A gyáva oroszlán és a bátor nyúl története

.
volt egyszer egy mesebeli erdő
mesebeli, mert az oroszlánok nem erdőben laknak, és főleg nem barátkoznak nyulakkal, még ha azok oly bátrak is.

Sok éve már hogy ez az oroszlán meglátta a napvilágot. Leélte már élete felét.
De valahogy szerencsétlen sorsa folytán nem lett az állatvilág koronás tagja.
Születése óta háttérbe szorult.
Senki nem tudja miért, hisz erős volt mint a többi, sörénye bár csapzott, de szép, izmai edzettek, elméje ragyogó, de valahogy nem lett, mint a társai, kihívó.

Csak hát a természete.
azzal volt a baj.
Oroszlán létére szelíd volt csendes és hallgatag.
Visszahúzódó. Nem egy hős vadász fajta.

Ha vadásztak a társai, ő csendben ment utánuk, ha evésre került a sor megmaradt a sor végén.
Nem harcolt, viselte a sorsát békésen.

Megbékélt már sorsával, éldegélt csendesen az erdő szélen.
Társai voltak az erdő lakói fűk, fák, madarak,

Élt ebben az erdőben egy bátor nyúl is .
Olyan világmegváltó fajta.
csak ugra bugrált, serénykedett,, és állandóan merészkedett.
Kicsi nyuszikáit nevelgette, etette, gondjaikat viselte.
És amikor már kinőttek a kicsi nyuszi korból, akkor sem bírt magával
még incselkedett is néha a vadásszal.

Egy szép napon aztán pórul járt.
Addig ugra bugrált, míg
a vadász egy kósza golyója eltalálta.
Szerencsére csak súrolta, de lábra már nem állt.
De jött ám a vadász kutyája.
Csaholva ugatva rontott a nyúlnak.

A gyáva oroszlán épp arra járt.
Bolond szíve megsajnálta.
És a nyúl védelmére kelt.
A kutya elé állt,
A gyáva oroszlán a bajban hős lett, elkergette a támadót .

Majd óvatosan a szájába vette és hazavitte a barlangjába.
Nyalogatta, gyógyítgatta.

Pár nap múlva a nyuszi talpra állt.
Már nem volt akkora a mellénye.
Nem kellette többé magát, nem ugrált a puska elé.

Elszégyellte magát.
Bajba hozta majdnem az oroszlánt.
Még jó hogy a puska csöve nem durrant el újra és senkit el nem talált.

Gyáva oroszlánunk hős lett ezután.
Tudta hogy a jövőben, már nem csak magára kell vigyázzon.
Vadászott és evett, és erősödött minden nap.
Szép sörénye már harcosan lebegett a szélben.

Büszkén viselte új sorsát a védelmező oroszlán, és a bátor nyúl sem harcoskodott eztán.

Együtt baktattak az erdei úton , büszkén az egymásban elért változásokra.
Csodálkoztak is az erdő lakói hogy mi történt, és mi nem hogy ilyet lássanak :

Hogy együtt baktat ezután az erős oroszlán és a kicsi nyúl , már mindig egymás oldalán

Álom

.
Érdekes álmom volt délután.

Egy parkban sétáltam. Néztem a füvet amin lépkedtem.
Élveztem a napsütést a langyos időben.
Lassú lépteim mellett elmélyedtem gondolatimban.

Egyszer csak egy furcsa fuvallat közelített meg.
Ahogy felnéztem gondolataimból egy hatalmas felleget láttam az égen.
Egy röpke pillantás alatt ért oda hozzám, hűvös szelet hozva magával.

Ahogy belenéztem láttam, hogy megannyi pillangó volt.
Szintelen, szürke lepkék.

Ahogy verdesték szárnyukat százasával köröttem, a szelet ők keltették.
Be kellett csuknom szemem, és összegörnyedve guggoltam le a fűbe.

Ez a sok színtelen hideget hozó pillangó, mintha ki akarta volna szippantani belőlem a lelket, az örömet.

Aztán egyszer csak csend lett.
Éreztem ahogyan a szürke felleg elment.
Elszálltak oly gyorsan ahogyan jöttek.

Remegő lábakkal, szinte erőtlenül álltam fel.
És ahogy felálltam éreztem hogy valami van előttem.
Megfogtam és a fa hűvös melege öntötte el kezem.
Óvatosan nyitottam ki a szemem.

Egy kicsiny hídon álltam. A korlátjába kapaszkodtam.
Az első amit megláttam a tó tündöklő vize volt.
Hogyan kerültem hirtelen ide ??

És hová tűnt a sok lepke, és hová a hidege ?

És a tó, a híd,, és akkor megéreztem a meleget.
Hátam mögül kellemes,, megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan meleg áradt.

Még mindig a korlátba kapaszkodva, támaszkodva megfordultam.

Egy tündérszép lepke ült a szemközti korláton.
Szárnyait összecsukva pihent.
És akkor megéreztem, hogy a megmagyarázhatatlan meleg belőle árad.
És nem is meleg, hanem szeretet, boldogság, öröm !

Szerettem volna megérinteni, de valami azt súgta hogy nem kell.
Nem kell megfognom, nem kell megérintenem.

Lassan bontotta ki szárnyait.
Milyen volt a színe ??

Nem tudom.
Ahogyan mozdult, ahogyan mozgatta szárnyait mindig más színben pompázott.
Még a rózsaszíne is szép volt,,, hát még a narancs, a kék a zöld,,,

Lassan bontogatta magát és látszott hogy útra készül.

Szerettem volna rászólni, hogy ne,, ne menj még,, hogy kell az a meleg, az az öröm amit idehoztál !!

De persze nem jött ki hang a számon,,,, ahogy a kezem sem mozdult meg.
A pillangó felszállt, nem kavart szelet.
Sem hideget, sem meleget,,,,

és egyenletes szárnycsapásokkal elment.

Nem vitt el semmit.
Itt hagyott mindent.
Elűzte a szürke felleget, el a hideg szelet.

És itt hagyta a szeretet , a meleget,, a boldogságot,,,,,,,,,,,,

És én csak álltam megbabonázva,
néztem az ismerős tájat, a vizet a fölé hajló bokrokat, a kedves hidat rajta az apró faragásokat.

Csak azt nem értettem, hogyan kerültem épp ide
és miért jött, de leginkább honnan ez a gyönyörű lepke ?

Elidőztem egy kicsit még az ismerős látvánnyal, az illatokkal, az érzéssel, majd úgy döntöttem nem kell nekem mindent értenem, sem minden titkot megfejtenem,,

Történt az meg , már máskor is hogy álmodtam minden féle hülyeséget,

A mai nap csodája

A legszebb karácsonyi ajándék

Fáradt vagyok, zúg a fejem,, leülök egy cseppet hátha elmúlik.
Talán le is kéne dőlnöm, azt hiszem kerülget az influenza.

Naaaaaaaaaaaaaaa

mit rángatod itt a takarómat.
Bolond Medve !
Dermedve ??

He he, na mi van hideg van odakinn ???

Most hová rángatsz ??

Jól van már ! Megyek !!
De merre indulsz ??
Az erdő nem erre van !!
Naaaaaaaaaaaaaaa

most miért indulsz másfelé ??

ÓÓ,, persze, tudhatnám már, az elején soha nem beszél,,,,,

De minek indul a város felé ??
És csak húzza a ruhám, és csak megy , és megy
Hová megyünk ??

Macikám elindult a város felé,,, de félúton felkapaszkodott egy szikla szirtre.
Annyira kiment a szélére, hogy megijedtem.

Mit csinálsz bolond Medve ?? Meg vagy keveredve ??
Le fogunk zuhanni !!!!

És abban a pillanatban érdekes módon lábunk elé kúszott egy felhő.
És Macikám, mint a világ legtermészetesebb dolga lépett rá !
Megállt a lélegzetem.

Mit csinááááááááááá

de ki sem mondhattam, már én is a felhőn ültem.
Félelmetes volt ahogy ez a habos, légkönnyű tünemény elindult velünk.
Nem is tudtam kapaszkodjak-e,, és ha miben ??

De valahogy mégis biztonságban éreztem magam.
Pár perc múlva már élveztem is az utazást.
Hideg volt, téli hideg, de valahogy nem jutott el a testemig.
Szépen úsztunk a fekete éjen.
A város hihetetlenül narancssárga fényben tündökölt alattunk.
A szmogtól szinte semmit sem láttunk, csak a fényeket.
Nem értettem mire is megy ki ez az egész.
Hiszen Macikám tudja hogy én nem szeretem a várost.
Nekem az erdő az otthonom.
Ez erdő , a mocsár, a tündérek.
Mi a csudának indultunk el a város felé ???

Kíváncsian figyeltem az eseményeket.
Egyre közeledtünk a zajos tömeghez. Egyre tisztábban látszottak, az utcák, az emberek.
A város, a forgatag a szédült tömeg.
Majdnem el is felejtkeztem arról hol is vagyok, amikor megint észre vettem hogy Macikám figyel.
Csak néz-néz,, és figyel.

Mit nézel ???
Naaaaaaaaaaaaaaa
Mondd már ??

-Mit látsz ??

- Mit látok ??
Mit látnék ?? beindult a karácsonyi tömeg ! Kivilágítva a város, az emberek tömege tódul az üzletekbe. Mindenki rohan, mindenki vásárol. Izgatott zajos város !
Ezt látom.
De miért kérded ???

- mi jut erről eszedbe embereke ??

- eszembe ? Most momentán semmi. vagyis jut,,,,, kéne venni egy csomó mindent. gyerekeknek ajándékot.... karácsonyfát,, nem tudom jó-e az égősorom.
És hogyan is fogjuk megoldani az idei ünnepeket.
Találkozunk- e, vaaaaaaaaaaa

ÓÓÓÓÓ !!

Miért nézel rám ilyen csodálkozón ???

- Más nem ???

- Mire gondolsz ???
hmmmmmmmmmmm

mondddddd ! Miért emlékeztetsz Te állandóan.
Örülj hogy tudok felejteni

- Ok felejts ! De azért van még itt egy kis dolgod,, tudod Te ezt igazán jól ! Te vagy az egyetlen ember a világon aki akkor jár templomba, ha hálás, ha boldog !
Voltál már mostanában ?? Megköszönted amit kellett ??

- Igazad van,,,,,,,,,,,,,,,,,, értelek,,,,,,,,,,,,,, már készültem,,,,, és el is fogok menni,, ígérem
És értem már azt is, miért hoztál ide :-((((((

Értek mindent
És nem vagyok hálátlan..
Emlékszem mindenre
Minden érzésre
Emlékszem a fájdalomra
Emlékszem a testemet felemésztő, semmivel össze nem téveszthető emberfeletti kínra
Emlékszem az állapotra, amikor elindultam,,, elindultam az allattunk szaladó sínekere
De visszafordultam
Emlékszem a karácsonyra, emlékszem a könnyekre
Emlékszem Szentestén az utolsó elhangzó szavakra
A könyörtelen búcsúra
A meg nem bocsátó kegyetlen, utolsó találkozásra
A visszafogott, majd útjára szabaduló könnyeimre, a könyörgő szavaimra, a bocsánat kérésemre
és a kegyetlen, hűvös tartózkodásra
Emlékszem arra ahogyan beállt a csend !
A mindent felemésztő hatalmas csend !
A fa, a család a zsibongás, a sütés főzés, a munka az emberek !

A halál közeli élmény a szerelem utolsó lehelete !!

- És emlékszel-e ?? Emlékszel -e az egyetlenre, az egyetlen kérésedre ??
Mi volt azon az estén az egyetlen karácsonyi kérésed ??

- URAM ! HA CSAK EGY KICSIT IS SZERETSZ !
NE ENGEDD HOGY MÉG EGY ILYEN KARÁCSONYOM LEGYEN !
LEGYEN SZEGÉNYSÉG, LEGYEK FÖLDÖN FUTÓ, DE VALAKI SZERESSEN !
A KÖVETKEZŐ KARÁCSONYOM ILY GYILKOSAN SZOMORÚ NE LEGYEN !
CSAK EGYET KÉREK TŐLED ISTENEM !
A KÖVETKEZŐ KARÁCSONYOM SZERETETBEN, BOLDOGSÁGBAN TELJEN !

Igen ,, igen értelek !

Bármi is történjen az én imám hallgattatott meg leginkább odafenn!
Isten ennél jobban embert nem szerethet !
A legnagyobb kérésemet teljesítette nekem !

- És elhitted-e hogy így lesz ??

- Hogyan hittem volna ??
nem is reméltem!!

Emlékszel mit mondott a Bea ??
Egy kapcsolat amiben boldog leszel !
De nem ám hogy csak Te leszel oda érte !!
Nem !
Ő is odalesz érted!
És boldog leszel !!
.

A hóvirág

.
Az előbb a kádban ülve olvasgattam.
Két hónapja kezdtem el ezt a könyvet. Csak ritkán jutottam hozzá, és szép lassan haladtam előre a történetben.
Nincs benne sem szerelem, sem hasonlók. Ikrekről szól, lebilincselő történet volt. Szerettem olvasni, és ma értem a végére.
Érdekes egybeesés ez.
Nyugalom, békesség a szívemben.

Az utolsó lapokon megjelent a történetben egy hóvirág.

Ahogy olvastam, láttam , és éreztem , és egy pillanatra benne éltem.
Élő elevenné vált a táj, a csendes békés hideg táj, a hó, a virág, az illata az íze,, mindene.
Nem hülyültem meg, van a hóvirágnak is illata,, és íze is, meg zamata.

Szóval hetek óta várom az érzést, a felismerést, a sugallatot, a segítséget a lelkemnek.
És ma reggel a kádban megérkezett.

Megkaptam a választ amit, oly nagyon kerestem.

A lelkem egy hóvirágé lett.
Oly békés, oly nyugodt, és tiszta.
Annyira hihetetlen.

Az egybeesés is, ahogy bejöttem a szobába, kinéztem a tájra, és hófehér zúzmara borít mindent.
Ennek ellenére ez a békés hideg csendet melegséget, szeretetet áraszt.

És akkor összeállt a lelkemben minden. Választ kaptam az összes felmerülő kérdésemre, megnyugtatást kételyemre.

Eljött egy új év, el egy új kezdete.
A szűz fehérségből, a megtisztult lelkemből új érzés fakadt.
Kellett ez az egész év, kellett a hó ami betakarta az annyit látott, megviselt, sokat szenvedett tájat.
A hideg hó, ami takaróként vonta be, és óvta az új életet nevelő földet, melyben ott csírázott a megszületendő boldogság kezdeménye.

A napfényre vágyó lassan éledező boldogságé.
Ami nem bújhatott előbb, mert egy viharos, gonosz világba kelt volna ki.
Egy olyan világba melyben nem lett volna védelme.
Nem lett volna hófehér takarója.
Ki lett volna téve egy csomó veszélynek.

De eljött végre a szomorú év vége.
Leültek odakinn a viharok, a szelek száguldottak tovább sebesen.
Már nincs odakinn veszély, és az én hóvirág lelkem bátortalanul kidugta kicsiny fejét.

És szépen lassan, ahogy megérezte a gyenge napsütést, egyre erősebben jött a hótakaró fölé.
Egy új virág.
Gyönyörű, és tiszta , a megújulás, az erő, a bátorság szimbóluma számomra.

Aki ismer az tudja hogy szenvedélyes vagyok. Testem lelkem, csak ritkán nyugszik meg.
Aki ismer az nem is hiszi el, pedig én tudom,hogy a biztonság hihetetlen változásokra késztet, nyugalmat hoz bennem, de én tudom, mert éltem már hasonlót meg.

Rettentően féltem hogyan virrad majd rám a mai nap.
Féltem hogy felkorbácsolt vágyakkal, telhetetlen és féktelen , boldog haragos indulattal viselem majd el, az újat.
De nem.

Hófehér virágként, megbékélt, lenyugodott testtel, hihetetlen türelemmel bontja ki szirmait megújult lelkem.
Eltűnt a viharom, lecsendesült az izgalom.
És megkaptam mindenre válaszom.

Nem hatnak már rám a világ dolgai, sem ármány sem bántás, sem gonoszság , de kísértés és vágy sem.
Csak ez engem tápláló gazdag föld
A testemet takaró hó
És a szívemet melegítő napsütés

az én saját gyönyörűséges , életet adó, vigasztaló hatalmas, óriási, mindent eltakaró napom , megnyugtató, biztonságot adó melege érdekel.

Hol van a napokban annyira égő vágy ??
Hát hol lenne ?
Itt bujkál,, kacag és kinevet,,, mert megmutatta, hogy mindennél nagyobb érzés a csendesen suttogó , halk szerelem.
Megmutatta hogy a szenvedélyes szeretés csak egy igaz szerelem karjaiban nyugodhat meg.
Hogy a vágy lángolhat éghet, beteljesülhet, de csak a másnappal érhet el mindent.

A másnappal, amikor fogod a kezem,
A másnappal, amikor abban a pillanatban ahogy egy percre magamra hagysz ezt érzem hogy pánikol a szívem.
Amikor félek nélküled létezni, és a tömegben is kétségbeesve csak Téged kereslek.
Amikor én az erős nő, egy gyenge porszemnek érzem magam nélküled.
Amikor erős támaszként állasz gyenge pillanatomban mellettem.
És amikor egyetlen pillanatra sem engeded el a kezem.

Köszönöm a másnapot, és a hóvirágot !

Foltok és szigetek

.
Vannak életünkben foltok , és vannak szigetek.

A különbség óriási, mégis néha a kettő ugyan az.
Akinek volt már szigete tudja milyen is az.

Aki pedig egyszer megtalálta a foltját az pontosan tudja hogy az örökre szól.
Bárhol van, bármint mond, bármit tesz,, a folt örök.

Merthogy egy lukra csak egyetlen folt illik bele , és folt csak egyetlen lukra jó.

És ha a folt megegyezik a szigettel, vagy ha csak oly kevés ideig a foltod a szigeted az egy óriási nagy dolog.
De még ennek sem kell feltétlenül megtörténnie.

A folt és a luk nem tudják becsapni egymást, mert nem a szavakkal érintkeznek.
Hazudhatnak, élhetnek és álmodhatnak,, de be nem csaphatnak !
Számukra a kimondott szó, a világ forgása csak egy eltűnő pillanat .
A valóságuk a közösen érzett , mindenen áthatoló , de kívülről nem látszó , nem hallható gondolat.
Nem feltétlenül pozitív,vagy örömszerző és még csak nem is biztos hogy boldog, de akkor is közösen érzett és álmodott , szavak nélkül tudott gondolat.
Érzések állapotok, szenvedélyek,nevetések,, kínok, betegségek,csalódások , fájdalmak és szenvedések .

A szigetek viszont a szavakból, tettekből érintésekből táplálkoznak élnek.
Attól duzzad lesz hatalmas .
Irányítható becsapható, megvehető, és megkapható, megnyugtató, mégis szenvedélyes. Lehet őszinte és lehet hazug, csalfa és ármányokkal tele.
De hatalmas örömet , boldogságot hozhat az életedbe.

A foltok időtlenek !!!
A szigetek nem hosszú életűek. Még ha évekig tartanak is de egyszer véget érnek.

A foltok kölcsönösen bélyeget hagynak egymáson !!!!
A szigetek emlékeket.

A foltok léteznek, mindegy hogy épp milyen minőségben, de ha megtaláltad onnantól fogva örökre részesei életednek, a bőrödre vannak varrva, hiszen foltok, ezért hívják így őket.

A szigetek pedig boldoggá tesznek !
Őrömet varázsolnak a lelkedbe, boldoggá teszik a tested,, és ideig óráig ott vannak melletted.

Gábornak aki nem barát és nem szerető

mondod fáradt vagy
nehéz az élet
munka hajnaltól estéig
eleged van
mire hazaérsz a családodhoz, már semmire nincs erőd
már nem tudsz nevetni , sem élni, sem örülni

Kedves Gáborom !
tudod mi a Te bajod ??

Nincs szigeted

a túlélés záloga néha a titkos sziget
egy sziget ahol várnak rád
ahol csak rád várnak

ahol a Te bajod a legnagyobb baj, ami orvoslásra vár
a Te mosolyod
a legszebb, amire valaki már nagyon vár

ahol a nap mindig süt
és csicseregnek a madarak
ahol csak halk sóhajok hallanak
ahol mézédes a tej,
és hűs patakok csobognak

ahol édes ölelés, forró csók vár minden nap

akinek van szigete az erős
az boldog
leperegnek róla a fájdalmak
az ármány
a betegség
a rosszindulat,


akinek van szigete
mindenre képes
áthágja a legnagyobb akadályokat
soha nem beteg
és nem gyenge

mellszélességgel áll az élet mellette

tudod honnan ismerhető fel akinek van szigete ?

minden helyzetben derű árad belőle
és optimizmus,
minden problémát könnyedén megold

keresd meg hát a Te szigeted

ültesd tele rózsákkal
ápold és gondozd
minden nap
és hidd el meghálálja

de ha megtaláltad, kerítsd be a kerted
hogy hullámok ne ostromolhassák
hogy vadak kerítését át ne hághassák
öntözd minden nap, mert az élet ereje a víz
és élvezd örömét nap mint nap
mert a hála a szeretet a legnagyobb táplálék

vigyázz a kertedre,
mert ha megtaláltad
ha ölében örömed találtad
hidd el mindaddig tiéd lesz
míg gondozva van általad

a kút akkor hozza vizét, ha minden nap merítik
a virág akkor ontja illatát, ha minden nap öntözik
állatod hűséges ha minden nap etetik
szerelmed hűséges ha minden nap elnyerik

Elméd vágyaid gyilkosa

.
Nem volt abban a szóban semmi amit ne mondtál volna ki százszor
és nem volt abban az érintésben semmi ami jobban hatott volna mint máskor
és a pillantás mi szíved melegét árasztotta is már ismerős volt
csak a csend, a csend az mi más volt

a csend melyben hallik a szív dobbanása
a csend melyben zaj a levelek koppanása
a csend melyben csak a kéz simogat
a csend melyben megszűnik a gondolat
a csend melyben mielőtt bármi történne

Te azt mondod :
majd ha eljött az ideje

összeszorítva foggal körömmel
kapaszkodva elméd titkos
vágyaiddal harcolt
erődet felemésztő
emberfeletti
leküzdött
nem létező szegletébe

a Varázslónak

ez előtted lévő életemben volt egy macim
ez a maci segített nekem átélni, túlélni a fájdalmaimat
szeretnék most macival küldeni Neked egy történetet.
.

Szia Macikám !

Hát eljöttél újra hozzám.
Azt hittem száműztél már végleg az életedből.
Ja ! Hogy eddig is itt voltál.
Nem figyeltem rád ?
Mikor is beszélgettünk legutóbb ??
De régen is volt.
Induljunk, sétáljunk egyet, és mesélek neked.

Megfogtam Macikám kezét és elindultunk az erdőbe.
Ahogy sétáltunk kéz a kézben, egyszer csak macikám megállt.
Gyönyörű szemeivel rám nézett.
Nem tudtam volna megmondani hogy szomorúan, vagy boldogan néz rám.
Valami furcsa kíváncsiság bujkált a tekintetében.
Aztán szépen, lassan, kimért szavakkal kérdezte tőlem :

- Mondd ! Hogy érzed most magad.

- Mire gondolsz kis butám ? kérdeztem vissza

- tudod Te hogy mire gondolok.,, milyenek a fák ?

-ÓÓÓ, gyönyörűek ! Ősz van,, a látvány fellülmúlja a tavaszét is. ennyi szín nincs a világon, mint amennyit látok,,, és nézd a madarak,, még itt vannak a madarak is,, és langyos szél fújdogál, és, és, és

És folytattam volna az áradozást ha tovább nézem a körülöttem lévő erdőt.
De egyszer csak észrevettem, mert nem lehetett nem észre venni a hirtelen beállt csendet.
Ránéztem macira, és még mindig azzal a kiismerhetetlen tekintettel nézett rám. Kérdőn, de nem vádlón.

- Tudom !! Látom a szemeiden mit szeretnél kérdezni. És lejjebb adtam a hangulatomból.

-Valóban tudod ??

- talán,,, De kérdezz !

- örülök hogy ennyire szépnek látsz mindent, de meg kell kérdeznem tőled valamit.
Mi van a tündérekkel ? Mi van Vircinával, és mi Galyócával? És mi az elmúlt év hatalmas bánatával ?

- a tün, tün, tündérek,,hmmmmmmmm
csak keresgéltem a gondolatokat a fejemben.
aztán hirtelen támadt indulattal elkezdtem hevesen magyarázni.
Én vártam, én sírtam, és szerettem, imádtam,, minden létező könnyem kisírtam
Te tudod, igazán, hogy majdnem rámentem !
Most mit akarsz tőlem hallani ??

Gondolok-e rá ??? Minden nap. Hiányzik-e ?? Minden nap . El fogom-e felejteni ?? Soha.
nem is szeretném elfelejteni.

A tündérek járják tovább a maguk útját ! Látod Vircina, állandóan új barátokra talál,, de nézd meg, csak ritkán tér vissza a régiekhez. Pedig Galyóca ott van vele. Figyeli minden lépését, vigyázni fog rá örökké, hidd el.
Niziána, már nem lesz sehol, de Galyóca akkor is ott lesz, akár észre veszi, akár nem. És vigyázni fog rá örökre.

De mit akarsz Te most igazából tudni ??

- Szeretném tudni mit érzel igazán ! Egy hónapja még fájt a szíved !
Most jól láthatóan boldog vagy,,, de pont most mondtad hogy hiányzik, és soha nem fogod elfelejteni. Akkor most mit is érzel igazán ?? Tudod te egyáltalán ??

- Édes Macikám,,, én nem is tudom hogyan fogalmazzam meg.
Mindennek megvan a maga helye az életben.
Tudod én azt szoktam mondani hogy azért mert valaki ilyen- vagy olyan, azért nekem nem kell olyannak lennem.
Persze, sok minden hiányzik az életemben,, a tündérek is, nem is fogok úgy tenni, mintha nem így lenne.
De most erre nem kell gondolnom.
Pontosan tudom hogy hol állnak ők az életemben.
Soha nem fogom elfelejteni a hatalmas fürdőzéseket, a nagy nevetéseket.

- Akkor mit is érzel ??

- hmmmmmmmmmmmmmmm
Drága Macikám ! Nagyon meg foglak most lepni.

Olyat érzek, amit a csodás, kedves tündéreim mellett soha !

BIZTONSÁGOT !

Ha tudnám, akkor teljes hangerővel ordítanám, hogy biztonságot.
Olyan szeretet, ami nem fog és nem akar elszökni
Nem akar megleckéztetni
Olyat mely nem önző hanem önfeláldozó
mely nem kapni akar, hanem adni
Olyan szeretetet , mely az enyémből táplálkozik
Mely hálás, és boldog attól amit kap
És amely egyre nagyobb az enyém által.

Nem tudom érted -e ??

Imádtam a tündéreimet, de tudod jól hogy ott semmi nem rólam szólt !
Tudod jól hogy milyen szerepet töltöttem ott be.

Most olyasmit érzek, amit 5 évvel ezelőtt érezhettem utoljára.
Ezt a különbséget csak az értheti, aki már megélt ilyet.
Ez a szeretet rólam szól.
Ez a szeretet nekem szól.
Ez a szeretet a boldogságomat szolgálja.

Minden pillanatomat boldoggá teszi.
nem inog a lábam alatt a talaj,, felemel, és kényeztet !

Igen,,,, voltam boldog a tündérekkel, nagyon is.
De biztonságban nem voltam soha.

És igen egy hónappal ezelőtt még tárt karokkal vártam volna vissza Vircinát.
De már csak az emlékét szeretném békésen megőrizni.

Ha emberszív érezhet hálát, akkor én a legnagyobbat érzem az új jövevényem felé !

- és ki Ő mesélsz róla nekem ?? - kérdezte Macikám.

- ŐŐŐŐŐ a Varázsló ! :-))))))))))))))))

Olyan szerelmet varázsolt a szívembe pillanatok alatt amit el sem tudtam volna képzelni.
Nem szépséggel nem bókokkal, egy csepp udvarlással sem.
Már én is kérdeztem magamtól, hogy igazából mivel ??

Roppant egyszerűen.
Minket igazából Niziána hozott össze !
nem is sejtheti mennyire hálás vagyok neki érte.
Amikor bizonyosságot szereztem Niziána létezéséről, egy világ dőlt össze bennem.
Kerestem egy fület aki meghallgat.
Eszembe sem jutott hogy ez lesz belőle.
Miért pont neki meséltem el ?
Ki tudja ?
A sors így akarta.
Érdekes módon nem vigasztalt meg, nem is hozta szóba a témát.
Egészen más dolgokról kezdtünk el beszélgetni.
És ezek az egészen más dolgok úgy nyíltak ki ,, sorban egymás után, mint egy rózsa szirmai.
És csak nyíltak, nyíltak, és mindig egyre közelebb jutottak a virág közepéhez.
Bármit, ha csak egy szóval egyetlen gondolattal kértem, megtette.
Kényeztetett a gondolataival, a törődésével.
De egyetlen kicsi udvarlás sem volt benne.
És egy szép napon arra ébredtem, hogy megszerettem,,,,megszerettem, hogy mindig vele szeretnék, lenni, hogy kívánom ölelni, hogy kívánom csókol,,,,,,,,,,,,,

Maci,,, hahó,, Maci,,, hová tűntél ! Merre mentél már megint Te galád medve !
Nem is figyelsz rám, pedig annyira szerettem volna,,, de annyira,, úgy meséltem volna még,,,,,,,,,,

áh hagyjuk elment,, pedig szerettem volna elmondani, hogy a szeretetem a, megnyugvásom, a biztonságom, akkora hálát ébresztett hogy most már nem adnám, nem cserélném őt senkiért és semmiért !

Hogy hiába volt életem legnagyobb szerelme Vircina.

Én ezt az új szeretetet sokkal többre tartom, és amíg a Varázslóm is ezt szeretné én vigyázni fogok rá.
És megígérem hogy a boldoggá teszem Őt !!

HALLOD MACI BOLDOGGGGGGGGGGGGGGÁÁÁÁÁÁÁÁÁ !

elment ez a csoda mackó, gondoltam elindulok egyedül vissza az erdei úton.

De ekkor elém pottyant a drága. Egy fáról ugrott ide.

- Mi a csudát művelsz Te Medve ?? Meg sem hallgattál, csak elrohantál.

- Dehogy rohantam, de ha láttad volna magad a túláradó boldogságoddal,, te is messze szaladtál volna. De nyugi, hallottam minden szavad. Szerintem a szomszéd erdőben is hallották. De had kérdezzek még egy utolsót :
tudsz Te még bízni valakiben ?
tudsz hinni abban hogy tartani fog a történet valahová ??
nem félsz az újra csalódástól ?
túlélnéd ha újra így járnál?

- na, Maci megfogtál !
Emlékszel mit mondtam Vircinának ?
Egészséges szív meggyógyul.
Mondd !! van más választásom ????

Van más esélyem az életre mint szeretni ?
Őszinte, tiszta hittel, bizalommal szeretni ?
Ha még egyszer az életben van esélyem boldognak lenni ??

HIRTELEN HŰVÖS FUVALLATOT ÉREZTEM A HÁTAMON.

odanyúltam,, csudába, ki vagyok takarózva,,, hol is vagyok,, mi van ??
már megint sokat iszogattam a délutáni alvás előtt ??

sebaj, legalább újra láttam a Macimat

a beteljesült pillanat

.
egy beteljesült vágy
egy beteljesült csók
egy beteljesült érzés
egy beteljesült ölelés

kezed finom érintése
ajkad forró édes íze

sóhajod a fülemben
izgatott szíved
dobbanását
érzem kezemben

a vágy lüktetése
a test beteljesülése

a vágyé mely
minél többet kap
annál hatalmasabb