltam újra,, meg újra,, de nem sikerült,,,,,kifolyt,,, nem maradt meg a kezemben  !!!!!!!!!

Már épp arra gondoltam, hogy beugrok a vízbe végső elkeseredésemben,,,,,,,,,,,,,,,,hisz mi történhet,,,,max. meghalok,,,,,,,,,,,,hisz így is úgy is ez lesz a vége !

És amúgy imádok úszni,,,aki ismer mindenki tudja, milyen jó úszó vagyok,,,,,úsztam már medencében,,, tóban, folyóban,,,,, csak még tengerben nem !
Hosszú percekig kibírom levegő nélkül,, tovább mint mások,,és a különleges fajsúlyom,,,,és a sós víz,és és és

És akkor újra elájultam !
Mikor magamhoz tértem csodálkozva vettem észre a látóhatáron a partot ! Ismerős táj,, a hegyek a part körvonalai,,, a csobogó édes vízű folyó,,,,

És lenéztem a tengerre ! Újult erővel tört rám a vágy ,,, a leküzdhetetlen vágy ! Mit nekem a part, az édes víz,,, nekem a tenger kell ! Milyen egy hatalmas erő lakozik benne, amitől még most is vonz ??
És ismét belemerítettem a kezem a vízbe,,, feladva mindent,, az életet, a reményt , a boldogságot ............

Újra elájultam !
Amikor észhez tértem a parton feküdtem !
A nap tűzött rám,, de a folyóparton ébredtem ! Annyi erőm volt hogy  fölé hajoljak,igyak pár kortyot és elaludtam ! Este a hűvös levegőben ébredtem ! Kezdett visszatérni belém az élet !
A dagály a partra dobhatott, A tenger már visszahúzódott,,,békésen hullámzott,,, mintha mi sem történt volna !

Hát persze,, a tenger életében nem is történt semmi !

Csak járta a szokásos útját,,,őt egyedül a hold irányítja, befolyásolja,,, a hátán viselt földi halandók vergődése nem hagy rajta nyomot ! Esetleg egy-két hajóroncs a fenekén !
Most ülök a folyóparton,,, hallgatom az egyenletes,, megszokott zúgását,,,örülök, hogy itt csordogál mellettem,,és életet ad édes vizével  !
Átkarolva a lábamat ülök a homokban,,,és nézem a messzi tengert ! A tengert, ami majdnem elragadott,, mejdnem elvette az életem !
De hát én tehetek róla, miért engedtem a csábításnak, miért szálltam a tengerre ! nem volt kötelező !

Elgondolkodtam, rajta, hogy itt hagytam a biztonságos partot,,kockára téve minden szépet jót amit eddig megszereztem,,,,elvesztettem a fejem a tenger vonzásában ,a tündérek karjában olyan dolgokat műveltem amit józanul sose tettem volna ! Elvesztettem a józanságomat, az önkontrollomat, az éberségemet !  És kockára tettem a legértékesebbet az életemet !

DE MÉGSEM BÁNOM,,, MERT ÉN LEGALÁBB LÁTTAM ÉS MEGÉRINTETTEM A TENGERT !

Itt vagyok az emlékeimmel,,és nézem a távoli tengert !
Hajók úsznak rajta ! Vitorlájuk feszül a szélben,,,szelik a habokat,,, csodálatos látvány ! Mit csinálnak jobban mint én ! Hogyan tudják így uralni a tengert ??

Kudarcot vallottam ,,,,,az én vitorlám elszakadt,,, léket kaptam,,,elsűlyedt a hajóm és majdnem meghaltam !

Őket nézve, mégis a Petőfi híres sorai jutnak eszembe:

Jegyezd vele az égre
Örök tanúságúl:
Habár fölűl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!

A parton ülve,, meggyógyulva örülve az életnek,,utolsó gondolataim a következők :

Kijövök néha a partra,,, nézem a csodálatos tengert,,elmélázok,, visszaemlékszem a szép dolgokra amiket láttam ! Vajon,,, valaha egyszer a dagály elhozza-e idáig a vizet ????
Hűvös hullámai,simogatják-e még a lábamat,,, ??,,,és ha elalszom a parton,, elér-e a dagály.....magával sodor-e még egyszer a víz ??

És bár az eszem azt súgja üljek távolabb,,,üljek jó messze,,,de mégis,,,ki tudja miért,,, mindezek ellenére,, ha nem is szállok hajóra,,,de minden alkalommal amikor kilátogatok ide,,,,, a part közelében maradok,,, a dagályra bízva a történetet....

Hogy miért,,,ezt talán csak a tündérek tudnák megmondani !!!
.