Katona Ági gondolatai mulandóak, a maradóknak .

2015. október 18., vasárnap

ÁTTELELŐ SZERELEM

Elmélázva ültem az ablak előtt.

Lassan sötétedett,,, nem tudtam elszakadni a gondolattól, hogy mennyire utálom a korai sötétedést, a hideget, a  csupasz fákat.
Volt egy olyan visszatérő ostoba vágy gondolatom, hogy jöhetne egy őszön egy olyan átütő érzelem, kaland, szerelem, ami elfeledteti velem hogy milyen évszakban is vagyunk

Áttelelő szerelem ,,,, nem átalusszuk, átszeretjük.....
Van  annyi pénz amivel én szeretem a telet,,, de rájöttem , van az a szerelem is....

Ilyen hülyeségeken gondolkodtam amikor finom illat csapta meg az orrom.
Becsuktam a szemem és élveztem az illatot. Találgattam milyen étel lehet, amikor feltűnt, hogy az illat túl intenzív és nagyon közelről jöhet.
Akkor már a csoszogást is hallottam,,, és persze tudtam, hogy macim az.

Jósolható volt a jövetele. Az elmúlt napok eseményei után, nyilvánvaló volt.
Aztán az illat,, a finom ételek illatának, hihetetlen egyvelege. Egy jó konyhában sincs egyszerre ennyi finom illat.

Volt benne tészta, hús, zöldség és leves illata. De még túrós sütié is.
Nem fordultam meg,,, csak néztem az ablakon lecsorduló cseppeket...
Szerettem volna melankolikus hangulatban tovább sajnáltatni magam,, de amikor megállt mellettem nem lehetett nem kíváncsiskodni a hatalmas bugyor láttán.
Jézus !! Mi ez ?? Nagy volt, nagy volt,,,,,  na de annyi illat finom étele, amennyi jött belőle, mégsem férhetett el benne.
Békességesen megfordultam. Kicsit talán mosolyra is húztam a szám. Maci nyújtotta a csomagot.
Édes kockás terítőbe csomagolt elemózsiás bugyor volt.
Elvettem tőle, megköszöntem szépen.
- hoztam neked, hogy szép legyen az őszöd, és ne vedd észre a hideget !
mondta macim.

Egy adag illatos, meleg ételtől ??? Gondoltam magamban, de nem akartam megbántani.
Odahúztam egy kis asztalt és letettem rá.
Forgattam, nézegettem. Érdekes volt, hogy össze volt kötve a szája.
És még hogy össze volt kötve !!! Egy derékszíjjal volt összefogatva. Egy férfi övvel. Vastag, erős övvel.
Miközben azon gondolkodtam, vajon egy asztalnyi csomagból, hogyan áradhat ennyi étel illata, megpróbáltam kicsatolni az övet.
Minél jobban próbálkoztam az öv annál inkább megfeszült. Nem hogy engedett volna, vagy kinyílt volna,,, egyre szorosabb lett.
Aggodalmaim csak nőttek. Mozdulataim egyre erőszakosabbak lettek, a gondolataim egyre dühösebbek.
A bugyor meg csak, dagadt, dagadt, majd felrobbant.

Ebben a pillanatban jöttem rá, hogy ez nem egy sima ajándék vacsi csomag. Nem egy hétköznapi ételcsomag. Ránéztem macira, de pillantásomban minden benne lehetett.
Elsőre kaján vigyorral vette tudomásul, hogy megneszeltem a cselt. Majd szégyenlősen lesütötte a szemét. De a vigyort nem lehetett levasalni az ábrázatáról.

Átmenetileg feladva harcomat az övvel ,,, leültem. Elengedtem mindent. A gondolatokat, az övcsatot, a kapkodást,,, és lazán, de merev tekintettel néztem macira :
- Na akkor mesélj !! Mondd a mondandód ! Áruld el a titkot ! MI A FENE EZ ????
- már rájöttél, csak még nem mondtad ki. Minél jobban félsz tőle, minél kíváncsibb vagy minél jobban kételkedsz, minél kevésbé hiszed el, hogy a csomagodban jó dolog van, és minden illatnak gazdája, annál szorosabb lesz az öved.
Megjött az ősz csomagod. Dőlj hátra,,, csukd be a szemed, élvezd az illatokat, és ereszd el magad. Hiába van tele élvezetekkel,, egyszerre csak egyet tudsz elfogyasztani belőle !
Ne kételkedj, és adj időt !
Ha annyira félsz attól amit hozhat a sors meglepetése, akkor ne akard kibontogatni az életed ízekkel teli csomagját !
Ha hiszel benne az is lesz benne amit kívánsz..........
- na deeeee,, szóval,,, akkor minek tetted elém, ha .........................

de ekkor már elindult. Hátát fordítva, riszálva szőrös tomporát vidáman szökdécselve , ugrálva, nevetve ment el,, ki tudja megint hova.

Megszoktam már az ilyen végkifejleteket.
Hátra dőltem,,,, és csak néztem néztem a csomagot,, nem is tudom mit vártam..
a csodát ?

és akkor észrevettem, hogy már nincs is rajta az öv. Mintha soha nem is lett volna
az asztalkendő szélei csak egymásra hajtogatva feküdtek a csomag tetején
óvatosan, két ujjammal megfogtam a csücskét
kihajtottam
és csak egy tálka volt benne
egyetlen egy , szép hófehér porcelán tálka, szép hófehér porcelán tetővel
ledöbbentem
semmi ezer étel, semmi ezer íz
csak egyetlen egy tányérnyi ,,,, de az maga a csoda
Ahogy felemeltem és megszagoltam azonnal megismertem. Levente esküvőjén ettem ilyet. Vőlegény leves volt a neve, és azt hiszem fürjtojásból készült. Azóta is sokszor emlegettem, mert olyan finom levest még soha nem ettem.
Annyira belefeledkeztem az emlékekbe  a gondolatokba és az evésbe, hogy észre sem vettem, de teljesen beesteledett.
A meleg levestől és macim társaságától valahogy tompultak az aggodalmaim,, és akkor már pontosan tudtam, hogy a porcelán tálban holnap új étel lesz.

Csak hogy boldogságban, izgalomban, élményekkel, kalandokkal vészeljem át a hideg ,, csupasz, sötét telet ....

2015. szeptember 26., szombat

Galyóca és a láncok

csak ültem
néztem ki az ostoba fejemből
nem voltam sem szomorú, sem csalódott, sem vidám sem semmilyen
talán melankolikus
fáradt és alkoholmentes, realista és túl tisztán láttam mindent ahhoz, hogy bármi is bántson
révedezésemből egy hatalmas pofonra ébredtem
felkaptam a fejem és akkor jött a másik oldalról is
szinte csengett bele a fülem
levegőt nem kaptam és kerestem a pofon gazdáját
szemem előtt cikázó csillagok közt fürkésztem a környezetem, és ugrásra készen vártam a következőt
de nem jött több
csengett a fülem is, de mégsem jöttem rá, ki , hogyan, és ugyan miért
Senkit nem láttam magam körül, nem éreztem kéz nyomát a képemen, semmi klasszikus, csak a pofon érzete
aztán megláttam
Galyóca frissen mosott ruhájában ült, jó messze tőlem
békésen morzsolgatott valamit a kezében
békessége ellenére valami furcsa haraggal vegyített feszültség áradt belőle
- Te voltál ?
kérdeztem tőle, de csak a vállát vonta meg
ordítottam egy nagyot és ismét megkérdeztem :
- Te voltál ?
- és ha igen .... vonta meg a vállát,,,,, nem mindegy ?
és tovább morzsolgatott
- na de miért ?? Mondddddd,! Mivel érdemeltem ki ?
- most úgy csinálsz, mintha nem tudnád.........................
ja,,, végül is ha akarom tudom
aztán látszólag mindketten gondolatainkba merültünk
ő azon gondolkodott én minek
én azon gondolkodtam tényleg én minek is ?
egyszer csak hagos csörömpölésre lettem figyelmes
felkaptam a fejem, talán meg is ijedtem
az orrom előtt egy kupac beazonosíthatatlan fém hulladék hevert
kérdőn néztem tündéremet, de rám sem hederített
lehajoltam, hogy közelebbről is megnézzem, de nem lettem okosabb
egy tucat,,,, mit egy ,,, ezer tucat girbe-gurba fémdarab, kicsit meghajlítva hevert előttem
markomba vettem, nézegettem
hideg volt, durva és nehéz
szinte sértette a kezem
ekkor megszólalt a háttérből Galyóca :
- ezek láncszemek ! Tedd össze őket ! Csinálj belőle láncot ! Ha megteszed meglesz minden kérdésedre a válasz,,,,,,,,,,,,
- ezek láncszemek ?? hihetetlen
de valóban a hajlításuk,,, olyan akár láncszemes is lehetne
csábító volt az ígéret
minden kérdésemre a válasz ,,,, ez jobban hangzik, mint a teljesül minden vágyad
kezembe és ölembe vettem hát őket és elkezdtem hajlítgatni
vagyis csak próbálkoztam
a darabok kemények voltak,,, szinte formálhatatlanok
ha sikerült is párat a kívánt formájúra igazítani, de nem záródtak ahogy kellett volna
már órák óta próbálkoztam
a körmeim letörtek
a kezem kisebesedett, görcsbe álltak az ujjaim
észre sem vettem, hogy ilyen erőfeszítéseket teszek egy ismeretlen és megfoghatatlan ígéretért
így ment ez fél délután
egyszer csak belefáradtam
letettem a kezem és felnéztem a kínlódásomból
Galyóca meglepő módon, mintha nem is órák teltek volna el,, szinte változatlan helyzetben ült és morzsolgatta a nemtommmit..
akkor vettem egy nagy levegőt,, sóhajtottam egy olyan szokásosat és leeresztettem a kezem
- nem kell ! ... mondtam félhangosan Hallod Galyóca ! Nem kérem,,, nem kellenek a válaszok. Nem érdekel.
Gondoltam odacseszem a kupac vasat, de nem tettem
felálltam, megpróbáltam finoman felemelni az egészet. Amennyire lehetett maradéktalanul odavittem Galyóca elé, és finoman, mint egy kincset letettem elé.
Nem volt kedvem többet mondani,, csak megfordultam és elindultam ,, Isten tudja hova
Utolsó pillantásommal láttam, hogy tündérem végre leteszi a kezében lévő akármit,, végre felemeli a tekintetét, és halvány mosoly fut át az arcán...
Pár lépés után furcsa hangot hallottam
visszafordultam és csuda dolgot láttam. A lábam földbe gyökerezett és csak bámultam
a nehéz láncszemek elkezdtek maguktól formálódni,,, szép egyenletes láncszemekké alakultak
a sokezer láncszem magától egymásba fonódott, mintegy varázsütésre
egyik a másik után, szépen rendben
ahogy egymásba fonódtak, bezáródtak, és ez első szemek elkezdtek könnyedén a levegőbe emelkedni
mint amikor a kígyóbűvölő játékára a kígyó kiemelkedik a kosárból
de ezek a lánccá összeálló szemek , mintha valami láthatatlan kéz emelné őket elkezdtek a magasba törni
hihetetlenül lassan, de megállíthatatlanul, csak fel, fel
az elejét már nem is lehetett látni
a földön már csak pár szem volt, de nem sokára ez a pár szem is összekapcsolódott és eltűnt a többi után a fellegekben
ahogy ez az egész lezajlódott, lépésről lépésre valami furcsát éreztem magamban
mintha megkönnyebbültem volna
mintha valami hatalmas, nehéz durva súly szakadt volna le
mintha minden felgyülemlett aggodalmam a láncokkal együtt a végtelenbe távozott volna
hirtelen magamat is könnyűnek éreztem
már nem akartam semmit
nem vágytam semmire
nem voltam kíváncsi sem
könnyű voltam ,elégedett és boldog
Galyócára néztem kérdő tekintettel ,,, és Ő valahogy megértette a ki nem mondott kérdésemet
- letetted a láncaidat,,, most már mehetsz !!
mentem
nem gondolkodtam
nem néztem vissza
nem kérdeztem
hálát adtam az érzésért amit úgy hínak
SZABADSÁG
Ma reggeli fürdőkád gondolat :
Az igazán jó dolgok örökös dilemmája :
Mikor a legjobb ?
- Előtte lenni ? És izgalommal várni.
- Benne lenni ? És minden pillanatát élvezni
- Utána lenni ? És tudni, mindez biztosan megtörtént, már nem rontható el , nem szalad el. Az emlék és az élmény visszavonhatatlanul az enyém .

2015. szeptember 13., vasárnap

ENNEK A PILLANATNAK A SZÜLÖTTE :

A SZERETETVÁGY SZÜLI A LEGTÖBB DEPRESSZIÓS, MEGKESEREDETT, CSALÓDOTT EMBERT !
Ma reggeli fürdőkád gondolat :

A hűség mint fogalom csak részlegesen értelmes kifejezés.
Ha jó valakivel , ha boldoggá tesz, ha törődik velem , fontos vagyok neki,,, akkor fel sem merül a kérdés, hogy más is kellene.
Ha állandóak a veszekedések, ha nem illünk össze, ha nem vagyunk igazán boldogok , akkor inkább az a kérdés merül fel , hogy miért vagyunk egyáltalán vele, ha lehetne mással is, akivel jobb.

EGY MEGESETT PÁRBESZÉD

Ajánlott oldalak
Összes megtekintése
Ajánlott oldalak

Hírfolyam

- és akkor mit csináljak ? szeretem, szerelmes vagyok belé,,, 10 éve vergődünk egymással,,, ha együtt vagyunk, csak bántjuk egymást. Soha semmi nem elég jó amit csinál,,,, állandóan kritizálom. Pedig oda vagyok érte. Számomra a tökéletes férfi. Minden megvan benne amit én egy férfiban keresek. Újra megpróbáltuk külön, de nélküle minden napom egy szenvedés. Közben megismerkedett egy másik nővel ! Most mit csináljak ? Mondjam meg neki ? Kergessem el a másik nőt ? Sírjam vissza magam ? Vagy törődjek bele, és haljak bele a fájdalomba ?
- nem értem ,,, hogyan tudsz valakibe szerelmes lenni, akivel 10 év alatt 6-szor szakítottatok. Akivel állandóan veszekedtek. Szerintem Te nem a férfiba vagy szerelmes, csak nem mered elengedni az érzést. Félsz, hogy ebben a korban már nem találsz igaz szeretőt. Félsz a magánytól, a csalódásoktól. Nem az emberbe vagy szerelmes, hanem az érzésbe, és félsz , hogy ha elengeded, akkor vele együtt magát az érzést is elengeded.
Pedig butaságot csinálsz ! Meg kellene keresned azt a férfit aki a jelenben és a jövőben boldoggá tesz. Ki kell nyílnod, és engedned kell , hogy megközelítsen valaki. A boldogsággal, nem csak egyetlen ember szolgálhat. Különösen nem, ha bebizonyosodott már, hogy nem működik. S nem egyszer, hanem sokszor. Ha kételkedsz benne, ha hazugságon kaptad, ha hazudtál neki. Nem kell félni. Újat kell keresni. Én abban a pillanatban, ahogy úgy érzem egy kapcsolat nem szolgál boldogsággal,, vagy több fájdalommal jár, mint amennyi jóval, azonnal keresek mást, és lépek tovább !
- Akkor te nem is szeretsz igazán ! Ha igazán szerelmes lennél, akkor nem tudnál mással kezdeni, és mással ágyba bújni. Akkor szerinted, ha elromlik valami, akkor azt nem kell inkább megjavítani ??? Akkor te állandóan eldobod ami nem működik és állandóan újat keresel, nem a megoldásokra törekszel.
- lehet ezt így is fogalmazni, de én nem így élem meg.
Az emberek különböző életszakaszaikban , különböző céllal keresnek társat.
Kisgyerekként, elsőként, és ifjúként meg kell ismerkedni a másik nemmel. Az ismerkedés rejtelmeivel. Az bimbózó szerelem érzésével, a kapcsolatok kezelésével. A szakítás fájdalmával, az új szerelem gyógyító érzésével,
Fiatal felnőttként már kezded keresni a társad, akivel hited szerint, leélnéd az életed. gyerekeket nemzetek, házat,, jövőt építettek.
Ha ez sikerül rendben is van,,, de ha nem akkor mégy tovább,,,
Az én koromban az ember már nem építeni akar. Nem tervez gyereket, egzisztenciája már megvan. Van pénzem, akad időm is. Egy társat keresek akivel mindezt kellemesen eltölthetem és élvezhetem. Van felelősség is, de más jellegű. Vannak tervek, de szintén más jellegűek. Nem kell feltétlenül egymásról gondoskodnunk, nem kell együtt élnünk. De megtehetjük, ha akarjuk.
Nem igaz, hogy nem akarnám megoldani a felmerülő problémákat, vagy elmenekülnék, az elsőre. De nem vagyok hajlandó egy olyan kapcsolatban szenvedni, ami kizárólag problémák megoldásáról szól. Az egész heti munka után, jó társaságra, pihenésre, jó szexre vágyom a társamtól. És ezt is szeretném viszont adni. Már nem hiszek az elmúlhatatlan örök szerelemeben. Ahogy múlik az idő leginkább a jelen pillanatban hiszek. A jó társban hiszek, a pillanat örömében hiszek.
És igenis hiszek a hatalmas és akár szenvedélyes szeretetben. Hiszek abban hogy lehet örökre,,, csak mutasd meg azt az embert akivel lehet !!!
Soha nem sóvárgok olyan után aki bebizonyította, hogy nekünk kettőknek együtt nem megy. És igenis hiszek abban, hogy ha elfordulok valahonnan, akkor nem kell bezárkózva , mélabúsan, életuntan magamba roskadnom, hanem teljes hittel, kell várnom az előttem lévő , még ismeretlen jót.
Nem mindent lehet megjavítani.
Nem minden javítása ésszerű, vagy célravezető.
Néha okosabb cserélni, mint javítani
amíg az ember javítgat, sokszor értelmetlen és eredménytelen dolgokra fecsérel időt
senki nem szereti, ha javítani akarják
valaki vagy jó úgy ahogy van, vagy hagyjuk békén, mert más valakinek javítás nélkül is jó lesz......
felesleges értékes energiákat pazarolni egy haldokló kapcsolat javítgatására, mert lehet, hogy olyan dolgokra akarjuk átnevelni, rávenni a másikat, ami nem lételeme, és csak szenvedne benne
NE AKARJUNK SENKIT ARANYKALITKÁBA ZÁRNI !!
keressünk olyat, akinek nem kalitka vagyunk, hanem a szabad, puszta határtalan, felfedezésre váró, végtelen, láncok nélküli messzeség.....
NEM AZ ENYÉM, DE IGAZÁN JÓ GONDOLAT :

Ha nem tudsz választani
két lehetőség közül,
dobj fel egy érmét!
Míg a levegőben repül,
észre fogod venni, hogy
melyikben reménykedsz..