A szeretet fája

.
Fárasztó napnak ígérkezik, ez a mai.

Takarítás fa állítás, sütés főzés,,,,
Még szinte el sem kezdődött már fáradt vagyok.

Szeretem ilyenkor bekapcsolni a zenét, és miközben dolgozgatok, elmélkedek a múlt dolgain.
Sajnos nekem a karácsony mindig nagyon szomorú.
Nagyanyámra emlékeztet, aki hiányzik nekem. Nem tudok jelzőket használni, mert méltatlan lenne, és kevés ahhoz , amit hiánya miatt érzek.
Nekem minden karácsony róla szólt. Vele készülődtünk, énekeltünk sütöttünk.....

Lassan elkezdem kortyolgatni a finom forralt borocskámat, úgy könnyebb elviselni a fájó emlékeket.
Lassan dél van, le kell ülnöm egy cseppet megpihenni, hiszen már hajnal óta talpon vagyok.

Finom illatok, és még finomabb ízek bódulatában, elernyedve folytatom az agyi ráhangolódást.
Egyszer csak egy finom érintés ,, vagyis inkább rángatás ébreszt fel gondolataimból.
Ahogy odapislantok, hát kit látnak szemeim ???

Macikám !

-Szervusz Medve,,, melegedve ??
Nem bírtad odakinn a hideget ?
Mily havas szél fútt erre ?

próbáltam vele csevegni, de valahogy az enyémnél ezerszer nagyobb készülődési lázat véltem felfedezni a szemében.
Csak nézte a fát, a dobozokban álló díszeket, és rángatta a szoknyám.

- jól van na, hát nem hagyod az ember lányát piheni ??
Megyek már, megyek !! Azt hittem pihenhetek egy fél órácskát.

Nyögősen felálltam,,, és messziről elkezdtem nézni a fát.

Szép fa,,,,,,,,,,,,,, még így üresen is szép.
Luc.
Illatos,,, Varázsló szereti az  illatokat,, szeretné ezt is,,,
Vircina szeretné ???? Nem tudhatom, nem volt közös karácsonyunk,,

Na jó,, ne gondolkodjunk hülyeségeken, álljunk neki.
Kibontottam azt a dobozt, amiben az égősorok szoktak lenni, és akkor ért az első meglepetés.

Égősor helyett egy gyertyasor volt benne.
És nem látszott a vége.
Ahogy húztam ki, csak jött, és jött.
És pont annyi gyertya volt rajta hogy körbevezethettem a fán. Nem volt csatlakozó a végén.
Ahogyan elengedtem az utolsó gyertyát is egyszer csak lángra lobbant az összes .
Piciny, pislákoló fényükkel világították meg a fát.
Legyek meglepve ?
Ott ahol maci megjelenik, mindig valami különleges történik.
Dehogy égősor helyett gyertyák legyenek a dobozban ??? 

Lássuk a díszeket.

Nyúltam volna az első doboz felé, de maci beelőzött. Megfogott egyet és a kezembe adta.
Nem is tudom miért, de félve nyitottam ki.
Félelmem nem tűnt alaptalannak :-)

Lassan,, óvatosan emeltem meg a tetejét. Bekukucskáltam és láttam hogy ezek nem az én saját készítésű hófehér díszeim.
De nem robbant, nem ugrált, nem kiabált,,, ez már fél siker.

Kinyitottam rendesen, letettem az asztalra és óvatosan kezembe vettem az elsőt.

Különleges dísz volt ez, már első érintésre is.
A világ létező legnagyobb szeretete áradt belőle.
Közelebb vittem a szememhez, hogy alaposabban megnézzem, mert észre vettem, hogy valami szép kép is van rajta.
Nem kép volt !

Nagyanyám nézett rám vissza mosolyogva. És énekelt. Az ölében ültem, mint kisgyerek, és énekelt nekem.
Szép karácsonyi éneket.
Megbabonázva néztem a díszt,,,,gyermekkorom gyönyörű pillanatai köszöntek rám vissza belőle,,, és néztem volna még órákig, de rájöttem közben hogy az idő pereg,,,,,,,

Pereg és nekem még itt van egy rakás dísz,  amit fel kell tennem.
Megfogtam hát óvatosan,, és elhelyeztem a fán,a nagyanyám szeretetét őrző, és árasztó gömböcskét
Érdekes volt, mert ahogyan forgott a cérnán, úgy forgott rajta a kép is mindig felém mutatva magát.

Megnéztem hát a dobozban lévő másik gömböt is. Miért is nem lepődtem meg, amikor Nagyapám mosolygott vissza róla. A szövőszék mellett ült, felnézett rám és én éreztem hogy forró könnycseppek gördülnek le az arcomon. A hiány könnycseppei,,

Macikám kezembe adta a következő dobozt.
Már nem volt bennem aggodalom, most már roppant kíváncsivá lettem.

Kedves dísz volt a következő,,,
egy fekete fiú,, úgy 19 éves.
Énekel az ablak alatt, és nekem, csak nekem, Igen ! A Homokórát.  És az első csók,,,, óhhh de rég volt. Feltettem ezt is a fára.

Nézzük a következőt,,,
Még egy csak csók,,, nyár,, Balaton,, úszás, utazás,,és még ezer csók..

Most már kíváncsian vettem kezembe a következőt.
Az első.. az igazi a szerelem,,, házasság , gyerekek,,, a legkedvesebb arc,,,
Ott a helye a többi mellett.

Ez a doboz is kiürült,, ki kell nyitni a következőt.
Aprócska díszek,, nem gömbök hanem figurák,
Szépek, mosolygósak, kedvesek.
Az első egy Katica, Piciny sok pettyes katica,, aztán a következő, egy róka , és így tovább,,
A gyerekeim.
Megkerestem számukra is a legmegfelelőbb helyeket .

De még sok doboz várt rám.
Szépek, szebbek, és gyönyörűek, mind, mind egy egy szeretet emlék őrzői.
Volt köztük még egy szerelem, volt szex, voltak a barátok ,,
és lassan már tele lett a fa.
De csak igen lassan, mert mindegyik emlékkel elidőztem egy kicsit.

Úgy éreztem lassan készen vagyok.
A lelkem mélyén azonban tudtam hogy hiányzik még valami-valaki.
Hátrébb léptem, és elkezdtem gyönyörködni a műben.

Hatalmas illatos fa, tele a múltam szeretet emlékeivel,, tündöklő ragyogó szemek káprázatos fényével.
És én menekültem.
Menekültem , mert tudtam hogy még nincs vége.

Vártam,,, szememmel kerestem Macit. És egy dobozt.
De nem volt több doboz.
Maci meg csak ült a földön, egy puha szőnyegen, és nézett engem.
Nézte a kutató kereső szememet.

Halkan, nagyon csendben egyszer csak megszólalt egy zene. Az ajtón túlról jött...
Egyre jobban lehetett hallani,,, nem mondom hogy hangosabban, csak tisztábban,,,
És ahogy tisztultak a hangok a dallamban egy édes nevetés szűrődött át...
Egy édes, ismerős, boldog kacaj,, olyan, amelyet csak tündérek tudnak..

Lezsibbadva ,, vágyakozva, és várakozva néztem ki az ablakon át a hang irányába...
Nem kellett sokáig várnom, mert lassan belibbent az ablakon,,,

Könnyű léptű, tündértánccal megérkezett Galyóca..
Az édes, rég nem látott tündérem. Csíkos zoknijában, bolondos ruhájában.
Kezében egy doboz.

Annyira, de annyira megörültem.... annyira hiányzott már, úgy szerettem volna találkozni vele !!
Szerettem volna magamhoz ölelni, és hálás csókot lehelni piciny arcára,,,

De Ő csak nevetett, és táncolt,,,
Egyszer csak megszólalt :

- Szia rég nem látott ! Hoztam Neked kincset ! Hoztam emléket !
Örülni fogsz neki.
Ez az én karácsonyi ajándékom.
Tudod mostanában sok dolgom volt,, szíveket kellett gyógyítanom, de ma eljöttem hozzád, és elhoztam a tündérek ajándékát !
És vigyázz, mert bölcsesség is van benne !
Ahogyan már megszokhattad a tündérektől !

Átvettem a dobozt, és félő érdeklődéssel nyitottam ki.

Mit küldhetnek nekem a tündérek ,, és ráadásul bölcsesség is van benne ??

Két gömb lapult a dobozban.
Vattakötegek közt, alig láthatóan.

Persze sejtettem már hogy miről is van szó,,, sejtettem hogy a hiányzó díszek lehetnek benne, csak ezt nem értettem, hogyhogy Galyóca hozza, és miért van benne két dísz.

Kivenni készültem őket,, vizsgálgattam, nézegettem, kíváncsi voltam milyen titkokat őriznek nekem. 
Az egyikből muzsika áradt,,,, gyönyörű, ismerős zene...... lassú,, szavak nélküli,, szövegtelen, és nagyon ismerős.
Óvatosan kezembe vettem.
Ragyogott, tündökölt,, vidámság ,, és dal áradt belőle.
Belenéztem közelebbről, hogy megnézzem mit láthatok benne.

Két pajkos tündér játszadozott,, hempergett a fűben ,, lubickoltak, versenyeztek, kifogyhatatlan szenvedéllyel élvezték a pillanatokat, mit egymástól kaptak.
Vircina és Galyóca  hancúroztak, a tőlük megszokott bolondos módon.
A megismételhetetlen összhang és harmónia, a gondolatok szavak nélküli egymásba fonódása, a lelkek egymásra találása játszott táncaikban .

Úgy érzetem nem tudom ezt a díszt feltenni a fára !
Szerettem volna csak nézni , és nézni mindörökké.
Elbűvölt a látvány, a régi érzések hamar hatalmuk alá kerítettek.
Kezdtem úgy érezni magam, mintha Edevis tükrét bámulnám.

Mielőtt végérvényesen megbabonázott volna a látvány, gyorsan feltettem ezt is a fára.

Tudtam hogy van még valami a dobozban,,, és szerettem volna azt is látni .

Feltettem hát a tündéres díszt a legszebb helyre , a fa közepére előre.
Majd tekintetemet a dobozra fordítottam.

Szinte alig észrevehető módon lapult meg az aprócska gömb a vattakupac alján.
Elsőre színtelennek tűnő csendes kis gömb mintha el akarna bújni ,,,, hogy csak nehezen találjam meg.

Kezemben vettem ,, felemeltem, és abban a pillanatban életre kelt.
Olyan forróságot árasztott amilyet egy üveggömb soha nem tudna.

Nem csillogott, és nem villogott, és árasztott gyönyörű zenét , mint a másik, a tündéreké.
Egyszerűen elkezdett gyöngyház fényben , ezer színben pompázni .
Lüktetett a kezemben, olyan erővel ahogyan csak szív lüktetni tud.

Melege áthatotta fáradt testemet,, és annyi szeretettel árasztott el, amennyivel úgy éreztem már nem is tudok mit kezdeni.
Hirtelen elfeledkeztem minden másról.
El a fáról
a díszekről
a sütésről
a sok munkáról,
a fáradtságról,
a tündérekről

semmi mást nem láttam csak egy gyönyörű szép zöld szempárt .

Egy szempárt mely a Varázslómé volt,, mely szerelmet varázsolt, mely szinte könyörög a tekintetével hogy maradjak, ne nézzek másra, ne kacérkodjak tündérekkel, hogy szeressem, és soha ne hagyjam el.

Olyan tekintet ez, amely nem hagy elmenni, nem hagy nyugodni, mely egyszerre varázsol, bolondít, és kényeztet, miközben, tüzel és biztat,, ölelésre késztet.

Felnézetem a fára a tündérek díszére, a szikrázóra a zenélőre,,
majd a kezemben nyugvó meleget adó  boldogságot árasztó, nyugalmat adó gömbre.

És megszületett bennem a kérdés ?

Feltehetem őket egy fára ?
Ide egymás mellé ?
Vagy valamelyiket le kell vennem ?
Elférnek ők egyetlen történetben ?

És akkor gondoltam egy nagyon merészet..
Lassan kinyújtottam kezem, és a Varázsló gömbjét is elhelyeztem,,, el a másik mellé...

És akkor,, ott,, valami gyönyörűséges csoda történt!
Mindketten ott díszelegtek a szeretetem fáján, egymás mellett békességben.

Kölcsönadták egymásnak a ragyogásukat,,, egyik a másiknak a fényt és a zenét, a másik az egyiknek a szeretet erejét.
És nem kellett egyiküket sem levennem,,,
Felerősítették egymást és bennem az érzéseket.
A szeretetét a háláét, a boldogságét....

És akkor megértettem Galyóca bölcsességét.

Nem létezhetne egyik érzés sem a másik nélkül.
Nem kell megtagadni az érzéseimet.
Nem kell megtagadni a múltamat,, mert leginkább választanom sem kell.
Elfér a jelen érzése a múlt érzései mellet.

Egyszerre, egy szívben, békességben,, mind a kettő a maga helyén...

Ahogy elférnek a szeretet fáján a megannyi díszek..
A szeretet díszei, ha azok a régi szerelmeké, ha gyermekeimé, ha a barátaimé, ha szüleimé,, és ha a most pillanatának boldogságáé is !
Hiszen annyi féle szeretet van a világon,, miért is kéne nélkülözni bármelyiket is !

Szerethetem a bölcsességet,,, szerethetem a vidámságot, szerethetem a szerelmet, szerethetem a hűséget, a gondoskodást,,,, szerethetek mindent, mert az a nagy igazság hogy szerencsésen megkaptam már mindezt.

Ahogyan szeretem Vircinát, és szeretem a Varázslót is.
Akkora nagy egy szeretet fa, és akkora nagy a szívem is,hogy belefér ennyi féle érzelem.

Miközben elnéztem a most már tökéletes fát, rajta életem megannyi emlékével,, tudtam hogy lassan tovább kell mennem.
Tovább, mert dolgom van.
Körülnéztem ,,, Macim még mindig ott csücsült békésen a puha szőnyegen.
Galyóca csendesen mellette. Érdekesek voltak így együtt, egy szőnyegen.

Nem jutottam szóhoz, csak néztem rájuk megilletődve,

Galyóca megszólalt : látom megértetted ! Okos lány vagy Te. Nem véletlenül szeretett Vircina is.

igen ,, megértettem.

Odasuhant hozzám,,  egy forró csókot nyomott a homlokomra ,, gyengéden megölelt, majd hátat fordított és lassan elindult.
Az ajtóból még visszafordult rám kacsintott, olyan Vircinás kacsintás volt ez.
Aztán intett egy utolsót és eltűnt. Lehetett hallani, hogy odakinn már várnak rá a többiek, hangosan kacarászva....

Szerettem volna felébredni ebből az álomból, mert hogy álom volt az biztos, de valahogy nem ment,,,,

Megnyugvásra talált a lelkem,, és már nem szerettem volna mást érezni, mint a Varázslóm illatos, puha, szerelmes , megnyugtató ölelését.
Mely már annyi mindent elviselt nekem, mely annyira odaadó, annyira őszinte, mely olyan határtalanul szeret,, mely..........
.