A porcelán angyalka titka

.
Nem túl idilli egy történet kezdetének, de az az igazság, hogy így indult ahogyan leírom.

A mosdóban ültem, és néztem hogy ha felállok mit kell majd a helyére tennem.
Mellettem egy dobozon találtam egy picike porcelán angyalt.
Kezembe vettem, nézegettem,
Furcsa pofikája volt.

Az egész figura nem nagyobb, mint 2 centi.
Hófehér arcocskája, piros szája, a rózsaszín pír az arcán,, szép barna hullámos haja.
Megfordítva, tündöklő hatalmas szárnyacskái között, hasonlóan tündöklő , csillámporral szórt haja hullámzott, egészen a derekáig.
Csodálkoztam is rajta hogyan férhet ennyi részlet egy 2 centis figurába. Mintha nem is szobor lenne, hanem a megdermedt valóság.
Sokáig nézegettem, mert volt rajta valami furcsa.
Meg nem tudtam volna mondani hogy micsoda, de határozottan volt rajta valami rá nem illő.
Hagytam a csudába, letettem a dobozra és mentem tovább dolgomra.

Kis idő elteltével vissza kellett mennem, hiszen ez az a hely ahová az ember bizonyos időnként visszamegy.
Nem hagyott nyugodni a kételyem, és újra kezembe vettem az angyalkát.
Csak néztem, néztem, és egyszer csak megvilágosodtam.
Mi az amit az ember leginkább néz egy másik élőlényben, és ami leginkább megragadja ???

Hát a szeme.
Két aprócska barna szeme volt.
Hogyan lehet egy porcelánfehér angyalkának apró barna szeme ?
Egy angyalkának, szép nagy , kék szeme legyen.

Most már tudatosan figyeltem és próbáltam megfejteni ennek a pici jövevénynek a titkát.
A finom melegben mélyen a szemébe olvadtam és lassan nagyon lassan beengedett a titkos világába.
Nem szívesen tette, próbált ellenkezni, de amikor megérezte hogy egy zöld boszorkánnyal van dolga, lassan megadta magát.

Bizonyára sokan tudják, és sokan tapasztalták is már, hogy vannak körülöttünk csodálatos lények.
Tündérek
Angyalok
Boszorkák
Törpék
és ki tudja még hány félék.

Azt azonban csak kevesen tudják, hogy ők honnan jönnek.
Él a földön és föld körül egy csodálatos világ.
Lakói névtelenek, nemtelenek, láthatatlanok.
Csak kevesen tudnak a létezésükről.
Ők a csodavilág lakóinak kezdeményei. Kicsiny lelkek,, megszületni, élni vágyó ki tudja mik.

Egy mindenhol jelen lévő, mindenhol dolgozó, aprócska társadalom.
Hihetetlen, de belőlük lesznek később a tündérek, az angyalok , a boszik,,,

ebben az állapotukban még nem lehet tudni hogy hová fognak kerülni, mivé fognak alakulni,,,
Olyanok ők, mint a kicsiny gyermekek lelkei, melyek csak arra várnak hogy az édesanyjuk méhéből megszületendő babába beköltözzenek. Ezzel személyiséget, életet adva nekik.

Nagyon fontos hogy nincs nevük.
Nem is lehet, hiszen nem tudni, mivé válnak majd.

Szóval ezek a varázsvilág megszületendő alakjainak lelkei csodálatos közösségekben élhetnek.
Fejlődnek, alakulnak, tanulnak és megismerik a tündérek, angyalok, életét.
Meg kell ismerniük, hogy tudják mi vár majd rájuk, mi lesz a dolguk.
Persze ebben az alakjukban is a saját személyiségeiknek megfelelően élnek majd.
Lesznek vidámak, vagy pajkosak, bölcsek, vagy esetlenek
ki milyen,,

Viszont addig is sokat kell tanulniuk.
Életük legfontosabb eleme a víz.
Senki nem tudja miért, de lakóhelyeik, mindig víz közelében vannak.
Ha hegy tetején, ha síkságon, ha völgyben, ha sivatag oázisában, de víz mellett.
Patakok, folyók, pocsolyák, vagy tengerek, kicsiny tavak mentén.

Koruknál és helyzetüknél fogva, csak a jó dolgokat tanulják.
Jót tenni, szeretni, szeretet adni, vinni. Segíteni, vigaszt adni.
Boldogságot vinni a világba.
Segíteni azoknak akik a jót keresik, akik arra vágynak.
Sugallattokkal, ármánnyal, csellel, szép érzések közvetítésével.

Ha valamelyikük rosszat cselekedne, akkor büntetés vár rá.

Itt, ebben a világban éldegélt a mi kis angyalkánk is.
Még név nélkül, személyiség nélkül.
Kereste a rá váró utat, a jövőt.
Segített ahol csak lehetett.

Ahogy élte léleknevelő életét, egyszer csak egy érdekes történetre lett figyelmes.

Észre vette hogy a Földlakó lelkek közt történik egy különleges eset.
Két lélek egymástól nagyon messze piszkosul hasonlít egymásra.
És azt is hamar kiszúrta, hogy egyik sem boldog igazán.
Látott ő már ilyesmit, vagy legalább is hasonlót,, de ebben akkor is volt valami különleges.
Megvan a szerelmek egymásra találásának módja.
Az is hogyan kell nekik segíteni,,, a mindennapjaik másról sem szólnak, minthogy szíveket hozzanak össze.
De itt valami egészen más volt.
Nem szerelmesek voltak ezek a lelkek, hiszen szinte nem is ismerték egymást, a testek meg még annyira sem.
Egyszerűen csak nagyon összeillettek.
Mindkét léleknek érdekes világa volt.
Nagyon nagyon gondolkodott, mit is lehetne csinálni.
Össze kéne hozni őket,,, hátha valami szép csoda jön ki belőle.

Addig addig gondolkodott amíg megtalálta a megoldást.
Mivel az egyik léleknek tündér barátai voltak, hát nagyon kézenfekvő volt a dolog.
Csak össze kellett hozni a két embert,, a két lelket, a többi már ment mint a karikacsapás.
A tündérek meg tették és megtették a dolgukat.
A  olyan hatalmas összegabalyodást csináltak, hogy a fél varázsvilágnak mosolyra állt a szája.
Még ők is csak ritkán látnak ilyen csodás lelki kapcsolatot, ami ebből lett.

Angyalka kezdeményünk kapott is dicséretet. Lassan kilátásba helyezték a továbblépés lehetőségét.
Már azon kezdtek gondolkodni, hogy válasszon, mivé is szeretne lenni.

Angyalkánk nagyon büszke volt magára.
Irigykedve nézte a művét. A harmóniát, a szárnyalást, az összhangot, a nevetéseket, a boldogságot.
És egyszer csak nem tudta kezelni amit látott.
A saját eredményére lett irigy.

Hiszen látott már szerelmeket, látott hatalmas szeretkezéseket,, romantikát, boldogságot,, de ez más volt.

Nem volt elvakult szerelem,,, nem volt hatalmas mindent legyőző szex,,, nem volt örökké veled, soha nélküled,, csak csodás összhang, szép álmok.
Együtt dobogó szívek,,, közösen megálmodott érzések.

És nem bírta elviselni ezt a csodát.
Szeretett volna részese lenni, teljes valójában.
Szeretett volna ember lenni.

Nem vette észre hogy ez nem az emberek műve volt, nem is az emberek érzései, hanem a tündéreké.

Mindenáron azon mesterkedett hogy megismerhesse ezt az érzést.
Nem tudott megelégedni a látvánnyal, a siker ízével.
De mesterkedése rosszul sült el.
Igen hamar szétrobbantotta a csodát,,,
Nem tudni hogyan,, de mérget csepegtetett a harmóniába.
Sikerült a két, egymást szerető szívet, a két boldog lelket nagyon nagyon hamar elszakítani egymástól

Ma is titok hogy a két szétszakított lélekben ez milyen sebeket hagyott,,,, de hogy hagyott az biztos.
Hisz voltak még meg nem élt érzéseik, voltak még meg nem élt történeteik.

A varázsvilág nem nézhette ezt szó nélkül, tétleneül.
Nagyon megharagudtak rá.
Összedugták a fejüket, hogy milyen büntetést mérhetnének rá.
Hiszen varázsvilág tanoncainak rosszat tenni, ártani, szomorúságot okozni főben járó bűn.
A legnagyobb, amit elkövethetnek.

A következő döntés született hát.

Eldöntheti a kis ármánykodó, hogy milyen alakban, de testet öltve , az emberek közé kell mennie.
Lehet tündér, lehet angyal, vagy boszorkány,, de szobrocska formájában a Földre kell szállnia.

Kell keresnie szerető szíveket. Boldogságot kell szereznie.
Jóvá kell tennie a hibáját.
Mindaddig nem térhet vissza, és mindaddig nem lehet valódi tündérré, angyallá, amíg a Földön helyre nem hozza amit elrontott.
Amíg a Földön valaki meg nem szereti, amíg valaki nevet nem ad neki.
Aki őrzi, félti, ragaszkodik hozzá.

Csak akkor mehet vissza ha megkapja a földi nevét, és jóváteszi hatalmas bűnét !

Lassan visszatértem a barna szempár bűvöletéből.
Most hogy már tudtam a titkát, értetem azt is miért van ilyen, az arcához nem illő szeme.
Hiszen ő nem egy szobor, hanem egy igazi kis varázsvilág lélek.
Akire feladat vár !
Nagy nagy feladat !

Egyszer csak bevágódott a fürdőszoba ajtaja.
egy kisfiú rontott be rajta !

Anya!!!!
Hol van az angyalkám ???
Miért van nálad ??
Add vissza !!
.