Álom

.
Érdekes álmom volt délután.

Egy parkban sétáltam. Néztem a füvet amin lépkedtem.
Élveztem a napsütést a langyos időben.
Lassú lépteim mellett elmélyedtem gondolatimban.

Egyszer csak egy furcsa fuvallat közelített meg.
Ahogy felnéztem gondolataimból egy hatalmas felleget láttam az égen.
Egy röpke pillantás alatt ért oda hozzám, hűvös szelet hozva magával.

Ahogy belenéztem láttam, hogy megannyi pillangó volt.
Szintelen, szürke lepkék.

Ahogy verdesték szárnyukat százasával köröttem, a szelet ők keltették.
Be kellett csuknom szemem, és összegörnyedve guggoltam le a fűbe.

Ez a sok színtelen hideget hozó pillangó, mintha ki akarta volna szippantani belőlem a lelket, az örömet.

Aztán egyszer csak csend lett.
Éreztem ahogyan a szürke felleg elment.
Elszálltak oly gyorsan ahogyan jöttek.

Remegő lábakkal, szinte erőtlenül álltam fel.
És ahogy felálltam éreztem hogy valami van előttem.
Megfogtam és a fa hűvös melege öntötte el kezem.
Óvatosan nyitottam ki a szemem.

Egy kicsiny hídon álltam. A korlátjába kapaszkodtam.
Az első amit megláttam a tó tündöklő vize volt.
Hogyan kerültem hirtelen ide ??

És hová tűnt a sok lepke, és hová a hidege ?

És a tó, a híd,, és akkor megéreztem a meleget.
Hátam mögül kellemes,, megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan meleg áradt.

Még mindig a korlátba kapaszkodva, támaszkodva megfordultam.

Egy tündérszép lepke ült a szemközti korláton.
Szárnyait összecsukva pihent.
És akkor megéreztem, hogy a megmagyarázhatatlan meleg belőle árad.
És nem is meleg, hanem szeretet, boldogság, öröm !

Szerettem volna megérinteni, de valami azt súgta hogy nem kell.
Nem kell megfognom, nem kell megérintenem.

Lassan bontotta ki szárnyait.
Milyen volt a színe ??

Nem tudom.
Ahogyan mozdult, ahogyan mozgatta szárnyait mindig más színben pompázott.
Még a rózsaszíne is szép volt,,, hát még a narancs, a kék a zöld,,,

Lassan bontogatta magát és látszott hogy útra készül.

Szerettem volna rászólni, hogy ne,, ne menj még,, hogy kell az a meleg, az az öröm amit idehoztál !!

De persze nem jött ki hang a számon,,,, ahogy a kezem sem mozdult meg.
A pillangó felszállt, nem kavart szelet.
Sem hideget, sem meleget,,,,

és egyenletes szárnycsapásokkal elment.

Nem vitt el semmit.
Itt hagyott mindent.
Elűzte a szürke felleget, el a hideg szelet.

És itt hagyta a szeretet , a meleget,, a boldogságot,,,,,,,,,,,,

És én csak álltam megbabonázva,
néztem az ismerős tájat, a vizet a fölé hajló bokrokat, a kedves hidat rajta az apró faragásokat.

Csak azt nem értettem, hogyan kerültem épp ide
és miért jött, de leginkább honnan ez a gyönyörű lepke ?

Elidőztem egy kicsit még az ismerős látvánnyal, az illatokkal, az érzéssel, majd úgy döntöttem nem kell nekem mindent értenem, sem minden titkot megfejtenem,,

Történt az meg , már máskor is hogy álmodtam minden féle hülyeséget,