a csend, mely nevetve átölel
a magány egy hétköznap délutána szó mit hallani volna jó
a lüktetés, a vágy
a szív dobbanás
egy halk suttogás
a kapu mely bezárul
s a másik mi kitárul
a gondolat mely
ha el is szabadul
mit sem ér ha
a szív visszahúz
súlyos béklyó
embert formáló
mindent megváltoztató
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése