a csodálkozó törpe

.
Aprócska álmosszemű hálósipkás törpe csücsült a patak partján.
Vicces látvány lett volna, ahogy szomorúan bámulja vizet, szájában egy fűszállal, fején egy hófehér csörgős végű hálósipkában,,,
ha láthatta volna valaki.

de nem láthatta senki.

A legtöbb amit érzékelhettek belőle a sapkájának csilingelése, de azt is csak akkor , ha megbotlottak benne és nagyot szólt.
ő már majd megsüketült bele, de az emberek csak valami halk, furcsa neszre lettek figyelmesek.
Keresték a hang forrását, de sehogy sem találták,,, míg bele nem nyugodtak,hogy csak képzelődtek.

Kicsi törpénk miért szomorú ??

Épp most lett nagykorú,,, elmúlt 9.
Maradhatott volna a többiekkel, de nem maradt.
Keres valamit,, bolyong a világban.
Elindult az erdő felé, keres kutat, ábrándozik.

Még csak vissza sem próbálták tartani.
Nem is tudta hogy ez is mennyire fog fájni neki.
Csendesen elköszönt, és még csak azt sem kérdezték hova megy, mikor jön ??

Furcsa világ volt ezeknek a törpéknek a világa, de Ő még nem látott másikat.
Úgy érezte hogy kell lennie egy másik világnak, ahol van nevetés, ahol énekelnek
vidámak, és táncolnak, jókat esznek , beszélgetnek.

És kell lennie egy világnak, ahol látják őt !
Élete legnagyobb vágya hogy lássák az emberek, hogy játszanak vele, hogy szeressék.

Üldögélve a patak partján, elnézte a hancúrozó tündéreket.
Miért van az, hogy bár általában őket sem látják az emberek, de néha jön egy gyerek,
egy érdekes felnőtt, aki beszélget velük,, aki érzi őket ??

Kicsi törpe irigy volt és szomorú !

Pedig Ő annyi mindent megtett.
A napokban egy egész délutánon át követett egy kiránduló csapatot.
Ugrált a bokrok közt,, ráncigálta a nadrágjukat, csengette a sapkáját,
még a szendvicsüket is elcsente.

Volt a csapatban egy kislány,Évike ,, ő megsejthetett valamit, mert vicces módon sok perecen át nézett vele farkasszemet. Érezhette a kislány hogy ott van, mert csak bámult bele a szemébe,, de mégsem látta !

Pedig kicsi törpe hogy szugerálta !!

Miért van hálósipka a fején ??? :-))
Ez egy régi történet !!

Ismerni kell hozzá a családját.
Régi törpe família. Sok gyerekkel.

Ezek a törpék, csak dolgoznak, dolgoznak.
Szorgalmasak, tiszták.

De két szót nem beszélnek. Napokig egy hangjukat sem lehet hallani.
Teszik a dolgukat némán,, egyet jobbra,, kettőt balra,, mindenkinek megvan a feladata.

Soha egy mosoly,, sem egy nevetés,, se mulatság, se tánc, se vidámság..

Egyszer úgy 5 éve már előfordult egy ilyen kilépés, mint kicsi törpéé.
A nagybátyja elment. Nem tudni miért,, erről sem beszélt senki.

De két év múlva visszajött.

És akkor sem kérdezte meg senki, hol volt, miért ment el, mit csinált a két évben.

Visszaállt a munkába, és csinálta a dolgát, mintha mi sem történt volna.

Most kicsi törpe unta meg.
Ritkán történik ez meg a falujában.
Hogy valaki elmegy ?? csak úgy ??

És a hálósipka története??

Honnan jött és miért maradt a fején ?

Ez a hálósipka, már ezer éves volt. Még ük-ük nagyapjáé,, benn lapult egy kosár alján.
Ő még icurka picurka volt,, menni is csak alig tudott.
Ahogy botladozott a konyhában felrúgta a régi kosarat,, kiesett belőle egy csomó izgalmas dolog.
Nézegette , játszadozott velük.
Kezébe akadt ez a kopott, de még mindig hófehér, csörgős végű sipka.
Tele volt már lukakkal, az anyaga foszladozott, de finom illata volt.
Nézegette, és feltette a fejére.

És ahogy ott ült a földön, és bohóckodott vele,, belépett a konyhába az édesanyja.

Amikor meglátta kicsi fiát, felderült az arca, és egy kacaj hagyta el az ajkát.

Kicsi törpe még soha nem látott nevető törpét, és annyira megtetszett neki anyja nevetése, hogy azóta, soha többé nem vette le a sapkát.

Pici agya összerakta, hogy a nevetésnek köze lehet a sapkához, vagy a csengettyűhöz,
és azóta életének céljává vált, hogy a törpéket megnevettesse.

A sapka állandó része lett, mert ettől várta a csodát, azt gondolta, ha mások meglátják, ők is nevetni fognak rajta.

Olyan mély nyomot hagyott benne az a rövidke boldog pillanat, anyja mosolya, a hang, a belőle áradó ismeretlen érzés, a boldogság,, hogy azóta is keresi ennek a titkát.

De nem találta meg.
Figyelte a többi törpét ,, próbálkozott minden félével,, csilingelt és ugrált, de soha többé nem sikerült.

Talált a polcon otthon könyveket.
És a kosárban is.
Elkezdte őket lapozgatni.
Ő sem tudta miért, de titokban. Elbújt vele a pajtában, a kamrában, magára zárta az ajtót, és lapozgatta.
Gyönyörű képek voltak benne. Ezeken a képeken, régi idők törpéit látta, ahogy ismeretlen dolgokat művelnek.
Látta a rajzokon, a fényképeken, hogy táncolnak, isznak, nevetnek.

Soha , senkitől nem merte megkérdezni , hogy mi ez.
Csak azt érezte, hogy amikor kimegy, előveszi, és nézegeti, akkor ő is megváltozik,
nem tudta, de boldog volt, nevetett, ő is.

Titkolta az érzést, mert azt hitte, valami bűnös dolog ez.
nem merte megkérdezni sem.
Évekig gondolkodott rajta,, titokban, ki-kiosont,, és nevetett.

Egyszer aztán történt egy érdekes eset.
Gombáért küldték az erdőbe.

Fogta a kis kosarát, és elindult.
Ahogy tette az egyik lépést a másik után észre vette hogy túlment a határon.
Átlépte törpefalu határát. Megijedt, vissza akart fordulni,, és akkor meghallott a háta mögül egy ismeretlen-ismerős hangot.

Megfordult, tett pár lépést,,,,,,,,,, a hangok erősödtek.
Szíve a torkában dobogott,, nem tudta izguljon, vagy féljen.
Nem szabad a tiltott határt átlépni,, mondta benne az egyik hang, de mi ez a titokzatos zaj ? szólt a másik.

És persze mint minden életrevaló lény, hát ő is elindult a hang irányába !
Széthajtotta az előtte lévő bokor ágait , és mit látott ?

Két bolondozó, nevetgélő sétáló tündért..
Hallgatta, nézte őket egy darabig,,
a nevetésük, vidámságuk átragadt rá is.
annyira elrepült az idő ebben a hangulatban,hogy egyszer csak fázni kezdett.
akkor vette észre hogy már késő van
aztán mivel besötétedett elindult hazafelé.

Otthon lefeküdve az ágyába, maga elé képzelte, amit látott,, próbálta megfejteni a titkot,, hogy kiket is láthatott, mit is csináltak ők, és miért volt ez annyira ismerős ??

Hamar rájött hogy a könyvekben, a képeken látott hasonlót,, és az anyjától hallott ilyen hangot, azon a régi szép napon, amikor elnevette magát.

Rájött hogy ezek a tündérek azt csinálják, amit ő szeretett volna kinn a pajtában.
Azt az érzést árasztották, azt a a hangulatot, amit ő átérzett a könyvekből.

És elkezdett ismét gondolkodni...

tehát ez a nevetés- vidámság dolog létezik..
Itt van a könyvekben...
Ott volt a két tündér közt...
És itt lapul valahol a lelke mélyén, hiszen érzi hogy vágyik rá ...

Akkor hol van a falujukból ??? Miért nem nevetnek a törpék ??
És neki miért hiányzik ennyire ??
Beteg anyja,, testvérei, miért nem hiányolják, miért nem beszélnek róla ??

És a kérdések csak szaporodtak.

Kicsi törpe aztán rendszeresen kijárt a rengetegbe.
Kereste, két kedvenc tündérét.
Volt hogy megtalálta őket,, de volt hogy máshol.
A mocsárban, a tó partján, ,,

De előfordult, hogy napokig nem kerültek elő,,,

És a réten sokszor jártak más lények is.
Angyalok és emberek,, és állatok,, és sok érdekes lény akiről nem is tudott eddig.
Figyelte őket,,

A leginkább felkeltette a figyelmét a két tündér,, de néha csak az egyik,, amikor egy férfival társalgott.
A férfi időnként kijárt az erdőbe,, leült elmélkedett,, gombákat szedett,, és beszélgetett a tündérrel.
Az volt a legérdekesebb, hogy a férfi sokszor szomorúan jött ki,, aztán előkerült a tündér, és néha a másik is,, és gyakran előfordult hogy egy kis idő után, már mindhármat kacarásztak.
A férfi szomorú arcán megjelent az első mosoly, aztán a következő,, és a végén már vidáman távozott.

Kicsi törpe, rettentően megirigyelte őket, és attól fogva állandóan azon ügyeskedett, gondolkodott, hogyan beszélgethetne ő is az emberekkel,
és hogyan nevettethetne meg másokat,, embereket,, tündéreket,, törpéket...

De nem ment,, akárhogy próbálkozott,, nem ment,,

Láthatatlan maradt, és nem ment

Aztán egy szép napon gondolt egyet,, felkerekedett.

Élete célja ez lett !

Láthatóvá válni, megismerni az embereket,, megfejteni a nevetés, a boldogság titkát,
és hazavinni , visszaadni a törpéknek !