mindenek története

.

egyszer a kicsiny magocska a földben elkezdett növögetni,, duzzadt, duzzadt,gyökeret kezdett ereszteni
a tápláló nedves földben megkezdte kicsinyke életét
érezve a föld melegét elindult , növekedett , majd áttörve a föld kérgét, kíváncsian kukucskált ki az új világba
először nem látott mást csak árnyat adó elszáradt leveleket
a lehullt lombon keresztül érezte a nap cirógató , hívogató melegét, de a fejét kidugva alóla csak hatalmas fehérséget látott
hirtelen megcsapta a hófehér táj dermesztő hidege és rájött hogy a csalogató napsütés csak csalóka illúzió,, fenn bizony még hideg van
visszabújt hát a védelmet nyújtó avar alá és várta a változásokat
egy szép napon ébredező szirmait ismét megcirógatta egy kóbor napsugár
kibátorkodott hát rejtekéből és érezte hogy már a levegő is bársonyosan cirógatja langyos fuvallatával
kijjebb merészkedett hát a kisvirág
kinyújtózott, kibontotta ezernyi tarka szirmát
csodájára jártak mind a lepkék a bogarak, irigyelték ezer színét illatát
és a kis virág élvezte a napsütés minden pillanatát
gyökerei a tápláló földben szívták magukba az életet adó nedvességet, levelei , szirmai fürödtek a napsütésben
telt, múlt az idő,, a nap rendületlenül tűzött fenn az égen,, kiszívva a földből minden csepp vizet
a gyönyörű virág kókadozott,, színét vesztve elterült a földön
már nem jártak csodájára,, sajnálkozva nézték a földi lények
aztán egy szép napon lehullt egy csepp eső, majd még egy csepp, és a végén csendes zápor öntözte a kiszáradt vidéket
a kis virág csak lassan tért életre, ahogy a víz szivárgott be a földbe, majd elérve gyökereit, új erőre kapott
szára egyenesen meredezett fel az égbe,, szirmai újra teljes színeiben pompáztak
így ment ez napokig, a kis virág hálás volt az őt tápláló nedűért, de kiszolgáltatott helyzete ismét bajba hozta
pár nap múlva a rengeteg víz és napsütés hiánya rothadásba vitte,, elsorvasztotta
de mielőtt végleg az enyészeté vált volna a felhők elvonultak,,, a napocska újra kisütött
és a kis virág élhette ismét tündöklő vidám életét
most már övé volt a nap a föld a víz,, minden ami számára az élet
bár a kis virág nem tehetett semmit csak szenvedője volt a körülötte változó világ szeszélyeinek,, mégis boldog volt,, örült, és megbecsült minden pillanatot amit földi harmóniában tölthetett
és hálából a legszebb, leggyönyörűbb színeivel és illatával ajándékozta meg a Föld lakóit
és akkor jött egy hűvös fuvallat,, aztán egy jégeső, és beállított a könyörtelen és elkerülhetetlen tél
a kis virág elbúcsúzott rövidke életétől,, megköszönte a gondoskodást, és

és akkor arra sétált egy nagyfiú,, meglátta a szomorkodó virágot,,, magához vette,, cserépbe ültette, bevitte a szobájába és azóta gondoskodik róla minden nap.
Ő már okos és tudja hogy a virág nem nélkülözheti sem a tápláló földet , sem a napsütést, sem a vizet
sőt,, azt is tudja, hogy mindegyikből csak a szükséges kell,, a sok árthat a kicsi virágnak

öntözgeti,, gondozgatja , beszél hozzá, szeretgeti minden nap,, és a kis virág hálából
ezentúl csak neki pompázik, és csak neki illatozik
.